Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-291

416 291. országos ülés 1908 márczius Ik-én, szombaton. a hogy az urak fogják fel a kérdést, akkor az igazság rovására fog menni a dolog. (Mozgás.) Vlád Aurél : Pedig a kettőnek nem volna szabad ellentétben állania. Elnök : Csendet kérek ! Miháli Tivadar: De reméljük, t. belügyminiszter ur, a legjobbat. Még akkor sem tartom szerencsésnek a t. belügyminiszter ur ezen indítvány elfogadása mellett felhozott indokolását. Nem tartom szerencsésnek sem a nemzetiségek, sem a szocziálisták, sem pedig a magyarság szempontjából. Mert a mikor a miniszter urak a jövőről ilyen sötét képet festenek, hogy t. i. ezen csoportok annyira ellentétesek lesznek és annyira államellenes eszméket fognak követni, hogy azokkal szemben már előre kell rendszabályokat hozni: ez nagyon is deprimálóan hat az ország összes lakosaira, nemzetiségi- és valláskülönbség nélkül. Hiszen akkor mi hiába dolgozunk otthon, társadalmi utón és politikai összejöveteleinken, hogy egymást megértsük és lássuk be már egyszer, hogy közös érdekünk az, hogy egyetértve, a közös haza boldogságán működjünk, Hiába teszszük mi ezeket és hiába érjük is el bizonyos helyeken ezen czélokat. Ha a központból, pláne a belügyminiszteri székből ezt a kegyetlen, igazságtalan vádat emelik az ország összes lakosai ellen, ez nagyon lelohasztólag fog hatni ugy a magyarság, mint a többi nemzetiségek hangulatára. Hiszen én meg vagyok győződve az ellenkezőről. Bár a jövő parlamentben több különböző csoport lesz és bár azoknak látszólag ellentétes érdekeik lesznek is, de nem lesznek és nem is lehetnek államellenes érdekeik, s igy mégis lehetséges lesz azokat egyesiteni, s egy közös czél felé terelni. Mi szükséges ehhez ? Az, hogy lássunk egyszer egy olyan politikust Magyarországon, a ki fel tudja vetni azt a kérdést és azt az eszmét, a mely körül az ország összes lakosai vallás- és nemzeti különbség nélkül csoportosulhatnak. Egyszóval, hogy találjunk már olyan politikai vezetőket, a kik az érintkezési és nem az eltávolitó pontokat keresik és én azt hiszem, igen t. belügyminiszter ur, hogy ha jobban bele méltóztatnék mélyedni a nemzetiségi kérdés tanulmányozásába ; ha nem annyira közvetett utón, mint inkább közvetlenül szerzett tapasztalatok alajrján méltóztatnék ebben a kérdésben határozni, akkor egészen más konklúzióra jutna, egészen más volna a nézete. Hiszen, t. ház és t. belügyminiszter ur, odakünn a népek alig várják, hogy itt már egyszer valami áldásos, egyetértő munkához lássunk, de ... . Hammersberg László: Akkor ne obstruáljanak ! Miháli Tivadar: . . . a midőn azt látják, hogy maga a belügyminiszter ur nemcsak hogy nem igyekszik a közös érintkező pontokat felkeresni, hanem még jövőre nézve is iparkodik feltalálni az ellentétes pontokat, akkor ne várja a t. miniszter ur, hogy csakugyan a nemzetiségek lelkesüljenek és rajongjanak a kormány iránt. (Halljuk ! Halljuk! a középen.) Nem okvetlenül szükséges arra nézve, hogy a politikai csoportok egyetértsenek, hogy azok egyforma elemekből álljanak. A közelmúlt bebizonyitotta, hogy az alkotmány létrehozása óta Magyarországon mindig egy réteg uralkodott, az a felső réteg, az az arisztokráczia, a mely egyféleképen nevelődött és hasonló felfogásokkal bir és mihelyt nem egy eszme körül csoportosul és mihelyt eltért azon nagy férfiak eszméjétől a szabadság, jogegyenlőség és a testvériség eszméjétől és mihelyt saját érdekeiket hajhászták, látjuk, hogy szétváltak, a szabadelvű párt szétzüllött és látjuk ma már, hogy az alkotmánypárt és a volt szabadelvű párt között minő nagy ür, különbség uralkodik. Ebből az következik, hogy a politikai csoportokat lehet egyesíteni eszmék körül, akkor a mikor nem egy réteg uralkodik, de ellenkezőleg az egy osztályhoz, az egy réteghez tartozó pohtikai pártokat nem lehet összetartani, ha nem eszmék fűzik őket össze. Én biztosítom a t. belügyminiszter urat és a kormányt, (Zaj balfelol. Elnök csenget.) hogy mihelyt működésében arra a térre lép, hogy a szabadság, jogegyenlőség és testvériség eszméjének a gyakorlati életben is érvényt szerezzen, mindjárt meglesz az első érintkezési pont, mert a többi, a mi azután következik, az detaü-kérdés. Ha a főkérdésre nézve tisztában vagyunk, akkor a detail-kérdéseket is elintézhetjük. (Nagy zaj balfelol.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Miháli Tivadar : Egy szóval mi nagyon szeretnők, ha a miniszteri székekből másféle eszmék hangzanának, ha a miniszterek oda törekednének, hogy keresnék az érintkezési pontokat a haza öszszes nemzetiségei között, és nem az elválasztó pontokat. (Zaj.) Elolvastam gr. Apponyi Albert kultuszminiszter urnak ugyanezen tárgyban tartott beszédét, és sajnálattal kell konstatálnom, hogy ebben is csak egyetlenegy indokot találok, és pedig beszédének végén, a mely ekép szól. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »T. ház ! Ez azonban a legkisebb mozzanat. Gondolják és mérlegeljék lelkiismeretesen a nemzet jövőjét; mérlegeljék a nemzet feladatait, a melyeket meg kell oldani, mérlegeljék, hogy ezen feladatok megoldására milyen erőre van szükség; mérlegeljék, hogy milyen gyengeségi tünetek szállítják le ezt az erőt, ugy hogy azok, a kik a nemzet bizalmának letéteményesei, mármár tehetetlenekké válnak ; mérlegeljék azt, hogy egy fegyver, a melyet forgattak bizonyára jóhiszeműen, gyakran a nemzet védelmének érdekében, most olyanoknak kerülhet kezébe, a kik azt a nemzet ellen fogják felhasználhatni, és azután döntsenek hazafiúi lelkiismeretük szerint. Én döntöttem : állok és bukom ezzel a javaslattal". Ez szintén egy olyan indok, a mely a több-