Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-277

277. országos ülés 1908 február 24-én, hétfőn. 61 Imi a közjogi részt illeti, azt hiszem, talán fog is sikerülni kimutatnom azt, hogy a javaslat jóhiszemű ellenzőivel szemben mi nem egy tekintetben két malomban őrölünk. Magátmii, vévé szomorú dolog, hösy oly íegyveft, oly kétélű veszélyes fegyvert, oly damokleszi kardot, mint az obstrukczió fegyvere, állandóan magunkkal kell hordoznunk, szerencsétlen külpolitikai helyzetünkből kifolyólag, (Mozgás.) hogy e fegyvert szinte legitimálni vagyunk kénytelenek. Mert hiszen ez csak oly védekezés utóvégre is, mint a hindué a kígyómarás ellen, hogy kivágja az illető testrészt; és az elmúlt időkben megvívott közjogi harczokban a győzelmes, sikeres ellenállás bizony-bizony nagyon hasonlított az oroszok ellenállásához a nagy Napóleonnal szemben, A mikor ennek a kérdése itt felmerült, a felszólalók egyik elseje, Lengyel Zoltán, azt mondotta,hogy a házszabályrevizió nem volt programmpontunk. Nem mertünk vele kiállani a választók elé, de ha kiállottunk volna, nem kaptunk volna mandátumot. BäW

"""' - ..« . n Hát először is, azt nem bírom belátni, hogyan lehessen ez programmpont, (Ügy -vän! ügy van I) A házszabályrevizió magában véve nem önezél, hanem egy kényszerítő dologgá vált, mint egy amputáczió, egy kényszer alatt állunk abban a perczben, a mikor épen az általános választói jog behozatalát vállaltuk. Ha ma kérdezzük meg a választóközönséget, mikor az öt hónapig tartó horvát obstrukczió pompás Ízelítőt adott abból, hogy hogyan fognak a nemzetiségek viselkedni, kikhez a jövő, az általános választói jogon alapuló parlamentnek sajnos, egészen bizonyosan nagyobb mértékben lesz szerencséje, mint nekünk ma van, ha ma állunk a választók elé azzal, hogy elmondjuk nekik ezt a harczot és megmutatjuk a magunk védtelenségét ezzel szemben, akkor nem a jelöltek programmja lesz a házszabályrevizió, hanem a választók fogják azt reánk kényszeríteni, (Helyeslés és ellenmondások.) Nagy György: Tegnap Orosházán megmondták ! (Nagy zaj.) Vastag legyen a koponyátok, ha a nép közé akartok menni. Elnök : Csendet kérek ! Tolnay Lajos: Megvallom, t. ház, bármely házszabályrevizió, a tanácskozási rendnek bármely szigorítása szempontjából nem vagyok más véleményen, mint az urak. Nemzetiségi szempontból homogén országban én egy tetszőleges házszabályszigoritási javaslatot először feleslegesnek, másodszor czélra nem vezetőnek és illuzóriusaiak tartok, még pedig azért, mert azon obstrukczió mellett, a mely egy ilyen országban lehetséges vagy.áll a nemzeti közvélemény és akkor legyen ;az a házszabályrevizió bárminő, olyan kard az, melyet nem lehet a hüvelyből kihúzni, nem lehet vele élni, az a harcz nem a parlamentben dől el, hanem künn. Ha pedig nem áll mögötte a nemzeti közvélemény, akkor lehetetlenné válik az obstrukczió. Egészen másképen áll azonban a dolog, mikor egy ilyen házszabály megalkotásáról oly országban van szó, á minő, sájnöS; ä

: miénk is, mely nemzetiségi Szempontból lietefögerí: Azoknak az uraknak, Iák az ilyen javaslat ellen, mely magyar nemzeti szempontból haladást vagy legalább nem visszaesést jelent, állást foglalnak, nem mellékes kérdés az, hogy minő felháborodás fog mutatkozni Budapest utczáin és a magyar vármegyékben, mert azoknak más a közvéleménye. Az a kérdés ő rájuk nézve egyedül, hogy tapsol-e nekik az ő közvéleményük, a mely a miénktől teljesen független, a melynek czéljai mások, érdekei mások és a melyek gyakran homlokegyenest ellenkeznek a mienkkel. Polónyi Géza: Csakhogy azt a közvéleményt nem házszabálylyal kell irányítani! (Zaj.) Tolnay Lajos: Ezek nem rémképek, a mint azt néhány t. felszólaló képviselőtársam mondotta, e^ek tények, melyek leczáfolhatatlanul állanak előttünk, ez egy halálos veszedelem. (Mozgás balfelől) Azt mondják a t. felszólaló urak : miért jött ez a revízió épen most és azután parallelát vonnak a Dániel-Tisza-féle házszabályrevizió tervezete és a mostani között. Erre a két kérdésre leszek bátor együtt felelni, habár meggyőződésem, hogy a miért-et ők is nagyon jól tudják, őszintén megvallom, a parallelát olyan lehetetlennek és tévesnek tartom, hogy erős akarattal kell hinnem a felállító urak jóhiszeműségét, különben azonnal kétségbe kell azt vonnom. (Igaz ! ügy van !) Egy konkrét javaslat keresztülhajtása érdekében egy nemzeti obstrukczió letörése volt a czél, a mely mögött állott a nemzet közvéleménye. Botor volt, a mint az imént már mondani bátor voltam, a gondolatmenet, a melylyel belemerészkedtek pozícziójukba, botor azért, mert az ilyen szabály magyar obstrukczió ellen soha nem érvényesíthető. Hiszen megvan ma is a ház elnökének az a hatalmas joga, melynek hatalmáról a múlt évben volt alkalmunk meggyőződni, a szómegvonás joga, ha a szónok eltér a tárgytól. Szeretném azt az elnököt látni a magyar képviselőház elnöki székében, ki egy magyar képviselővel szemben ugy alkalmazhatná a házszabályt, a hagy alkalmazták a horvátokkal szemben. (Nagy zaj a baloldalon. Nagy zaj és taps a középen.) Molnár Jenő: Halljuk az elnökséget! Elnök: Csendet kérek! (Elénk felkiáltások balfelől: Halljuk az elnöU't !) Csendet kérek ! Tolnay Lajos : Mutatja ezt maga az a tény, hogy az ilyen erőszakos hózszabálymagyarázat lehetséges volt a horvátokkal szemben, de nem volna lehetséges soha . . . (NagJ! za

í a baloldalon és a középen.) Egy hang : Nem volt igazság os

' Tolnay Lajos : Várják meg moi^atom végét! Molnár Jenő : Kérem az elnököt, fessék nyilatkozni. (Nagy zaj.) ^