Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-295

295. országos ülés 1908 márczius 21-én, szombaton. 99 császári pátens 17. §-a felsorolja azokat a házalás! iparágakat, a melyek bizonyos kedvezményekben részesülnek, és pedig abban, hogy áruikat (Zaj. Elnök csenget.) az egész akkori osztrák birodalom területén szabadon árulhassák. A pátens értelmében többi közt a trencséni drótosok és az árvamegyei vászonkereskedők, a zólyomi háziiparczikkeket árulók, továbbá a trencsénmegyei üvegesek és effélék feljogosittattak arra, hogy szabadon járhassanak ugy Ausztriában, mint Magyarországon, viszont meg volt adva az a kedvezmény az osztrák gotschéieknek és érczhegységi csipke verőknek, hogy portékáikat nálunk árulhatták szabadon. 1868 óta provideáltak az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szövetségekről szóló valamennyi törvényben arra nézve, hogy ezek a házalók jogaikban meghagyassanak és azokat szabadon gyakorolhassák. Bátor leszek erre vonatkozólag az 1867 : XVI. t.-cz. 15. czikkének a rendelkezését felhozni, a mely a következőkép hangzik (olvassa): »Az egyik államterületen annak lakói számára szabályszerűleg kiadott házalási engedélyek, a másik államterületen az ennek lakóira nézve fennálló korlátozások mellett, a házalási engedélynek az illetékes hatóság által történt láttamozása után, jogot adnak a házalás gyakorlására. A házalási engedélyek kiadására nézve mind a két területen lehetőleg összhangzó elveknek kell alkalmaztatniok«. Az 1878-ikL gazdasági kiegyezési törvény ugyancsak megemlékezik a házalókról, biztositva a mieinknek ugyanazt a jogot, mint az osztrákoknak a mi területünkön. »Az egyik állam polgárai« stb. épugy mint a 67-es törvényben. Most azonban bátor leszek rámutatni arra, hogy a legutóbb kötött gazdasági kiegyezési törvény nem volt figyelemmel a házalóknak e szerzett, jogaira, daczára annak, hogy a Széll-Körber-féle egyezmény szintén hasonlóan e kiegyezési törvényhez alkalmazkodva a tervezetbe bevette. A Széll-Körber-féle egyezmény ugyanis azt mondja, hogy a házalási engedélyek kiadására nézve mindkét államban összhangzó intézkedések alkalmazandók azok előre bocsátása után, a mit az előbb felolvasott törvényből idéztein. A mostani kereskedelmi és vámszerződés 15. czikkében is azt mondja, hogy »az egyik állam polgárai, a kik a másik állam területén kereskedést és ipart akarnak űzni, vagy munkát keresnek, az iparüzlet megkezdése és folytatása, valamint a fizetendő adók és egyéb közterhek tekintetében a belföldiekkel egyenlő bánásmódban fognak részesittetni«. Azaz intézkedik arról, hogy a kereskedést és ipartűzők és munkakeresők közt a kölcsönös viszonosság Ausztriában és nálunk egyformán meglegyen. Viszont az utolsó pontban a házaló iparosok kat, a kik ezt élvezték, kizárja és ugy szól, hogy e czikk határozmányai azonban a vándoriparra, ideértve a házalást is, nem alkalmazhatók. T. ház ! A törvény ezen rendelkezésének megfelelően a kereskedelemügyi miniszter ur ő exczellencziáj a egyetértve az osztrák kereskedelmi miniszterrel, múlt évi deczember 31-ikén az életbeléptetési rendelettel egyidejűleg rendeletet bocsátott ki, a melynek értelmében az 1852-iki pátens 17. §-ában felsorolt kedvezményes házalók e tömeges rendelkezéssel kölcsönösen bevétetnek, a nem kedvezmém^esek azonban kizáratnak. Kedvezményes házalók azok, a kiket az 50-iki császári pátens lajstromba foglaltat, viszont nem kedvezményesek azok, a kiknek iparága 1852 óta keletkezett, és mintegy hallgatólag, szokás szerint, benfoglaltatnak ezen kedvezménybe, és ezt a múlt évi deczember 31-ikéig, e rendelet megjelenéséig birták is. E rendelet következtében, a melyről nem hiszem, hogy megfelelne a mi kormányunk, vagy az osztrák kormány intencziójának, egy lehetetlen helyzet állott elő. Azok a házaló iparosok, a kik a pátensekben biztositott kedvezménynyel birnak, ezentúl is gyakorolhatják a jogukat, pl. a drótostótok, az árvái gyolcsosok is. Az azóta keletkezett házalói iparűzők, pl. a trencsénmegyei u. n. nürnbergi áru gyűjtőnév alá foglalt czikkekkel kereskedők, az üvegesek és a porczellánárukkal kereskedők azonban évtizedek óta gyakorolják foglalkozásukat, és most daczára ennek, egyszerre meg lettek fosztva kenyérkeresetüktől. Mind a mellett még az is felháborító, hogy a mikor az osztrák hatóságok a legdrákóibb szigorral járnak el a magyar honosokkal szemben Ausztriában, őket nemcsak hogy kereskedésük folytatásában megakadályozzák, de hogy ugy fejezzem ki magamat : per Schub ki is lakoltatják őket, addig nálunk a hatóságok, daczára a kereskedelemügyi miniszter ur rendeletének, nagyrészt nem járnak el azzal a kellő erélylyel, a mint azt mi is megkövetelhetjük, hogy viszont az osztrák házalóktól, a kik ellepik ezt az országot és szintén nem tartoznak a pátens rendelkezései alá, megvonassék az engedély, s hasonlókép kitolonczoltassanak. Talán felesleges hangsúlyoznom, hogy a két kormány rideg álláspontja mennyire sújtja ezen vidék lakosainak ezen részét, a mely számolva az itthoni mostoha keresetviszonyokkal, kénytelen idegenbe vándorolni és ott keresni meg kenyerét. És én nem kétlem, hogy a kereskedelmi miniszter ur, ismerve az ő méltányossági érzését, minden lépést meg fog tenni az iránt, hogy az osztrák kormánynyal megegyezésre jutva, ezeknek a házalóknak legalább is egy átmeneti idő biztosittassék. T. ház ! A kezeim közt lévő kérvények, Barossháza és Csicsmán trencsénmegyei községek részéről, a melyeket bárkinek szivesen leszek bátor rendelkezésére bocsátani, mutatják azt, hogy itt életbevágó, fontos kérdésekről van szó, hogy ezek az emberek, az ő létfeltételük alapjaiban vannak megtámadva. Felhivom tehát ismételten az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét, hogy az osztrák kereskedelemügyi miniszter úrral ez irányban a tárgyalások megindittassanak. (Helyeslés.) 13*