Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-277

277. országos ülés 1908 február 2b-én, hétfőn. 75 tartják a katonai kérdések felvetését, akkor nekünk százszorta fokozottabb kötelességünk, mint eddig volt, mindent elkövetni és minden erőnkből küzdeni az ellen, hogy a házszabályokat módosítsák és hogy ez által a kisebbség erejét, a mely egyúttal a nemzet ereje, megbénítsák. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) T. ház! Én remélem, hogy a delegátus urak, a kiket itt aposztrofáltunk, kötelességüknek fogják tartani, hogy erre az egyenes és világos kérdésre -megfeleljenek. Hencz Károly: Hiu remények! Farkasházy Zsigmond: Az ő nyilatkozataiktól fog függni további magunktartársa. (Mozgás a baloldalon.) Mert mi, t. ház, semmi olyast nem akarunk tenni, a mi ennek az országnak akár a jelenben, akár a jövőben kárára lehetne, de igenis mindent el fogunk követni, hogy az olyan titkos tervek ellen küzdjünk, a melyek ellen a mai többság a legnagyobb hősiességgel tudott küzdeni és a melyek miatt az egész országot lángba tudta borítani; a melyek miatt bársonyszékekkel és az elnöki pódium darabjaival tudott verekedni és dulakodni, mindent el fogunk követni, hogy a nemzeti jogokat és aspirácziókat ilyen titkos machinácziók által veszélyeztetni ne engedjük. (Élénk helyeslés balfdóí.) Egy megfigyelését vagyok bátor felhozni a vadászembereknek, (Halljuk! Halljuk!) a kik elmesélik, hogy gyakran előfordult már, hogy valaki sötétben, ködben, sürü erdőben eltévedvén, hosszú bolyongás után óriási nagy körben újra visszakerült arra a helyre, a honnét elindult. Egy hang (balfelöl): Mint a mádi zsidó! Farkasházy Zsigmond: Ez a vadászmegfigyelés nagyon talál az utolsó hat esztendő történetére. Bátor vagyok emlékeztetni a t. házat, hogy tulajdonképen azok a nagy változások, a melyeken a politikai élet az utolsó hat esztendő alatt keresztülment, 1902-ben kezdődtek, akkor, a mikor Széll Kálmán, illetve Fejérváry honvédelmi miniszter benyújtotta a létszámemelésről szóló törvényjavaslatot. Erre a törvényjavaslatra következett az az Apponyi-féle memorandum, a mely a Neue Freie Presse indiszkrécziója folytán napvilágra került, és a mely következményeiben azt az óriási felfordulást okozta, a melynek eredménye megint a mai helyzet. Hencz Károly : És az, hogy te is bekerültél! (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Akkor a nemzet homályban, sűrűségben, sötétségben bolygott és kalandos útjára elindulva, először ezen Apponyiféle memorandum stácziójához jutott, onnét a szabadelvű kormányok sorban való megbuktatásához került, azután következett a Tisza-féle házszabályrevizió, azután következett november 18, és utána az 1905. évi választás, a mely az az előtti kisebbséget többséggé tette. Akkor a: mi bolyongásunkban eljutottunk a legtávolabbi ponthoz, a mely egyúttal a legközelebbi volt azon czél szempontjából, a melyet elérni óhajtottunk. Az 1905-iki választástól fogva nagy körvonalban folyton visszafelé megyünk azon utou, a melyet elhagytunk. Mezőfi Vilmos : Nem a lejtőn fel, hanem le ! Farkasházy Zsigmond: És ebben a körben való bolyongásunkban elmentünk a gyalázat s kiegyezés megalkotásáig, eljutottunk a kvótaemelésig, és ma itt vagyunk az utolsó előtti stácziőnál, most már csak egy van hátra, a létszámemelés, és a mi t. delegátus képviselőtársaink azt is bejelentették már. (Zaj.) Mezőfi Vilmos: Most még a parlamentnek szuronynyal való szétverése következik! Molnár Jenő: Ez a parlament penziót fog kapni! (Derültség.) Elnök : Kérem Molnár Jenő képviselő urat, méltóztassék csendben lenni! (Zaj.) Csendet kérek képviselő urak. (Nagy György többször közbeszól.) Nagy György képviselő urat rendreutasítom. (Folyton tartó nagy zaj.) Kérem felfüggesztem az ülést, ha ilyen zaj lesz. Farkasházy Zsigmond : Azoktól a vezérektől, a kik a nemzetet ebben a bolyongásában vezették és azt ígérték, hogy a sűrűségből, a homályból ki fogják kalauzolni, kérdem én, nem röstellik-e, hogy az ő vezetésük olyan kitűnően sikerült, hogy most nagy körutazás, hosszú szenvedés és küzdelem után ugyanoda vezették vissza a nemzetet, a hol előbb volt? . . . T. ház! A jelenkor egyik legjelentékenyebb államférfiának, Rooseveltnek egy érdekes mondását olvastam nemrégiben. Azt mondta Roosevelt: »Politics and var are the two biggest play thore are«, vagyis: a politika és a háború a két legnagyobbszerü játék, a mi a világon van. Az a politika, a melyet önök folytatnak, igenis játék, csakhogy sajnálattal kell konstatálnom, hamis játék, és pedig kettős irányban hamis. Hamis játék mit a t. többség az országgal és a választókkal űz, mert hiszen hallottuk annak kijelentését, hogy tulajdonképen a mai többség és a mostani kormányzat, mily terveket forral a jövendőre nézve. Czélja, hogy lefelé a 48-as jelszóval fékentartsa az országot, megnyerje a választókat és ugyanakkor felfelé nemcsak hogy nem 48-as, nemcsak hogy nem 67 es politikát, hanem, a hogy mondják, 48 előtti politikát akar csinálni, a mikor tudvalevőleg egy centralisztikus uralom létezett Magyarországon és Ausztriában, a mely nem törvény alapján ugyan, de tényleg a Gesammtmonarchie eszméjét szolgálta. (Ugy van! balfelöl.) Ezt a hamis játékot követi a t. többség és kormány lefelé a néppel szemben, de én figyelmeztetni vagyok bátor a t. többséget és kormányt, hogy. ugyamly hamis játékot, a mi10*