Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-296

396". országos ülés 1908 márczius 23-án, hétfőn. 117 fcénelemben könnyű szerrel találhatnánk olyan analógiát, a mely azt mutatja, hogy bizonyos mumusokat, bizonyos visszariasztó politikai esz­közöket hoztak fel a történelmi osztályok mindig, valahányszor a demokráczia az osztályuralom kapuit döngetni megkiséi lette. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Emlékeztetem a házat a múlt század demo­krata mozgalmaira, a mikor még a demokráczia Magyarországon nemcsak mint jelszó, hanem mint eszme is teljesen uj volt, azokra a mozgalmakra, a melyek idején a rendi társadalom felizgult, valahányszor a demokrata jelszót emlegetni hal­jotta. A demokráczia első magyarországi hirdetőit jakobinusoknak csúfolták ; ezzel a czimzéssel kompromittálni, megszégyeniteni kívánták nem­csak azokat, a kik a demokráczia hirdetői voltak, hanem magát a demokráczia elvét is és az akkori rendi társadalom felfogása szerint egyenesen ki volt átkozva, ki volt közösítve a társadalomból az az egyén, a kire egyszer egy-egy főúr azt mondta : ime egy Jakobinus ! A jakobinusok mumusával ma már nem lehet operálni; azért találták ki az uralkodó osztályok a nemzetiségi és szocziáldemokrata veszedelmek mumusát és a mint régente a jakobinus csúfnévvel kivántak kompromittálni minden életrevaló esz­mét és a haladás eszméjét, épen ugy igyekeznek ma a legegészségesebb eszméket diszkreditálni azzal, hogy azt a nemzetiségi vagy szocziáldemok­rata eszmék megnyilvánulásának mondják. A vita során felhozottakból s különösen a kormánypárti szónokok beszédéből tényleg az következik, hogy ebben a parlamentben más veszedelmek, mint nemzetiségi és szocziáldemok­rata veszedelmek már el sem képzelhetők. Hiszen midőn a házszabályrevizió szükségességét a kor­mánypárti szónokok megindokolták, egyenesen nemzetiségi izgatás czéljára használták fel ezt a tárgj^at; egyenesen abból a hangnemből beszél­tek a nemzetiségi kérdésről, hogy a nemzetiségek­nél és a szocziáldemokrata hazátlan bitangoknál nagyobb ellenségei ennek az államnak már nem is lehetnek. Régi nóta ez, t. ház ; ismerjük a régi szabad­elvű 67-es kormányzat idejéből; ismerjük abból az időből, a midőn báró Bánffy Dezső vagy még előbb Tisza Kálmán valahányszor el akartak nyomni egy T demokratikus irányú vagy a szabadság szel­lemében inditott mozgalmat, mindig a nemzeti­ségi mozgalmak veszedelmességére hivatkoztak. Most a régi szabadelvű kormányzat példáját kö­veti a koahcziós 67-es és 48-as kormányzat. (Moz­gás és zaj. Elnök csenget.) Hiszen ha elfogadják azt az elvet, hogy inkább a magyarságot fosztják meg bizonyos jogosultságoktól és a haladásból származó előnyök­től, semmint a nemzetiségeket részesítsék vala­mely jogban, akkor könnyű játéka lesz a kor­mánynak, midőn a sajtószabadságot akarja majd a nemzetiségi és a szocziáldemokrata veszedel­mekre való hivatkozással megnyirbálni. Könnyű helyzete lesz a kormánynak, ha itt az általános választói jognak behozatala helyett valami plurális szavazati jogot akarnak létesíteni, a mely a demokratikus követelményeknek egyáltalában nem fog megfelelni. Inkább kevesebb jogot kivannak adni a magyarságnak, semhogy valamivel több joga legyen a nemzetiségeknek. A jjreozedens erre különben megalkottatott már magában a jjarla­mentben akkor, a midőn a horvát országgyűlés követeivel szemben az alelnökök egészen más eljárást honosítottak meg, mint a magyar kép­viselők ellen. Én, mint magyar képviselő attól tartok, hogy ez a prakszis meghonosulhat annak idején nemcsak a horvátokkal, hanem a magyarok­kal szemben is, mert a jövő elnökei nem lesznek morálisan kötelezve arra, hogy különbséget tegye­nek a horvát és a magyar képviselők között. Azon preczedenseket, a melyek történtek a horvátokkal szemben, nem fogják-e felhasználni a magyar képviselőkkel szemben is ? Ezek az indokok nem indokok, ezeknek mo­rális alapjuk nincsen, mert voltaképen jogfosztást tartalmaznak és politikai indokoknak különösen ilyen nagy horderejű kérdésben el nem fogadhatók. A többség ]3olitikája oda irányul, hogy inkább a magyarságot is jogfosztással sújtsa, semhogy a nemzetiségekre, vagy egyes magyar néposztályokra nézve elismerje az általános jogegyenlőség elvét. Ez az eljárás emlékeztet engem annak a bolond embernek eljárására, a ki eladta a napfényt csak azért, hogy bengáli tüzet vehessen rajta. Nem ugyan nyilt ülésben, de zárt ülésben hal­lottunk egy másik indokot is, a mely az egész házszabályszigoritás kérdését mint hatalmi kér­dést állítja fel. Azt mondotta ennek a háznak egyik igen t. tagja, hogy egy bizonyos pártnak érde­kében csinálódik a házszabályrevizió. Eltekintve attól, hogy ez a gondolkozás nélkülöz min­den erkölcsi alapot, mégis hálásak vagyunk annak az igen t. képviselő urnak, hogy végre fel­nyitotta szemeinket és őszintén megmondotta a házszabályszigoritás indokát. Most már tudjuk, hogy mi a czélzata ennek a kormánynak. Az, hogy itt egy állandó uralom teremtessék, hasonló ahhoz, a mely az eddigi negyven esztendő alatt állott fenn. Semmi egyéb értelme nincs tehát a revíziónak, csak az, hogy megint egy párturalom létesíttessék és évtizedekre állandósittassék. Abban is hasonló lesz ez az uralom a múlt uralmához, hogy két kate­góriáját fogja megkülönböztetni a politikusoknak. Az egyikbe azok a képviselők fognak tartozni, a kiket a kormánypártiságuk előnyeivel és kitün­tetésekkel, udvari tanácsosságokkal lehet kezelni, a másikba pedig, a kikkel nem lehet máskép birni, mint szájkosárral. Az a felfogás, a meb r re hivatkoztam, tág teret nyit a bizalmatlanságnak és a bizalmatlanságból folyó hareznak azon a részén, a melyen nincsen meg a tájékozódottság a kormány szándékai iránt és a melynek részéről mindenki egyenesen kötelessé­gének ismeri, hogy e kormány minden lépését

Next

/
Thumbnails
Contents