Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-276

276. országos ülés 1908 február 22-én, szombaton. 39 Németország, vagy a többi művelt külföldi állam. Önök mondták azt, hogy Magyarországot nem lehet összehasonlítani államiság tekintetében, közjogi helyzetének szempontjából a külföld művelt államaival. Önök mondták azt, t. képviselőház, hogy Magyarországnak kivételes szomorú helyzete van; Magyarország gyarmata egy szomszéd országnak, Magyarország oda van bilincselve egy szomszéd országhoz, a melylyel közös uralkodója van, és az a szomszédország kihasználja ennek az országnak gazdasági gyengeségét, politikai függését, és ezzel a politikai függéssel, ezzel a gazdasági függéssel szemben az egyetlen ellenálló hatalom és fegyver a parlament tanácskozásainak szabadságában, a házszabályok érintetlenségében rejlik. (Igaz! TJgy van! a középen. Zaj bal/elől.) Ma már ezt is megtagadja a t. többség? Ma már teljesen feladja ezt a bástyát is, feladja ezt az álláspontot is? Hát, t. képviselőház, én is tanulmányoztam a magyar históriát és abból azt tanultam, hogy ez a sokat szenvedett magyar nép, ez a függetlenségében, önállóságában töröktől, tatártól, némettől annyiszor fenyegetett Magyarország egy ezredéven át csak azért tudott fennállani és fennmaradni, mert az ő törvényéibe, az ő Corpus Jurisába mindig be tudta vétetni, mindig törvénynyé tudta emelni a tiltakozásnak és az ellenállásnak jogát és szabadságát. A Corpus Jurisban benne van a szabad királyválasztás joga. Bölcsen tették őseink, hogy ezt a jogot, a meddig bírták, kezükből kicsavarni nem engedték, ugy gondolkozván, hogy egy rossz király egy emberöltőn át veszedelmére lehet az országnak, a hazának és a népnek, de ha meghal, választhatnak egy uj, egy jobb királyt, s igy azt, a mit a haza egy emberöltőn át vesztett, a nemzet, örök életre lévén hivatva, visszavívhatja, visszaszerezheti. Benne van a magyar törvénykönyvben, hogy a királynak koronázási hitlevelet kell kiadnia, meg kell esküdnie az alkotmány megtartására és meg is kell koronáztatnia magát. Hitlevélben igéri és meg is esküszik rá, hogy hű lesz az ország törvényeihez. Ez is egy alkotmánybiztositék, t. képviselőház. És benne van a törvénykönyvben — ez már régen joga volt a magyar nemzetnek — hogy a rossz királyokat jussa volt a herczegprimásnak, a legfőbb római katholikus papnak meginteni, hogy: te király, jól teljesítsed kötelességedet. (Mozgás.) Ez is benne volt a magyar törvénykönyvben. Sőt, a koronázási esküben ma is olvashatjuk, hogy kifejezetten, határozottan megesküszik a király arra, hogy minden törvényt megtart, csak azt a záradékot nem, a melyet az aranybullában fogadott el annak idején az ország, hogy ha a király megszegi esküjét, ha nem tartja meg a törvényt, akkor egyenként és összesen az egész magyar nép fegyvert ragadhat és tiltakozhatik ez ellen. Ennyire védte a magyar nép századokon át az ő önállását, szabadságát ós függetlenségét az osztrákokkal szemben. Es ez ma mind megsemmisül, t. képviselőház. Régi törvényeinkben foglalt nagy, alkotmányos biztosítékaink és jogaink helyett — Kmety t. képviselő ur a közjog terén előttem, mások és mindenki előtt is szaktekintély, igazat fog ebben nekem adni — egy átlátszó, egy meg nem fogható, egy nem definiálható fogalom, a miniszteri felelősség jött be a Corpus jurisba, a régi alkotmánybiztositékok legnagyobb része pedig eltűnt abból. Hogy mi fán is terem az a miniszteri felelősség, arról talán Visontai Soma t. képviselő ur tudna felvilágosítást adni, (Zaj.) a mennyiben a t. darabont miniszterek még ma sincsenek vád alá helyezve . . . Hencz Károly: A paktum tiltja! Pető Sándor: Ő meg udvari tanácsos lett időközben! Mezőfi Vilmos: Tudomásul veszem azt. a mit Hencz t. képviselő ur közbeszólt, hogy a paktum tiltja a vád alá helyezést. Ez azonban csak megerősít engem abban, hogy a Corpus jurisból, a magyar nemzet első törvénykönyvéből, sajnos, tényleg kiszedték ezeket az alkotmánybiztositékokat és helyettesitették egy semmivel, a miniszteri felelősség elvével, a mi értéktelen valami, mert ha Bécs a miniszter mellé áll, akkor nincsen hatalma ennek a törvényhozásnak arra, hogy azt a minisztert tényleg felelősségre vonhassa. A miniszteri felelősség egy jelentéktelen semmi. Már Deák Ferencz is tudhatta, érezhette és láthatta, hogy a miniszteri felelősség csak üres szó. Épen ezért teremtették meg a törvényhozók Magyarországon ezt a házszabályt, hogy a miniszteri felelősségnek értéktelensége mellett ez legyen igazi alkotmánybiztositéka az ország törvényhozásának, a mely igazi alkotmánybiztosíték erejével súlyt tudjon adni a miniszternek arra, hogy azt mondhassa ott Bécsben — ha rá akarnak parancsolni, hogy valami helytelen, a nemzetre, az országra és a népre nézve káros javaslatot keresztülvigyen, — hogy: uram, a mai házszabályok érvénye mellett az 50 vagy 60, esetleg 100 tagból álló ellenzék akaratával szemben teljes lehetetlenség az, hogy a te parancsodat keresztülvihessem. Azért kell most a házszabály szigorítása; azért kell a mi szánkra szájkosár; ezt parancsolja Bécs; ezt parancsolja a császári abszolutizmus. Ezért parancsolja, hogy ezt az utolsó biztosítékot is adjuk fel és hogy itt törvónynyó legyen minden mint a karikacsapás, a mit Bécsben akarnak. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mert határozott illúzió az, ha azt hiszi a t. képviselőház, hogy ha a Nagy Emil javaslata életbe lép és ha abból még azt a szégyenletes intézkedést sem küszöböljük ki, hogy ennek