Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-299

184 299. országos ülés 1908 márczius 27-én, pénteken. Posgay Miklós : Magukkal szemben is megtenném! (Zaj.) Lengyel Zoltán: Tessék rendreutasítani! Elnök (csenget): Lengyel Zoltán képviselő ur felhívásának eleget teszek és a képviselő urat rendreutasítom, mert elnöki jogokat akar bitorolni. (Zaj.) Molnár Jenő (közbeszól). Elnök: Molnár Jenő képviselő urat figyelmeztetem, hogy maradjon csendben és elvtársát és képviselőtársát ne háborgassa felszólalásában. Farkasházy Zsigmond: Ismétlem, a ház minden jóhiszemű tagjához fordulok azzal a kéréssel, méltóztassék megfigyelni, hogy az, a mit az elnök ur egy felszólalás közben mondott, nem ellenkezik-e ugy a házszabályokkal, mint az eddigi 40 esztendős gyakorlattal. Kérem azon képviselő urakat, a kik annak idején, mint elnökök vagy mint mérvadók a házszabályokat kezelték, méltóztassanak megfigyelni, mi történt. Olyan események történnek, melyek példátlanok a magyar parlament történetében. (Ellenmondásolc.) Eddig a 216. §. világosan ugy magyaráztatott, hogy bármikor bárkinek joga van kérni a háztól, hogy bármilyen benyújtott indítvány vagy módosítás kinyomattassék. Az én nézetem az, hogy a 216. §. alkalmazása sem helyes és nem felel meg a szakasz szövegének. Mert a 216. §. azt mondja: Elleninditványok kinyomatása iránt a ház vita nélkül, egyszerű szavazással határoz. Ebből világosan következik, hogy senkinek indítványoznia, kérnie nem kell, hanem az elnök hivatalból köteles minden benyújtott indítványra nézve megkérdezni a házat, vájjon kívánja-e azt kinyomatni vagy nem. Számos paragrafusa van a házszabályoknak, a mely hasonló intézkedéseket tartalmaz, t. i. hogy a ház ezen vagy azon kérdésben vita nélkül határoz. Már most történt-e valaha, hogy csak valamely képviselőnek kérelmére lett volna hajlandó az elnök feltenni a kérdést? Ha t. ház, a házszabályok 216. §-át most egyszerre, váratlanul, elnöki közbeszólás alakjában így iehet magyarázni, akkor méltóztassanak félredobni az egész házszabályt, akkor nem kell semmi házszabálymódositás, tessék kimondani az elnöki abszolutizmust, ez meg fog felelni azon eljárásnak, a mely most történik. (Mozgás.) A házszabályok 216. §-ának az a helyes értelmezése, a melyet voltam bátor előadni és a mely meg is felel a tényeknek. De eltekintek a tényleges szövegtől és a negyven esztendős gyakorlatra vagyok bátor hivatkozni. Megtörtént-e valaha, kérdem a mélyen t. elnök urat, a ki eddig őrködött a házszabályok felett, megtörtént-e negyven esztendő alatt, hogy az elnök azt mondotta volna, hogy a házszabályok 216. §-a alapján indítványt tenni a képviselőknek nincs joga ? Ha egyetlenegy preczedenst tud nekem mondani, akkor meghajlok előtte; de ha egyetlen egyet sem tud mondani, akkor konstatálom, hogy itt a házszabályok újféle értelmezéséről van szó s egy olyan preczedens alkotásáról, a mely a házszabályok szavaival homlokegyenest ellenkezik. Már most én konstatálni kívánok egyet. Általános vita folyt itt, a napokban lett befejezve; az általános vita alatt beadatott huszonnégy indítvány, elleninditvány és határozati javaslat. Kérdem, történt-e az, hogy a ház megszavazta vagy ellene szavazott annak, hogy azok kinyomassanak? Mégis a naplóban és a ház munkarendjében az összes indítványok, elleninditványok és határozati javaslatok ki voltak nyomatva. Senki azt nem indítványozta, senki nem kérte; a ház elnöke mégis kötelességének tartotta az iránt intézkedni, hogy azok kinyomassanak. Már most ha ehhez még hozzájárul az, hogy azt valamelyik tagja a háznak kéri, akkor nem értem, hogyan lehet a ház tagjait megfosztani azon legelemibb joguktól, hogy tudják, miről van szó, mit tárgyalnak. Hiszen köztudomásn, hogy nem a Nagy Emil-féle házszabálymódosítás forog most már szőnyegen, mert azt elvetették a többségi jjártok, hanem egy uj házszabálymódositás, a Mérey Lajos-féle, a melyet a függetlenségi párt készített és nyújtott be. És ez sehol kinyomatva a ház tagjai előtt nincs. Kérdem, hogy a legelemibb, a legtermészetesebb emberi és parlamenti felfogás szerint lehetséges-e tárgyalni itt egy javaslat, egy indítvány felett, a mely a szőnyegen nem forog, a melyet a ház tagjai nem ismernek, de nem is ismerhetnek, mert még a lehetőségét is elveszik a tagoktól annak, hogy kérhessék azt, hogy láthassák azt a módosítást, a mely tárgyalás alatt van. Azonkívül mi több nagyon komoly olyan indítványt és módosítást nyújtottunk be már eddig is, a melyek kétségtelenül arra szolgálnak, hogy ez a rossz és helytelen javaslat megjavíttassák. Mikor itt most a tárgyalás folyik, egyesek felszólalnak, három-négy ur lézeng a teremben és senki sem tudja, hogy mi nyújtatott be, talán sokan mellette volnának, talán sokan hajlandók volnának elfogadni, s még a kérés lehetőségétől is megfosztják az illető képviselőket, hogy előterjeszszék azt az óhajukat, azt a természetes szükségét a parlamentarizmusnak, hogy tudhassák, miről van szó, miről tárgyalnak. Ha ez lehetséges, akkor felesleges itt minden tárgyalás, felesleges itt minden vitatkozás, ugy sem tudhatjuk, hogy miről van szó. Akkor legokosabb mindjárt szavazni, szavazni nemcsak erről, hanem mindenről, a mit a kormány előterjeszt. T. képviselőház! En a magam részéről nemcsak a házszabályoknál fogva, hanem a parlamentarizmus és az emberi ész parancsai szerint is kérem, nem is indítvány formájában terjesztem elő kórelmemet, hanem egyszerűen kérem az elnök urat, méltóztassék a házszabályok 216. §-ának eleget tenni, méltóztassék híva-