Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-300

300. országos ülés Í908 márczius 28-án, szombaton. 201 a házszabály. Nekünk semmiféle más jus resistendink ez idő szerint nincs, mint az az alkotmánybiztosíték, mely a házszabályokban rejlik. Én azt hiszem, hogy a ház önmaga ellen vétkezik és az ország alkotmánya ellen, mikor megengedi, hogy a háznak ezen autonóm jogköre csorbittassék. Kénytelen vagyok összefüggésbe hozni ezt az inczidenst azzal az inczidenssel, a mely a tegnapi ülésen már vita tárgyává tétetett. En nagyon sajnálom, hogy ez a vita eddig el nem döntetett és hogy az elnök ur sem adott teljesen megnyugtató választ. Az történt, ugyanis hogy egyik képviselőtársunk meg lett gátolva abban, hogy egy elkninditványt nyújtson be. Arra történt hivatkozás, hogy az elnöknek jogában állott Farkasházy Zsigmond képviselőtársunk elleninditványát visszautasítani azért, mert ezen elleninditvány állítólag nem függött össze azzal a tárgygyal, a mely napirenden van. Joggal vétetett tagadásba, hogy Farkasházy Zsigmond képviselőtársunk indítványa nem függött össze a napirenden lévő tárgygyal. Miről volt szó ? A sürgősség kimondásának kérdésével, annak megengedhetósége tekintetében, azzal összefüggésben és arra alkalmazva adta be Farkasházy Zsigmond képviselő ur indítványát. Engedelmet kérek, az elnök jogai házszabályaink, parlamenti szokásaink szerint nem politikai, hanem formai jogok. Az elnöknek nincsen joga akkor, a mikor elnököl, érdemben beleavatkozni a ház tanácskozásaiba, nem áll fenn az a joga, hogy a beadott indítvány meritumának bírálatába bocsátkozzék, mert az elnök nem főnöke, nem a politikai vezetője ennek a háznak, hanem csak legfőbb szerve, a legfőbb orgánuma, a ki arra van hivatva, hogy a legfelsőbb helyről őrködjék a házszabályoknak minden alkalommal való megtartása felett. A mikor az elnöknek csak épen ez az alaki jogköre, ez az alaki joga áll fenn, azt hiszem, igenis házszabálysértés történt akkor, mikor Farkasházy Zsigmond képviselőtársam elleninditványát nem fogadta el. Az elnöknek csak akkor van u. n. auktoritása, az ő szava csak akkor döntő a többi, vele teljesen egyenrangú és egyenjogú képviselők véleménye felett, ha sem a házszabályaink kifejezetten, sem pedig parlamenti szokásaink bizonyos kérdést eddigelé még el nem döntöttek. Ez esetben erről szó sem lehet, mert a házszabályok teljesen biztosították a képviselők kezdeményezési jogát, sőt nemcsak a házszabályok, hanem a mi a házszabályok felett áll: a mi alkotmányunk, a mi törvényeink, a mi közjogunk. Ezért, ha szó nélkül hagynók az elnöknek eme állásfoglalását, kitennők magunkat annak a veszélynek, hogy majd legközelebb, esetleg a Nagy Emil-féle javaslat harmadik pontjának tárgyalásánál viszont azzal az indokolással vethetne vissza az elnök egy hasonló inditványt, hogy a harmadik pontja annak az indítványnak csak arról az anyagról beszél, a mely az uj revideált házszabályok hatálya alatt lesz, nem pedig azokKÉPYH. NAPLÓ. 1906—1911. XVII. KÖTET. ról a tárgyakról, a melyek az alól lesznek ki véve. Engedelmet kérek, ilyen disztingválással, ilyen indokolással elleninditvány okát visszautasítani nem lehet soha. Ha szó nélkül hagynók ezt az eljárást, mi következnék ebből ? Az, hogy beleegyezünk abba, hogy egyrészt a ház megfosztassák akarata nyilvánításának lehetőségétől, másrészt pedig hogy a képviselő megfosztassék legelemibb, legfontosabb jogától, t. i. attól, hogy itt a kezdeményezés jogával élhessen. Ez a kérdés sokkal fontosabb, mint első pillanatra látszik. Fontos azért, mert egyenesen belevág a mi alkotmányunkba. Hiszen a házszabály nem kizárólag formai joga a parlamentnek. A házszabály az egész törvényalkotásnak teknikája és igy attól, hogy a házszabály bizonyos esetekben hogyan alkalmaztatik, nemcsak az függ, milyen itt a házban a tanácskozás menete, hanem sok esetben magának a nyilvánított akaratnak, magának a törvénynek jósága vagy rosszasága épen a házszabályoktól és azoknak alkalmazásától függ. Erre való hivatkozással, a midőn itt a házszabályról mint specziális jogforrásról van szó, azt hiszem, egyenesen bűnt követne el minden ellenzéki párt, a mely nem áll sikra akkor, mikor veszélyeztetve látja a képviselőnek ezen legelemibb kardinális jogát. Simkó József: Nincs veszélyeztetve! Hodzsa Milán : De igenis veszélyeztetve van. A mi alkotmányunk kétféle kezdeményezést ismer. Méltóztassék ezt mindig szemelőtt tartani. Az egyik kezdeményezés a kormányé, a másik az egyes képviselőké. A kormány kezdeményezése pedig közjogunk értelmében — tanúul hivom fel Kmety képviselőtársamat — voltaképen a korona kezdeményezése. A kormány a király nevében adja be a törvényjavaslatokat. Engedelmetjíérek, akkor mire való egyáltalában a ház autonóm joga, mire való egj^általában a képviselőház szólásszabadsága, ha az egyes képviselő ezzel szemben kezdeményezési jogával nem élhet ? Hiszen akkor az egész képviselőház egy egészen egyszerű tanácskozó testületnek nívójára sütyedne, hiszen akkor még rosszabbak volnánk mint az orosz duma, sőt azt hiszem, még annak az orosz birodalmi tanácsnak, annak a szükkörü testületnek jogkörét sem érnők el. Én azt hiszem, ha van a világon parlament, ha van a világon állam, a hol szent kötelessége a képviselőknek legalább azon jogaikat őrizni meg, amelyek a házszabályokban le vannak fektetve, a melyek úgyszólván kodifikálva vannak, azt hiszem, a magyar parlament az első, amelyre nézve ez a kötelezettség politikailag és erkölcsileg első sorban fenáll. Ezért tettem szóvá e kérdéseket és ezért figyelmeztetem t. képviselőtársaimat arra, hogy igenis egy lejtőn megyünk lefelé akkor, a mikor a házszabályok szigorítása mellett a fennálló szabályt sem tartjuk be. Egyenesen a sors iróniája, hogy a 48-as törvényhozás garancziáit engedjük elsinkófálni (Mozgás.) 26