Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-277
277. országos ülés 1908 február 2^-én, hétfőn. 51; Pilisy István : »A íeladat tehát, a mely előttünk áll, nem kisebb, mint az, hogy a nemzeti akarat megnyilvánulásának mindenekelőtt a többség összealkotásában lévő hiányosságait távolítsuk el, hogy az alkotmányos erőknek és hatalmaknak, az alkotmány által kivánt, de tényleg nem létező helyes egyensúlyát helyreállítsuk, és akkor azután, ha ez megtörtént, akkor t. képviselőház, beszélhetünk, akkor én hajlandó vagyok szóba állani azzal a törekvéssel is. Nem tudjuk, hogy ezen reformok tekintetében kielégítő lesz-e rámnézve az, a mit a t. miniszterelnök ur kielégítőnek tart, de ha ez megtörtént, megtörtént ugy, hogy alkotmányunk, a mennyiben az intézmények által lehet,egészségessé tétetett, akkor abban a mértékben, a mely mértékben sikerült elérni és biztosítani a többségnek azt a minőségét, hogy a nemzeti akaratot őszintén képviseli, teljes lojalitással és komolysággal hajlandó vagyok belemenni abba is, hogy a többség jogainak, parlamentáris jogainak fennállása és sértetlensége jobban biztosittassék. Hangsúlyozom, hogy abban a mértékben, mert nekünk ezen a téren minden körülmények között óvatosan kell eljárnunk«. Farkasházy Zsigmond: Mintha csak ma mondta volna ! Molnár Jenő: Ma mást beszél! Pilisy István : T. ház ! Teljesen osztom gr. Apponyi Albert miniszter urnak, az akkori ellenzék vezérférfiának ezen beszédét és épen azért, mert ezt magamévá teszem, a Nagy Emil-féle házszabálymódositó inditványnyal szemben egy ellenindítványt van szerencsém benyújtani (Halljuk ! Olvassa): »A képviselőház a jelenleg érvényben lévő választási törvényt olyannak tekinti, a melynek alapján a nemzet egészének akarata megnyilatkozni képtelen és a melynek alapján a hatalom, a kormány csinálja a parlamenti többséget. Ennélfogva egy olyan választási törvény meghozatala előtt, a mely a jelenlegi állapotokon változtatni fog, a rendszerint a nemzet nagyob felét képviselő parlamenti kisebbség érdekében mindenféle házszabálymódositást feleslegesnek, sőt alkotmányunkra nézve veszedelmesnek tart és ezért az indítvány ellen áUást foglal és annak félretételét határozza el.« (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Nagy hibát követtünk akkor, a mikor tárgyalásra tűztük a Nagy Emil-féle, a házszabálymódositás iránt benyújtott indítványt. Még nagyobb hibát, óriási bűnt követnénk el, ha azt elfogadnék. Ne vezessen senkit az elfogultság, ne vezesse önöket a kormány tagjai iránt való szeretet, tisztelet, avagy hála érzete ; ne tekintsék az elnöki székben most ülőket, hanem gondoljanak arra, hogy királyok és kormányok változnak ; gondoljanak arra, hogy az elnöki székbe ismét kerülhetnek zsebkendős lovagok . . . Molnár Jenő: Ugy van ! Ugy van! Pilisy István : . . . . s gondoljanak arra, hogy Bécsnek szolgálatot tenni, igen nagy egyéni hasznot is jelenthet. Ébredjenek fel végre abból az álomból, a melybe önöket a kormány iránti vak bizalom merítette; (Igaz! balfelöl.) kövessék ébredező lelkiismeretük hivó szózatát; . . . . Nagy György : Majd felébreszti a nép, csak menjenek a nép közé ! Pilisy István : . . . . alkotmányunknak, szólásszabadságunknak, függetlenségünknek védelmében siessenek támogatására annak a magyar ellenzéknek, a mely máris harczba vonult és a mely harczolni fog minden segítség nélkül is azzal az erővel és azzal a tehetséggel, a melylyel őt Isten megáldotta. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Tolnay Lajos ! (Halljuk !) Nagy György: Halljuk, hogy mellette mit lehet felhozni! Még az apagyilkosoknak is van védőjük hivatalból! (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Tolnay Lajos : T. képviselőház ! (Halljuk !) A mikor ma a szőnyegen lévő., indítvány mellett szót emelek, (Halljuk !) tudom és érzem azt, hogy két gáncsnak teszem ki magamat. Nem vagyok ennek a háznak sem régi, sem neves tagja és igy ezen tulajdonságok közül egyiket sem állithatom oda olyanul, mint a mely ezen lépésemet motiválni volna alkalmas, különösen oly esetben, mikor a tárgy, a melyhez szólok, lényegileg a ház tanácskozási rendjét illetvén, bizonyos jártasságot tételezne fel általánosságban magában ebben a tanácskozásban. Ez a gáncs — az első, a mely érhet — talán nem annyira súlyos, mert ugy hiszem, eddigi képviselőségem alatt feltűnési viszketeget nem igen tanúsítottam. (Igaz! Ugy van! balfelól.) De súlyosabb a másik, a melynek kiteszi magát mindenki, a ki valamely, a kormány tetszésével találkozó javaslatot vagy indítványt támogat, az a vád t. i., hogy az illető a sarkantyúit akarja kiérdemelni. Ez ellen a vád ellen csak felszólalásom egészével védekezhetem. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Tolnay Lajos: Mikor én a szőnyegen lévő javaslat mellett szót emelek, teszem ezt azon kötelességérzetből, annak a kötelességnek teljes tudatával, hogy a ház minden tagjának a maga meggyőződését és ennek érveit minden oly esetben hangoztatnia kell, midőn reménye van arra, hogy ezzel a szóban forgó kérdés tisztázásához hozzájárulhat. (Helyeslés jobbfelöl.) Bizonyos szomorúsággal tapasztalom ebben a házban, hogy a képviselőknek különböző jogait folytonosan feltűnő sűrűséggel hangoztatják, e mellett azonban a képviselő kötelességéről vajmi ritkán hallatszik szó ebben a házban. (Igaz! Ugy van! jobb felől. Halljuk! Halljuk!) Az én felfogásom és mély meggyőződésem az, hogy ebben a házban joga egyedül a magyar nemzetnek van, (Igaz! Ugy van! jobbfelölj és a képviselőkre csak az a kötelesség hárul, hogy ennek a jognak a legjobb tudos*
