Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-276

52 276. országos ülés 1908 február 22-én, szombaton. delmi iskolája és felsőbb ipari iskolája van és már a régi időkben gondoskodott arról, bogy a magyar művelődésnek állandó színházat létesitsen. Ilyen körülmények között nem csupán a megye köz­pontjává vált Szatmárnémeti sz. kir. város, banem ugy ismerik, mint az északkeleti Magyar­országnak góczpontját. (ügy van! Ugy van 1 bal­felöl.) Ámde egyenesen nemzeti hivatást is teljesit a város a nemzetiségi vidéken, a nemzetiségi tenger közepette, akként, bogy a magyarságnak erős és bevehetetlen sziklavára volt mindig a múltban és az lesz a jövőben is. (Éljenzés.) Teljesiti hivatását akként, hogy erős ellenőrző állomása volt a magyarságnak mindig és lesz min­denkor, ha arra szükség lesz, sőt a maga városi éle­tével irányozó és beolvasztó hatást gyakorol a nemzetiségi vidéken. Az ilyen város fejlődését fél­szeg intézkedésekkel'megbénítani nem volna he­lyén. (Helyeslés balfelöl.) Epén azért történt, bogy maga Szatmár vármegye 1881-ben határozatot hozott, a melyei annak az óhajának és kívánsá­gának adott kifejezést, hogy a megye székhelyét Szatmárnémeti sz. kir. városba kell helyezni. Még igazságügyi szempontok sem tennék meg­okolttá a kérést, mert akkor, a mikor a törvény­székek felebbviteli hatóságot gyakorolnak, arra van szükség, bogy erős törvényszékeket alkossunk, hogy olyan helyeken legyenek a törvényszékek, a melyek a társadalmi és a jogi élet változatosságával megóvják a birót a társadalmi és jogi elmaradott­ságtól, az apróbb megosztás elvét pedig az első­fokú hatóságoknál, a kir. járásbíróságoknál kell érvényesíteni. Ilyen körülmények között Szatmárnémeti sz. kir. városában bizonyos nyugtalanságot keltett az igen t. miniszterelnök ur nyilatkozata és köteles­ségemnek tartom, hogy alkalmat adjak a miniszter­elnök urnak arra, bogy ő, a ki saját szavainak leghivatottabb értelmezője, megmagyarázhassa ki­jelentését és egyszersmind a miniszterelnök ur iránt érzett tiszteletemnél fogva is kötelességem, hogy kérjem, hogy az ő kijelentései jogos értelmezésének határait ő maga vonja meg, ezért intézem bozzá a következő interpellácziót (Olvassa) : »Interpellá­czió a miniszterelnök úrhoz. Nagykároly rendezett tanácsú város egy Nagykárolyban felállítandó törvényszék érdekében e hó 19-én küldöttséggel járult a miniszterelnök úrhoz. A miniszterelnök ur a kérelemre azt a választ adta, hogy a megyei és törvényszéki székhelyeknek egyesítését helyesnek és igy a kérelmet jogosnak tartja. Miután pedig a nagykárolyi törvényszék csak a szatmárnémeti törvényszéknek áthelyezésével vagy megosztásá­val volna létesíthető, kérdezem az igen t. miniszter­elnök úrtól, hogy ez a nyilatkozata állásfoglalás-e a nagykárolyi törvényszék ügyében és ba igen, mi ebben a kérdésben az ő álláspontja ?« Elnök : Az^interpelláczió kiadatik a miniszter­elnök'urnak. w '•' Wekerle Sándorominiszterelnök: T. képviselő­ház ! Régi a versengés Szatmár és Nagykároly városok között a megyei székhely kérdésében. (Halljuk!) Ezzel a kérdéssel én 1889-ben már foglalkoztam, a midőn a pénzügyi adminisztráczió újjászervezéséről és helyesebben a megyei köz­igazgatással való szerves kapcsolatba hozásáról volt szó. Akkor igenis én proponáltam, bogy a pénzügyi igazgatóság Nagykárolyba, mint a megye székhelyére tétessék át, mert azt az elvet, bogy a pénzügyi adminisztráczió szerves kapcsolatba ho­zassék a közigazgatással és bogy az önadóztatás és az autonómia elve valójában keresztülvitessék, máskép czélszerűen megoldhatónak nem véltem. Ez volt álláspontom akkor. Én erről nyilatkoztam, nem arról, hogy a törvényszékeket kell a megyék székhelyére tenni, ámbár ba lehet, mindenesetre ezt is elérendőnek tartom. (Elénk helyeslés.) A mi Szatmár városát illeti, nekem sem akkor, sem most soha eszembe nem jutott, hogy Szatmár városát a törvényszéktől megfoszszuk, vagy ahhoz bármiképen hozzájáruljak. De azt ismétlem, a mit a károlyi küldöttségnek mondottam. Előrebocsátot­tam, hogy mások igényének minden sérelme nélkül igyekszem az ő ügyüket előmozdítani. (Helyeslés.) Midőn pedig a szónokuk beszédének azon részére utaltam, hogy Nagykárolynak nemzeti missziója van, válaszomban kiemeltem, hogy a müy missziója van Nagykárolynak keleti irányban, épen olyan missziója van Szatmárnak az északi részeken. Ez az én álláspontom ma is. Kijelentettem, ba módomban lesz, azon leszek, bogy Nagykárolynak is legyen törvényszéke. (Mozgás.) Egy hang (a középen) : És Szatmárnak. Wekerle Sándor miniszterelnök: És Szatmár­nak ; ott meg van úgyis. Részemről előmozdítani igyekszem kíván­ságukat, végleges álláspontot ebben az ügyben azonban nem foglalhattam, mert ugy én, mint a t. igazságügyminiszter ur válaszunkban azt mon­dottuk, hogy jóindulattal fogjuk kisérni az ügyet; én messzebb is megyek, igyekezni fogok azt elő­segíteni, (Helyeslés.) de a kérdés eldöntése nincs napirenden, hanem csak az igazságügyi szerve­zettel kapcsolatosan lesz megoldható. Ez volt válaszom és ezt jelentem ki ma is. (Helyeslés.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólni ? Kelemen Samu: T. képviselőház ! Röviden kívánok nyilatkozni. A t. miniszterelnök ur arra hivatkozott, bogy az ő régebbi miniszterelnöksége ideje alatt történt, hogy elvi okokból, mivel a megyei és pénzügyi adminisztrácziónak egy helyen való összpontosítását látta szükségesnek, mondom, történt az, hogy Szatmárnémeti sz. kir. városból a pénzügyigazgatóság áthelyeztetett. Épen azért mutattam rá, hogy ez az elvi kérdés megoldható abban az irányban, hogy megyei székhelyet kapjon az a város, a melyben törvényszék van, és a hol annak idején pénzügyigazgatóság volt. Hogy igy fogta fel maga Szatmár vármegye is ezt, annak bizonysága, bogy épen ennek az intéz­kedésnek nyomán keletkezett Szatmár vármegye

Next

/
Thumbnails
Contents