Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-277

70 277. országos ülés 1908 február 24-én, hétfőn. vannak jelen, akkor talaj donképen a nemzetiségi agitátorok malmára hajtja a vizet, a kik hajlandók az ország széttagolására nemzetiségek és fajok szerint. Hogy az a veszedelem egy darabig csakugyan komolynak mutatkozott, azt egy sajnálatos parlamenti helyzet idézte elő. A közelmúltban valóban ugy alakultak a parlamenti pártok, hogy az egyik oldalon, a kormány oldalán voltak a magyar képviselők, a másik oldalon, az ellenzéki háládatos területen a nemzetiségek. A mig ez igy volt, ugy látszott, hogy az ellenzékiség népszerű feladatát kizárólag a nemzetiségiek foglalták le a maguk számára, de mióta, a mint az helyes és kívánatos, ugy a szabadság, a függetlenség védelme terén, mint a kormánytörekvések szolgálata terén a magyar képviselőkkel egyenlően osztoznak a feladatokban, azóta tények bizonyítják, hogy a nemzetiségi képviselőknek ezen veszedelmes szerepe, mely az ország széttagolásának aggodalmát keltette, teljesen megszűnt. (Elénk ellenmondás.) Markos Gyula: Jobban gravitálnak Romániába most, mint előbb. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond : A mi most már a horvát képviselőket illeti, elismerem, hogy itt a helyzetnek van egy veszedelmes oldala és káros része a parlamentarizmus és a parlament helyes működése szempontjából, az t. i. hogy ezen képviselőtársainknak módjukban van oly nyelven beszélni, melyet érteni nem tudunk, s módjuk van arra, hogy tulaj donképen az egész parlamentarizmusból karrikaturát csináljanak. Mezőfi Vilmos : Komédiát csinálnak ! Farkasházy Zsigmond: De annak, hogy ezt a veszedelmet elkerüljük, nem az a módja, hogy ugy a magyar, mint a horvát képviselők szólási jogát korlátozzuk. Azt képzelik önök, hogy azt a horvát veszedelmet, mely abban rejlik, hogy heteken keresztül csúfságot lehet csinálni a parlamentből, azáltal lehet orvosolni, ha a parlamenti kisebbség akczióképességét korlátozzuk? A ki ezt állítja, az annak a bolondnak a példáját követi, a ki fejfájását azzal akarta gyógyítani, hogy golyót röpített a fejébe. Tessék e helyett orvosolni a horvát nyelv használatának sérelmét, tessék Horvátországban kellő eszközökkel eljárni, de nem a magyar lásebbség jogát csorbítani azért, hogy a horvátoknak ne legyen módja a magyar parlament működését megbénítani. Mezőfi Vilmos: Tessék a horvát kiegyezést revideálni! Farkasházy Zsigmond : A ki ilyen eszközökhöz nyúl, az ugy tesz, mint az, a ki a poloskák miatt felgyújtja a házát. Ezzel az eszközzel lehetséges az, hogy a horvátoknak tágabb tért nyújtsunk a visszaélésszerű működésre, de hogy ezzel a horvátkérdést és a nemzetiségi kérdést szanáljuk, és esetleg a jövő veszedelmeknek elejét vegyük, az teljes képtelenség. (Igaz I Ugy van I balfelől.) Günther Antal, a mikor 1904 november havában a nemzeti párt határozati javaslatát az akkori házszabályreviziós terv ellen benyújtotta, hivatkozott az ir küzdelmekre, a melyek 1881-ben az angol parlament működését lehetetlenné tették. Akkor Günther Antal, mint képviselő igen szépen mutatott rá arra, hogy bár az angol parlamentben a Brand elnök és Gladstone miniszterelnök által keresztülvitt parlamenti pucscs sikerre vezetett, — nem ugy, mint a november 18-ika, a mikor annak mását akarta Tisza István Perczel Dezsővel eljátszatni, — mondom, daczára annak, hogy ez a parlamenti csíny sikerre vezetett, daczára annak, hogy a kázszabályreviziót Gladstone meg tudta valósítani, az eredmény még sem az volt, hogy az Íreket legyőzték, hanem az, hogy a harczokat kivitték a parlament szinteréről az országba és ez oly szenvedelmet keltett, oly elkeseredés jött létre, az izgalom oly magas fokra hágott és a félix-parki merénylet annyira megdöbbentette a közvéleményt, hogy a végén az a Gladstone, a ki a parlamenti csinyt keresztül vitte, az a Gladstone, a ki 28 ir képviselőt kidobatott a parlament házából, csak azért, hogy keresztülvihesse a házszabályrevíziót, azoknak az íreknek programmját, a kik ellen küzdött, kénytelen volt átvenni és 30 esztendőn keresztül a home rule legszenvedelmesebb, legigazabb harczosává vált. Én nem szeretném, ha az önök sikerei, a melyeket a házszabályrevizió keresztülerőszakolásával elérhetnek, hasonlatos legyen a Gladstone eredményeihez; mert, hála Istennek, nálunk a horvátkérdés nem oly természetű és azt nem ugy kell megoldani, a mint Angliában megoldották az irkérdést. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a kérdést meg lehet oldani békés utón, meg lehetett volna oldani azt a múltban is, mert tudomásom van arról, hogy semmi egyébre nem lett volna szükség, csak arra, hogy a horvátokat ideiglenesen az ő megaláztatásuk és megszégyenítésük veszedelméből megmentsük és akkor ők készek lettek volna . . . (Zaj.) Elnök : Tessék helyüket elfoglalni! Farkasházy Zsigmond: ... békejobbot nyújtani a parlamenti többségnek és a kormánynak, . . . (Zaj.) Elnök: Tessék helyüket elfoglalni a képviselő uraknak. (Zaj.) Csendet kérek! Farkasházy Zsigmond: ... de mert makacsságból és impolitikus magatartásból ezt a békejobbot elutasították, ennek következménye az, hogy ma a t. kormány abban a helyzetben van, hogy épen ugy, mint a kvótaemelésnél tette, megint a horvátok mumusával akarja és próbálja az ő helyes és különben a többség pártjai által sem helyeselt terveit keresztülvinni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Farkasházy Zsigmond; T. ház! Ezekkel bebizonyítani óhajtottam, hogy az az ürügy, a melyet itt ujabban a házszabályrevizió igazolására felhoznak, hogy t. i. az a nemzetiségi és horvát veszedelemmel szemben a magyar nemzet érdekét volna hivatva szolgálni, teljesen téves, mert ezzel az eszközzel teljes lehetetlenség akár