Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

432 291. országos ülés 1908 márczius lk-én, szombaton. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a t. képviselő urnak mindkét feltevése tévedésen alapul, a mennyiben konstatálhatom, hogy a szegedi kötélgyártól 96.300 korona értékű megrendelésből összesen 41.050 korona értékű, vagyis 52 százalék megrendeltetett és át is vétetett. A feltételek szerint az egész megrendelés csak ugy vétetik igénybe, a hogy a szükséglet előáll, ugy hogy ez a gyár nem panaszolhatja, hogy a megrendelések, a melyek eddig a szerződési összeg 52 százalékának felelnek meg, nem foganatosíttatnának. A mi a másik feltevést illeti, mintha t. i. ez az osztrák ipar részére tartatott volna fenn, ez még határozottabb tévedésen alapul. Annak idején utánajártunk a dolognak és a helyzet az, hogy 147.430 kilogrammnyi magyar, olasz stb. kenderből font kötélszükségletből 119.000 kilogramm rendeltetett meg magyar gyárnál, a mi 81 százaléka az összes szükségletnek. A tényleges átvételt tekintve pedig, átvétetett az osztrák gyáraktól 72.000 kilogramm, magyar gyáraktól pedig 112.000 kilogramm s igy a magyar iparra az egész szükségletnek 61 százaléka esik. Azt hiszem, a t. képviselő ur is meggyőződött arról, hogy interpellácziójának ezen állításai tévedésen alapulnak. Kérem a t. házat is, hogy ezen felvilágoistásaim után válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök ur válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) Kimondom ennélfogva, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Áttérünk most már az interpellácziókra. Következik ? Raisz Aladár jegyző: Molnár Ákos! Molnár Ákos: T. ház! A londoni magyar kiállítás ügye, nézetem szerint, a t. ház elé volt hozandó, mert már túllépte a társadalmi alkotás körét és országos érdekű lévén, kormányfeladatot is kellett hogy képezzen ; de másrészt ezt tenni erkölcsi kötelesség is volt nekem, mint a kiállítási eszme egyik kezdeményezőjének. Engedje meg tehát a t. ház, hogy ezen, szerintem, nagyfontosságú nemzetgazdasági kérdés akeziójának ismertetésével rövid időre a ház szíves figyelmét igénybe vegyem, teszem pedig ezt azért is, hogy az országban mindenki levonhassa magára nézve a következtetést, teremthet- e magának a kiállításból valamelyes anyagi előnyt. Ez ugyanis nem a nemzeti vagy nemzetközi jellegű sablonos kiállítások közé tartozik, hanem tisztán gazdasági, üzleti jellegű, hogy ugy mondjam, egy nagy magyar vásár Londonban, a világ piaczán, a hol minden árunak van kellő piacza, csak el kell tudni helyezni ottan. A nyerstermelő Magyarország termeivényeinek intenzivebb művelésére elérkezett az idő és igy a belfogyasztás körén túl kell emelkednie, (Ugy van!) hogy feleslegeit a világpiaczon elhelyezhesse. Abban az államban ugyanis, a mely nyerstermelvényeit elhelyezni nem képes, a belfogyasztás elégtelensége folytán árhanyatlás áll elő. Anglia pedig fogyasztó és feldolgozó állam lévén, nyerstermeivényeinknek szabad versenytért enged és kellő ügyességgel, kellő kereskedelmi érzékkel Angliában minden árunknak megtalálhatjuk a piaczát. Egy ilyen piaczot, mint Anglia, termeivényeinknek megszerezni, vagy pedig, mint a hogy Kossuth Ferencz igen t. kereskedelemügyi miniszter ur mondotta annak idején az angol kamara tagjainak Budapesten tett látogatása alkalmával: az angol tőkét, ha lehetséges, hozzánk közelebb hozni. . . Éber Antal: Ez kell! Tőke kell! Molnár Ákos : . . . erre vonatkozó eszközök keresését, még ha áldozattal jár is a nemzetre nézve, hazafiúi okosságnak tartom. De azonkívül azt hiszem, hogy az a londoni magyar kiállítás egyik alkalmas eszköz lehet arra, hogy a külföldnek és különösen az azt irányító angol sajtónak a rokonszenvét megnyerjük, hogy állapotaink tiszta világításban jelenhessenek meg a külföld előtt. Állami önállóságunk, nemzeti önállóságunk dokumentálására is meg keU tennünk minden lehetőt; már pedig egy féléven át London piaczán tartandó magyar kiállítás, azt hiszem, csak hivatva lehet arra, hogy Magyarországot állami önállóságunk keretében, a maga valóságában jelentesse meg a külföldön. (Ugy van!) Nem kívánom részletesen felsorolni az egyes gazdasági ágazatokat, csak egyet-kettőt emelek ki, a melyeknek Londonban való elhelyezése, Londonba való bevezetése lehetségessé válhatik a kiállítás által. Ilyen a magyar bor. Angliában a német és a franczia borok, sőt még a kanadai borok is a legnagyobb elhelyezésre találnak. A magyar bornak is találtam Londonban nyomát, de ez igazán csak a multakra vonatkozott. Ma már Angliába való borkivitelünk úgyszólván semmi. A magyar bornak leendő túltermelése máris foglalkoztatja, igen helyesen, a földmivelésügyi és kereskedelmi kormányzatot és keressük annak módjait, hogy hogyan lehessen a beállható tulprodukczió esetén a magyar bornak megfelelő levezető csatornát biztositani. Erre igen alkalmas lehet Anglia piacza, a hol tanulmányútjaim rendén azt a meggyőződést szereztem, hogy habár nagy áldozatokkal és az angol kereskedelemben elmaradhatatlan reklámmal igenis meg lehet teremteni a mi, különben az angol Ízlésnek teljesen megfelelő magyar borainknak elhelyezését. Ez a magyar kiálhtás fél éven át fog London piaczán, London belsejében tartani; a statisztika szerint ezeket a kiállításokat rendesen két és fél millió ember látogatja és igy ez a kiállítás igen alkalmas lehet a magyar bor megkedveltetésére. Nagyon ajánlom tehát az igen t. földmivelésügyi kormány figyelmébe, hogy azon a szép kiállításon, a melyet a földmivelésügyi kormány összehozott és Angliába kiküld, jelentékeny tényezőként szerepeltesse a magyar borokat is. Ugyanilyen jelentőségű a dohány és a dohánygyártmányok kiállítása. Az 1906. évi osztrák londoni kiállítás után az osztrák angol konzulátusnak hivatalos jelentése szerint 25%-kal emel-