Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-278
S78. ORSZÁaOS ÜLÉS 1908 február 25 én, kedden, Justh. Gyula, utóbb Rakovszky István elnöklete alatt. Tárgyai: A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. — A házszabályok módositásáról szóló indítvány tárgyalása. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, gr. Andrássy Gyula, gr. Apponyi Albert, Günther Anial, Jekelfalussy Lajos. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 10 pereskor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A. mai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja Raisz Aladár jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat gróf Thorotzkai Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat Hammersberg László jegyző ur fogja jegyezni. Mindenekelőtt hitelesíteni fogjuk a múlt ülés jegyzőkönyvét. Felkérem Raisz Aladár jegyző urat, hogy a múlt ülés jegyzőkönyvét felolvasni szíveskedjék. Raisz Aladár jegyző (olvassa az 1908. évi február hó 24-én tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Kérdem a t. házat: van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre? (Nincs.) Ha nincs senkinek észrevétele, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Napirend szerint következik Nagy Emil képviselő ur indítványa (írom. 723.) a házszabályok módosítása tárgyában. Szólásra ki következik? Hammersberg László jegyző: Polit Mihály! Polit Mihály : T. képviselőház ! A házszabályok tervezett revíziója képes fájdalmas érzelmeket kelteni azoknál a képviselőknél, a kik évtizedeken át a magyar törvényhozásnak tagjai voltak, mert soha a házszabályoknak olyan fontosságot nem tulajdonítottak, mint mostanában, Voltak javítások, voltak módosítások, hisz tudjuk, hogy a most érvényben lévő házszabályok is módosítás utján jöttek létre. Kilencz éven át szolgáltak ezek a házszabályok a tanácskozás alapjául, de soha nem történt az, hogy a házszabályok kérdése képes lett volna egyes politikai pártok álláspontját alterálni, soha nem volt rá eset, hogy a házszabályok egy nagy politikai kérdéssé fajultak volna, mint most. T. ház! Ez nem egészséges állapot, ez jele és bizonyítéka annak, hogy politikai és parlamenti életünk abnormális. Vájjon maga az obstrukezió irányadó ezen házszabályok revíziójára, vagy maga a horvát obstrukezió lett volna indító oka ennek ? Nem, t. ház, fontosabb, mélyebb oka van a házszabályok revíziójának. Ha maga az obstrukezió volna ennek irányadó oka, ez azt jelentené, hogy Tisza Istvánnak rehabilitácziója teljes, határtalan, mert ő is akarta, ő is szükségesnek tartotta a házszabályok revízióját. De akkor nem értem az obstrukezió borzasztóságát, mert végre ezt az obstrukeziót senki nem kárhoztatta, sőt megdicsérte mindenki és az 1904. évi november 18-ika utáni jelenetet hőstettnek tekintették. Tehát nem az obstrukezió az, a mi ezen házszabályok módosítását előidézte, hanem ennek, a mint mondtam, fontosabb, mélyebb gyökere van. Ezt a témát, a Tisza István elleni obstrukeziót itt bővebben fejtegetni nem akarom, mert hisz az előttem szólott t. képviselő urak ezt bőven, alaposan, megczáfolhatlanul előadták már. Nekem is csak az a megjegyzésem, hogy én nem ismerek politikai pártot, a mely bizonyos politikai szempont mellett erélyesen, szenvedólylyel harczolt, de mihelyt hatalomra jutott, épen azon argumentumokkal élt volna egy politikai álláspont mellett, a melyet azelőtt nagyon is megtámadott. De ismétlem, ezt tovább fejtegetni nem szándékozom. Mi volt azonban az a horvát obstrukezió? T. ház! Én beismerem, hogy kellemetlen dolog itt heteken át egy idegen nyelven elmondott beszédeket hallgatni, mert azt mondják,