Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

291. országos ülés 1908 márczius 14-én, szombaton. 429 tehetem birálat tárgyává; elvégre az egyes helyi bérekkel nem foglalkozom. Ezek az átlagok, mint már az inteipelláczió indokolásánál is előhoztam, olyanok, hogy bizony ide nem kell sem izgató, sem idegen befolyás, maguk a munkabérek izgatják fel a munkásokat Ez az átlag 68 korona havonként. Ebből történnek a levonások, ugy hogy átlagban — megint csak az átlagot veszem alapul — 10 korona 92 fillér marad a munkásnak, azonban a levonások részletezésénél tévedni méltóztatik, mert a ruházat azokba beleszámítva nincsen. Wekerle Sándor miniszterelnök: Sok helyen a ruházat-illetményt is levonják. Hodzsa Milán: Megengedem, de én ismét csak általánosságban beszélek, mert kivétel kevés van. (Elnök csenget.) A mi azt az elvet illeti, hogy a miniszterelnök ur ugy a munkaadók, mint a munkások szervezeteit is szükségeseknek látja épen szocziális indokokból és szükségesnek tartja, hogy a munkaadók és a munkások közti viszony igy szabályoztassék, ezt az elvet a magam részéről is teljesen elfogadom és konstatálom, hogy én is ebből az elvből indultam ki és kértem az összkormányt arra, hogy a munkások szervezeteinek ezen megalakulását a maga részéről lehetővé tegye. Ez általános kormányzati elv kell, hogy legyen és én nagyon jól emlékszem arra, hogy egy izben a kereskedelemügyi államtitkár ur is súlyt fektetett arra, hogy ugy a munkaadók, mint a munkások szervezetei létrejöjjenek. A mi pedig a szervezetet illeti, illetőleg ezen szervezetnek a feloszlatására vonatkozó indokokat, azok tekintetében az igen t. miniszterelnök úrral egyet nem érthetek. Nekem teljesen mindegy, ki csinálja a szervezetet, mert azt tartom, hogy erre nézve mindenkinek a joga feltétlenül fennáll és elvégre kezdeményeznie csak kell valakinek minden szervezet megalakítását. Azt méltóztatott mondani, hogy a helyi érdekeltségek nincsenek feljogosítva arra, hogy országos szövetkezetekben szervezzék a munkásokat. E tekintetben csak ismételhetem, hogy ennek az országos szövetségnek a szervezését csak kell valakinek kezdeményeznie, mert hiszen, a miniszterelnök ur elve szerint a kabinetalakitás is lehetetlenné válik, mert nincsen meg senkinek az a politikai jogosultsága, hogy többek nevében állami feladatokat vállaljon. Ez az indokolása a t. miniszterelnök urnak tehát egyáltalában el nem fogadható. Voltaképen azonban ennek is eleget tettek volt azok a munkások, a mikor, ugy hiszem, négy évvel ezelőtt összegyűltek, még pedig nem idegen elemek, — nem ugyan az egyes helyi érdekeltségek, miután szervezetek nem voltak — hanem az egyes munkás-tömegek képviselői, 1903. deczember 27-én, és egy ilyen országos szervezet alapítását elhatározták. Részt vettek ezen a gyűlésen Anina, Sári-Sáp, Sajó-Szent-Péter, Pálfalva, Salgó-Tarján, Annavölgy, Komoród, Tokod, Dorog, Baranyaszabolcs stb. munkásai. Mondom, a munkások voltaképen eleget tettek ennek a feltételnek is, hogy t. i. egy országos alakuló gyűlést tartottak és azon határozták el az országos szövetség megalakítását. Epén ezért ismétlem, t. ház, hogy a miniszterelnök urnak^ ez az indokolása egyáltalában meg nem áll. Én ugy látom, hogy nem a munkások szervezetében érvényesülnek idegen befolyások, hanem a kormány felfogásában, még pedig oly felfogások, a melyek oda tendálnak, hogy a munkásszervezetek^ no akadékoskodjanak a bányatulajdonosoknak. Én ugy szocziális mint politikai okokból feltétlenül megengedhetőnek tartom ezen országos szövetség megalakítását; nekem teljesen mindegy, akármilyen j>árt vagy akárki csinálja meg a szervezetet, csak meglegyen. Rámutattam, t. ház, a munkabérek átlagára. Most hozzáteszem azt, t, ház, hogy annak idején alakitani szándékolt országos szövetségnek alapszabály tervezetében egyebek közt a következő van: »A szövetség czéljai: a munkaadókkal és vállalkozókkal való egyezkedés, hogy a tagok kedvezőbb munkafeltételekhez jussanak«. Azt hiszem, hogy már csak ezen alapszabály-pont érdekében is meg kellene engedni a szövetséget. A bányászok munkabérei Magyarországon 16 esztendő óta egyáltalában nem emelkedtek. A munkaidő a magánvállalatoknál ma is 12 óra. Hozzá jön a leszállásnál, illetve felszállásnál reggel egy óra, este ismét egy óra, tehát összesen 14 óra. A kincstári bányáknál ezek a munkaviszonyok még sokkal rosszabbak. Nem ok nélkül kérdeztem tehát, (Zaj.) — kénytelen vagyok erre is reflektálni — hogy a bányatörvény fog-e bizonyos szocziális intézkedéseket tartalmazni, különösen a társládákra vonatkozólag. Én azt hoztam fel indokolásul, hogy feltétlenül, szükséges ugyan az állami felügyelet, szükségesnek tartom azonban a munkásládák egyesítését és hogy azok bizonyos autonóm jogkörrel birjanak

v a melyben a munkások is érvényesüljenek. Álláspontom indokolására csak egynéhány adatot hozok még fel, különösen a magánvállalatokra vonatkozólag. Magánvállalatoknál 1904-néi mindössze 57.000 munkás volt alkalmazva. Ezek között 16°/oo szenvedett sérülést, illetve balesetet; a kincstári bányákban valamivel jobb volt a helyzet, ott a balesetek promilléje csak 6°/oo- Azután megemlítette az igen t. miniszterelnök ur, hogy a sóbányákat ezután is kivonja a felügyelet alól. Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem, ezt én nem mondtam! Hodzsa Milán : Hogy csak a helyi hatóságok felügyelete alatt maradnak! De elvégre is ez nem fontos arra nézve, a mit én mondani akarok. En itt különösen szükségesnek tárta-