Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-299

299. országos ülés 1908 márczius 27-én, pénteken. 195 ugyancsak 150 jelenlévő képviselő Írásban beadott kérelmére az elnök hozzájárulásával, s ennek indít­ványára, fenti módon hozandó ujabb határozattal és a beadott szavazatok legalább két harmadával rendelhető el.« Nem akarok azzal foglalkozni, a mit t. kép­viselőtársam felemiitett, t. i. a »később« szóval; nem akarom vita tárgyává tenni ezt a kifejezést azért, mert Mezőfi t. képviselőtársam ezt megtette jobban, mint azt én megtehetném. De a magam részéről teljes lélekkel csatlakozom azon fel­fogáshoz, hogy a házszabályokban ilyen kinyújt­ható, semmi tekintetben meg nem határozott, bárki által önkényesen magyarázható és félre­értésekre alkalmat adó szavakat ne használjunk. Ha önöknek tetszik, tessék mondani egy nap, fél nap, tiz nap, húsz nap, de ne méltóztassék ilyen relativ fogalmat, mint »később«, a szakaszba bevenni. (Helyeslés a középen.) De nem ezzel kivánok foglalkozni, hanem azon meghatározással, hogy 16 órára emelhető az ülé­sek ideje. Én csatlakozom azon felfogáshoz, — nem indokolom, mert nem akarok ismétlésekbe bocsát­kozni — hogy az első meghosszabbítás a sürgős­ség kimondása esetén ne terjedjen hosszabb időre, mint nyolcz óra, és ennél a pontnál azt indítvá­nyozom, hogy végső esetben a 16 óra helyett 10 órai meghosszabbítás állapittassék meg. Indítványom tehát az, hogy ebben a Nagy Emil-féle sokszor dicsért indítványban a 7-ik mondatban 16 helyett 10 illesztessék be. Az igen t. belügyminiszter ur nagyon panasz­kodott azon, hogy nem jut diadalra az ő hon­mentő eszméje a jaermanens ülésekkel és nagy szerencsétlenségnek minősítette azt, hogy a kép­viselőház bizottságaiban, valamint a képviselő­házban még nem jutott teljes diadalra azon hon­mentő isteni ihlet, a mely minket arra késztetne, hogy a permanens üléseket fogadjuk el En azt mondom, hogy a t. belügyminiszter ur ezan panasza teljesen tárgytalan, mert a 16 órás ülés ezen indít­vány szerint teljesen egyértelmű a permanens üléssel, és pedig miért ? Ugy a Nagy Emil-féle indítványban, mint a Mérey-féle javaslatban a kétórás megszakítás nincs benne a 16 órában, tehát kétségtelen, hogy az ülés 18 óráig tart. Most méltóztassék figyelembe venni az elnöki előterjesztéseket, a jegyzőkönyv hitelesítését egy tizenhat órás ülésről az összes módosításokkal, indítványokkal, ennek felolvasása eltart egy fél óráig. Az elnöki előterjesztések is eltartanak egy fél óráig, ez egy óra, tehát már tizenkilencz óráig tart az ülés. Ha ehhez veszszük az esetleges zárt­üléseket, interpellácziókat, melyek a parlamenta­rizmusból ki nem hagyhatók, meg fogják látni, hogy itt a tizenhat óra leple alatt tulaj donképen 19—20 óra van. (Zaj. Közbeszólások.) Hogy önök jó dolgot csináljanak, ahhoz bizonyára huszonöt órára volna szükség naponként. (Derültség.) Tehát kétségtelen, hogy itt permanens ülé­sekről van szó. Permanens ülések mellett pedig komoly dolgokkal, komoly elhatározással, komoly megvitatással foglalkozni egyáltalában nem lehet. Lehet keresztülhajszolni dolgokat, de oly törvé­nyeket hozni, a melyekről el lehet mondani, hogy azok az ország közvéleményében gyökereznek, tel­jesen lehetetlen, és a tizenhat órás és a perma­nens üléseknek nem lehet más következése, mint az, hogy a mit a permanens ülések alatt keresztül­hajszolnak, a mint a többség változik, az ellen­kezőt igyekeznek majd keresztülhajszolni és igy nemcsak a parlamenti szólásszabadság és akczió­képesség lesz veszélyeztetve, hanem igenis a jog­biztonság és a törvények tiszteletben tartásának szentsége is. Epén azért, tekintettel arra, hogy tizenhat órás ülések nem egyebek permanens ülés­nél, azt javaslom beterjesztett indítványom sze­rint, hogy a legvégső esetben tiz órára terjesztes­sék ki a sürgős tárgyalások időtartama. (Helyeslés a középen.) De ugyancsak ezen nyolczadik mondat másik intézkedésével is kivánok foglalkozni, t. i. azzal az intézkedéssel, mely szerint a 16 órás ülések melletti sürgősség kimondásához a jelenlévő képviselők kétharmada szükséges. Feltéve, — remélve azon­ban, hogy ezen feltevésem nem lesz reális — hogy ezen 16 órás üléseket elfogadják, abban az esetben az én. indítványom az, hogy ezzel szemben ne a jelenlévő képviselőnek kétharmadához, hanem háromnegyedéhez kössük a határozathozatalt. Logi­kusan eljárva tulaj donképen ugy kellene monda­nom, hogy az igazolt képviselők kétharmada szükséges ahhoz, hogy a sürgősség kimondassék, mert csak ez esetben lehet megnyugvással mondani, hogy az országban a közvélemény, vagy az ország közállapotai, vagy az ország egyéb sürgős szükség­letei tényleg megkívánják, hogy bizonyos törvény­javaslat keresztülhaj szoltassék ezen a módon. Ha egy törvényjavaslat valóban sürgős, ha egy intézkedés valóban feltétlenül időpazarlást meg nem engedő sürgősségű, akkor feltétlenül kell, hogy ebben a házban legalább az igazolt képviselők­nek kétharmada legyen az, a mely erről meg van győződve és a mely a maga erkölcsi súlyával, a maga számbeli túlsúlyával is fedheti valamely mértékben ezen exezepczionális elbánást és eljárást. De a mennyiben ezt keresztülvinni tényleg nehéz, minthogy a jelenlévő képviselők jelentékenyen kevesebb számban szoktak lenni, mint az igazolt képviselők, azt indítványozom, hogy a jelenlévő képviselők háromnegyed részének szavazatára van szükség ahhoz, hogy kimondassék, hogy 16 óráig tartson itt bennünket naponként valamely sürgős előterjesztés. Indítványom a következő (olvassa) : »Indit­ványozom, hogy a Nagy Emil-féle 723. számú indítvány nyolczadik mondatában »kétharmad« szavak helyett »háromnegyed« szavak tétessenek«. De a kilenezedik mondatában ezen indít­ványnak, t. i., hogy a megszakítás csak egyszer eszközölhető és ez két órán túl nem terjedhet — ez ellen alapos kifogásom van. Indítványt nem terjesztek be erre vonatkozólag, mert az előttem szólók ni&r indítványt beterjesztettek, a mBgam :>5*

Next

/
Thumbnails
Contents