Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

291. országos ülés 1908 márczius 14-én, szombaton. 425 mát inaugurálni fogja: kormányzati utón gon­doskodjék, hogy az állami érdekek ürügye alatt necsak kizárólag egy fajnak és osztálynak érde­kei istápoltassanak valamennyi többinek hát­térbe szorításával.* Kérem határozati javaslatom elfogadását annál is inkább, mert a jogegyenlőség elve ki­fejléshez kell hogy jusson és pedig olyan módon, a mint az a 48-iki törvényekben ala­pozva van. Ezt a jogegyenlőséget kormányzati utón is elő kell mozdítani, addig is, mig maj­dan az általános, egyenlő titkos választói jog alapján összeült törvényhozás érvényesiti ezt a felfogást. A kormányzati utón érvényesített jogegyenlőség zsilipjeit nyitja majd meg a maj­dani törvényhozás utján érvényre jutó jog­egyenlőségnek és az fogja a nemzeti magyar állam valódi, igaz, meghamisitatlan alapjait lefektetni. (Zaj és felkiáltások. Ne tartson szü­neteltet! Fejezze be! Elnök (csenget); Csendet kérek! Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék mesterséges szüneteket tartani. Tessék beszélni! (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Lopja az időt!) Ez czéizatosság. (Igaz! TJgy van a baloldalon.) Ha igy folytatja, el fogom vonni a szót. (He­lyesléi.) Suciu János: Bocsánatot kérek . . . Elnök: Tessék folytatni! Suciu János: Engem a zajtól nem hall az elnök ur. Elnök (csenget): Tessék folytatni és ne olyan sok szünetet tartani. Lengyel Zoltán : Nincs benn a házszabályok­ban, hogy mennyi szünetet tartson. (Zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassék csendben lenni, Lengyel ur. Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek, én kép­viselő vagyok! Elnök: Én is bocsánatot kérek — rendre­utasítom ! Suciu János : Mikor a kormány a házsza­bályrevizióból kabinet-kérdést csinál, akkor én azt ép ezért el nem fogadhatom és azért kérem a t. házat, méltóztassék az én határozati javas­latomat elfogadni. Raisz Aladár jegyző: Vizy Ferencz! Vizy Ferencz: T. ház! Azok után a nagy­szabású beszédek után, a melyeket az igen t. belügyminiszter és vallás- és közoktatásügyi miniszter urak elmondottak, valóban majdnem felesleges a javaslat mellett való felszólalás, mert a kik az ő hatalmas argumentumaikat nem fo­gadják el, azokra nézve minden további felszó­lalás hatástalan marad. Ha én mindezek da­czára mégis szót emelek, teszem ezt azért, mert egyes ellenzéki szónokok az obstrukcziót glori­fikálták. Erre vonatkozólag is óhajtom elmondani KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVI. KÖTET. nézetemet, hogy a vitában részt vegyek. (Hall­juk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek! Vizy Ferencz.: T. ház! Megvallom, sokáig töprengtem azon, hogy vájjon a házszabályrevizió szükséges-e, és azon esetben, ha szükséges, váj­jon jó-e, czélszerü-e esetleg egy hazafias kisebb­ségnek az ellenállását megakadályozni ? s vájjon, jó-e, czélszerü-e az obstriikcziónak, némelyek sze­rint ezen hatásos gyógyító méregnek, a parla­menti életből való kiküszöbölése? És arra az eredményre jutottam, hogy ezen kérdésekre a feleletet megtalálom az életben és a gyakorlat­ban. Az élet és a gyakorlat pedig azt mondja, ha egy kisebbség olyan eszméket propagál, a me­lyek helyesek, jók és czélszerüek, akkor ezek az eszmék feltétlenül utat találnak maguknak, ér­vényre és győzelemre jutnak! (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Ha pedig egy kisebbség­olyan eszméket terjeszt, a melyek czélszerütlenek, legyen az a kisebbség akármilyen csípős nyelvű is, és ha a feje tetejére áll is, nem fogja tudni azokat keresztülvinni! Molnár Jenő: Vagy van igazságuk, vagy nincs! De hogy ne legyen, arról szó sincs! Vizy Ferencz: Mert, t. ház, csak a természe­tes többség akarata érvényesülhet és itt nincs szükség u. n. Beschwichtigungs-Bathokra sem. Egy kisebbség müaggódással, erőltetett zászló­lengetéssel nemzeti szükségletet még sohasem elégített ki és nem is fog kielégíteni. Valaminek a kicsikarása obstrukczióval valóságos morfiniz­mus, a mely kimeríti az életerőt és a közéleten a pusztulásnak sivár nyomait hagyja maga után. Az obstrukczió, mint a nemzeti ellenállás­nak egyik eszköze, csak látszólagos, csak babona, a melyben sokan hisznek; de hogy mit, azt maguk sem tudják. Mig ellenben az igazi nem­zeti akarat, a mely előtt az uralkodóknak is meg kell hajolniok, nem babona, hanem a fogyatékos kisebbségi fegyverzett helyett, a nem­zeti többségi jognak hatalmas vértjével felfegy­verzett határozott kívánsága. Az a kérdés, hogy szükségünk van-e nekünk erre? Igenis szükségünk van, mert biztositanunk kell nemzetünk erejét, tekintélyét minden nem­zetellenes törekvések ellen. Mert már nagyon is itt van az ideje annak, hogy az elveken való nyargalást felváltsa a serény, lelkiismeretes, reális jsolitika; hogy a szó és tett, az elv és gyakorlat a magyar állam követelményeinek szem­üvegén keresztül szemléltessék. Ez nem szabad­ságkurtitás. Mivel az idő előrehaladt, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) azután amúgy sem vagyok barátja az önképzőköri hősködésnek, a felesleges szóáradatnak, a kocsiszámra való adatoknak s panaszoknak; egyszerűen apodikticzc kimondom, liogy a házszabálymódositásba a jó apa gondos­ságával kell belemennünk. (TJgy van !) Mezőfi Vilmos: Tessék indokolni. Vizy Ferencz: Már csak azért is, mert 54

Next

/
Thumbnails
Contents