Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-296

104 296. országos ülés 1908 márczias 23-án, hétfőn. annak támogatásához. De itt az én véleményem szerint más érdekek forognak fenn, más érdekek kívánják azt, mint a melyek felhozattak, mert azok csak burkolják a czélt a nemzet előtt, a melynek érdekében e reformok megalkottatni szándékoltatnak. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de az obstrukczióra, mint indokra, hivatkozni nem lehet, mert hiszen nem is volt obstmkczió, és a mi volt, az a nemzet erejéből és a nemzet összeségétől támogatott obstrukczió volt, a mely ledöntött egy rendszert. Más obstrukczió pedig ebben a házban nem lehet és én tagadom, hogy itt oly obstrukczió érvényesülhetne, a melynek háta megett a nemzet többsége nem állana. (Buza Barna közbeszól. Zaj baljelöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Csépány Géza : Majd meg fogom magyarázni a helyzetet. Az obstrukczió letörése mint indok nem foroghat fenn, mert hiszen obstrukczió sincsen, kivéve a nemzeti obstrukcziót, a melynek köszönettel és hálával tartozunk mindannyian, és a mely obstrukczió minden házszabály ellenére újból elő fog állani, akkor ha a nemzetnek vitális érdekei azt követelni fogják. Ha obstrukcziónak akarunk oly dolgokat kiszinezni, a melyek nem érdemlik meg az obstrukczió nevét, azt megtehetjük, de a valódi nemzeti obstrukcziót fentartani óhajtjuk, kívánjuk szivünk, lelkünk mélyéből, valamint megtörni óhajtunk minden oly obstrukcziót, a mely nemzetellenes volna. Nagy György: Ez a tisztító vihar! (Zaj.) Csépány Géza: Ha közelebbről nézzük a t. többség állásfoglalását ezen kérdés indokolásánál, akkor hiába magyarázza nekem a legkövetkezetesebb ember is, hogy itt nincsen következetlenség, mert itt következetlenség van a politikában. Igaz. hogy a jjolitikában azt szokták mondani, hogy nem feltétlenül szükséges következetesnek lenni. Talán olyan emberek könnyen mondhatják azt, a kik életükben mindig következetlenek voltak és másokkal, a kiket eszközül akarnak felhasználni, el akarják hitetni, hogy a következetlenség nem politikai bűn, nem az elvek megtagadása. De nekem engedjék meg legalább, hogy a következetlenség jellemzésére annyit mondhassak, hogy legalább is elitélendő dolog. A mi a horvát obstrukcziót illeti, kérdem volt-e itt horvát obstrukczió ? (Felkiáltások balfelöl: Hát nem tudja %) Mig a mélyen t. miniszterelnök urnak tetszett, addig volt, de a mikor raj uk ijesztett, akkor elmentek. (Zajos ellenmondások.) A horvát kérdést nem a házszabályrevizióval kell megoldani. Deák Ferencz 1867 április 9-én benyújtott határozati javaslatában felismerte a kérdést és ugyanabban a határozati javaslatában megjelölte az utat és módot és elfogadták Eötvös akkori miniszter hozzájárulásával azt a határozati javaslatot, a mely kimondotta, hogy a horvát nemzet a magyar nemzettel egységet képez, tehát a horvát kérdést mindig az egység szempontjából kell megoldani. És ha valaki a kormány padjain ül, akkor feltételezünk róla annyi kormányzati bölcsességet, hogy nem fogja tőlünk kérdezni, hogy hogyan oldja meg e kérdést, hanem majd ők meg fogják oldani, a meddig a hatalom a kezükben van. És meg vagyok győződve arról, hogy meg is fogják oldani, és meg is tudják oldani. A horvát kérdés előtérbe tolása és a horvát obstrukczióra való utalás, — mint beszédemben jeleztem, — szükséges mumus volt, a melyet fel kellett használni a függetlenségi párt ellen, hogy a kvótát és egyéb dolgokat megszavaztassák vele, mert e nélkül lehetetlen volt a függetlenségi pártot ezeknek megszavazására birni. A mi, t. képviselőház, a nemzetiségiek ellenállására vonatkozó indokot jelenti, és azt az érvet, hogy azokkal szemben volna szükséges a házszabálymódositás, mert a nemzetiségiek obstrukoziójától félnek : hát, t. ház, én utalok arra, hogy én még nem láttam itt a nemzetiségiek obstrukczióját, pedig minden kérdésben megpróbálhatták volna, ennek daczára azonban nemzetiségi obstrukcziót nem láttunk. Tudom, hogy a nemzetiségi kérdés létezik, de azt is tudom, hogy azt nem a házszabályok revizió jávai lehet megoldani. Báró Eötvös József 1868 november 25-én a képviselőházban tartott beszédében megjelölte, hogyan kell megoldani a nemzetiségi kérdést. Én azt hiszem, hogy ezek a nézetek ma is helyesek. A nemzetiségi kérdést az egyéni jogok teljes szabadságának, a nemzet egységének és jövőjének biztositásával kell megoldani. Mert, t. ház, véleményem szerint a szabadság századában élünk és igy lehetetlen, hogy a képviselőház olyan törvényeket alkosson, a melyek a szabadsággal ellenkeznek. Ennek az országnak van annyi összetartó és vonzó ereje, hogy megfelelő törvényekkel a hozzátartozó különböző ajkú és nemzetiségű néjieket egy egészbe összeforraszthassa, és én azt hiszem, hogy ha ezek a hasznos alkotások keresztülvitetnek, a tényleges egybeforradás lehetősége elő is fog állani. Nem tudom ugyan, hogy a változott viszonyok miként alakították a helyzetet, de a legutóbbi időben arra a tapasztalatra kellett jönnöm, hogy a nemzetiségiek részéről a haza egysége, fenállása és jövője tekintetében más állásfoglalás történt, mint a múltban. Nem állhat meg és nem fogadható el a házszabályrevizió mellett a felhozott harmadik indok sem, hogy t. i. szükséges volna a házszabályok revíziója az általános választói jogi reform megalkotása érdekében. Hiszen, ha ezt veszszük tekintetbe, meg kell állapitanunk, hogy akkor a választási törvényt olyannak kívánják megalkotni, hogy azt mintegy erőszakkal kelljen ebben a házban elfogadtatni. Már pedig a választási törvénynek nem szabad olyannak lenni, a mely nem egyezik meg a mi nemzeti és függetlenségi aspirácziónkkal, mert ha olyan lesz, akkor hiába a házszabályok szigoritása, azt ebben a házban keresztülvinni nem lesz lehetséges. Ha az általános választójog íeformját ebben a házban keresztül akarják vinni, ehhez a nagy nemzeti reformhoz előkészületeket tartok szükségesnek. Azért szükséges előkészületeket