Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-278

86 278. országos ülés 1908 február 25-én, kedden. újból ajánlom, hogy határozati javaslatomat elfogadni méltóztassanak. (Helyesléseit a nemzetiségiek -padjairól. A szónokot a nemzetiségi képviselők üdvözlik.) Elnök ." A belügyminiszter ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Miután Nagy Emil t. barátomnak indítványát sok oldalról, napokon keresztül támadták, kötelességemnek tartom, hogy mellette szót emeljek, (Halljuk! Halljuk!) Mint rendesen, most is az első vád, a melylyel találkozunk és a melyet csaknem minden felszólaló képviselő ur magáévá tett, az, hogy ha jó volna is ez az indítvány, akkor sem volna helyeselhető, hogy az most adatott be, nem volna helyeselhető azért, mert ennek a koaücziónak, ennek a többségnek nincs erkölcsi jogosultsága ahhoz, hogy a házszabály revíziójához hozzányúljon. Azt mondják mindig : ehhez Tisza Istvánnak volt joga, csinálja meg ő, a koaliczió nem. Hát szomorú volna, t. képviselőház, ha igy volna, mert ennek a következménye az lenne, hogy Magyarországnak egyetlen egy hivatott miniszterelnöke Tisza István volt. (Mozgás.) A házszabályok reviziója szükséges lévén, hogyha a többség erkölcsileg képtelen arra, hogy a nemzet ezen érdekét megvédje, akkor ez a többség lehetetlenné tevén önmagát, kénytelen volna átadni a hatalmát másoknak. De azt sem teheti egy többség, mert nem tőle függ, hogy vájjon ő többség-e vagy nem. (TJgy van! TJgy van!) Mert hiába mondja, hogy az én elveimmel ellenkezik egy kérdésnek a megoldása, és én nem vagyok hivatott erre, csinálja meg más, mert az a más többség nincsen meg, azt nem tudja a jelenlegi többség megteremteni. (Igaz! TJgy van!) A politikában egyáltalában a következetesség — ámbár vissza fogok arra térni, hogy ezen esetben következetlenség nincs — egyáltalában nem a legfontosabb követelmény. Egy többségnek elsősorban kötelessége: helyt állni a nemzet érdekében! (Helyeslés.) Ha még ellentétbe jön is egyes mondásaival, múltjának bizonyos frázisaival, — a mig a kormányon van, első, legszigorúbb kötelessége mindent megtenni, a nrit, az ország érdeke tőle követel. (Helyeslés.) Én, uraim, merem állítani, hogy ez a koaliczió semmi elvi ellentétbe múltjával nem kerül, hogy ha a házszabály szigorításához nyúl. Azt mondják, ezt mondta Lengyel Zoltán t. képviselő ur és utánna többen, hogy a koaliczió a házszabály megszigorítása ellen folytatott küzdelemben szerezte meg a győzelmet; ennek folytán foglalta el mostani helyét. Bocsánatot kérek, ez teljes falláczia, teljes félreértés, (Igaz! TJgy van !) A koaliczió nem a házszabály szigorítása elleni küzdelemben győzött, hanem igenis győzött, mert azon mód ellen küzdött, a melylyel az akkori miniszterelnök ur azt keresztül akarta vinni. (Igaz! TJgy van!) A koaliczió jelszava nem az volt: fentartani a régi házszabályokat; a koaliczió jelszava mindig a jogfolytonosság helyreállítása, a házszabályok integritása ós szentsége volt abban az értelemben, hogy addig, a mig valamely házszabály érvényben van, addig azt meg kell tartani; nem pedig abban az értelemben, hogy ahhoz nyúlni, azt változtatni nem lehet. (Helyeslés.) Hogy ez igy van, ezt tényekkel fogom bebizonyítani. Először is magunkról beszélek, azokról, a kik a szabadelvű pártot november 18-ika után ott hagyták. Rólunk egész bizonyosan, autentikus adatok alapján be tudom bizonyítani, hogy mi mindig, azon egész küzdelem folyama alatt határozottan hangsúlyoztuk a házszabályrevizió szükségét. Itt van ez a nyilt levél, a melyet Lengyel Zoltán t. képviselő ur felolvasott, melyet nagyon meg is dicsért, a mit köszönettel veszek, de jobb szerettem volna, ha kevésbbé dicsért volna meg és azokat a részeket is felolvasta volna, a melyek azt bizonyítják, hogy mi feltétlenül következetesek maradtunk. (TJgy van!) Én csak egy pár passzust akarok felolvasni. Itt mindjárt az elején ezt mondom (olvassa) : »Ezen kettős körülmény, az obstrukezió könnyűsége, s azon felfogás, a mely azt megengedhetővé teszi, ez a kettős körülmény a képviselőház többségében azon nézetet keltette fel, hogy a házszabályokat szigorúbbá kell tenni. Magam sem zárkózhatom el többé e reform szükségessége elől. Az ellenzék kényszeritett arra, hogy gyengitsük azokat a biztosítékokat, a melyeket egy liberális házszaszabályban látunk. Az ellenzék egy részének magatartása szőrit arra, hogy szűkítsük a ház benső életének szabadságát. Mig lelkiismeretem engedte, kitartottam azon akczió mellett, a melynek czélját helyeseltem és azon vezér mellett, a kinek hazafias indokait ismerem és őszintén tisztelem. Ma azonban, sajnos, lelkiismeretem tiltja, lehetetlenné teszi, hogy a kormányt szerencsétlen vállalkozásában továbbá kövessem «. Itt megmondom, hogy miért. Végül pedig evvel zárom e levelet konkluzióképen (olvassa): »A jövőben kizárólag a lelkiismeretemre hallgatva kettős czélt fogok szolgálni. Az egyik az, hogy a formák megsértésével létrejött határozat ne váljék jogforrássá, a másik az, hogy a nemzetnek nap-nap után mind hangosabban nyilvánuló azon akarata, hogy a házszabályok a szólásszabadság megóvásával módosíttassanak, érvényesüljön.« Tehát akkor, mikor kiléptem a szabadelvűpártból, mikor megindítottam azon akcziót. a melynek eredménye az volt, hogy a koaliczió győzött, akkor hangsúlyoztam, hogy