Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-289

289. országos ülés 1908 márczius 12-én, csütörtökön. 369 B. Thoroczkay Viktor: Mindenesetre tartom magamat a nemzetiségi kérdésben annyira verzátusnak, mint a képviselő ur. (Felkiáltások balfelól: Csak mi nem tartjuk !) Azt mondja a képviselő ur, hogy Magyarországon mindenki nemzetiségi politikusnak képzeli magát, ez igaz, de hiba. Én pl. beszéltem alföldi urakkal, a kik soha eleven oláh parasztot nem láttak, és dunántúli urakkal, a kik, a hogy feljöttek a parlamentbe, a legnagyobb nemzetiségi politikusoknak képzelték magukat. Ugy vagyunk ezzel, mint a képviselő urakkal, a kik soha politikáról nem hallottak odahaza és midőn bejönnek a képviselőházba, ők képzelik magukat a világon a legnagyobb politikusoknak. (Igaz ! Ugy van !) Nem merek e tekintetben bizonyos dolgokat elmondani, pedig elmondhatnék sokat, és ha nem is most, el fog jönni az idő, a mikor nekem igazat fognak adni, de nem merem elmondani ezeket a dolgokat, mert rögtön rámfogják, hogy hazaáruló, darabont vagyok, vagy nem tudom, milyen epitetonokkal illetnének t. képviselőtársaim. Elmondom azonban azt, hogy a nemzetiségi kérdést nem lehet egy kaptafára húzni, mint az egyszeri varga, a ki minden kliensének csizmáját egy kaptafára készitette. Más sajátsága, jellege van a románoknak, tótoknak, szerbeknek, sváboknak, horvátoknak. Fenyvesi Soma: Ez igaz ! B. Thoroszkay Viktor: Nagyon örvendek, hogy a t. képviselő ur ebben igazat ad. Rá fognak jönni, hogy igazam van másban is, de tessék többet foglalkozni e kérdéssel, a melylyel én már harmincz éve foglalkozom. (Mozgás.) Állitom azt, hogy a ki a nemzetiségi kérdésben akar intézkedni, és a ki e kérdést tisztázni akarja, annak külön meg kell ismernie a románokat, szerbeket, tótokat, ruthéneket, svábokat stb. Mindegyik fajnak mások a faji tulajdonságai. Ha azt akarjuk, hogy magunkhoz csatoljuk őket, más eljárást kell követni az egyikkel és mást a másikkal. En például el vagyok készülve nagy felzúdulásra, mégis kimondom, (Mozgás.) hogy nem helyeslem, különösen a románok közt, azt, hogy akarata ellenére is tanítják a paraszt gyermekeket az iskolában, (Nagy zaj.) a mit néhány év alatt elfelejt, mert a mig paraszt, nem veszedelmes, és nincs is praktikus értéke . . . Elnök (ismételten csenget) : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. B. Thoroczkay Viktor: Tisztelettel hajlok meg az elnök ur figyelmeztetése előtt, de kérni fogom a t. házat, hogy néhány szóval még kifejthessem azokat, a miket ebben az ügyben elmondani akarok. (Mozgás.) Elnök : A képviselő ur azt kéri, hogy a tárgytól eltérhessen. (Zaj a haloldal hátsó padjain.) Méltóztassanak csendben lenni. Ismétlem : a képviselő ur kéri, hogy a tárgytól eltérhessen. (Felkiáltások : Nem engedjük!) A Mk megadják az engedélyt, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség ! Kijelentem, hogy a ház nem adja meg az engedélyt. (Zaj.) KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVI. KÖTET. Polónyi Géza: Nem volt feltéve a kérdés ! Elnök: Fel volt téve a kérdés, engedelmet kérek ! Kimondtam a határozatot. Ez ellen nincs appeláta. B. Thoroczkay Viktor : Tisztelettel meghajlok a t. ház akarata előtt, de nem én vesztek, csak azok, a kik engemet nem hallgattak meg. (Derültség.) Zakariás János : Nincs a természetben vesztes, csak én. Lukács László : Nem szeretik a világosságot. B. Thoroczkay Viktor: Nézzük meg a harmadik csoportot, t. ház, a melytől annyira félnek a t. képviselő urak és a t. kormány. A harmadik csoport a szocziáldemokraták csoportja. Megengedem, hogy az uj választási törvény alapján a szocziálisták sokkal többen jönnek be, mint most vannak, mert tudtommal most kettő van. Nagy György: Egy! B. Thoroczkay Viktor : Annál kevesebb. Mindenesetre a szocziáldemokráczia jelen állapotát nem tartom egészségesnek és nem csodálkozom, hogyha a t. többség idegenkedik a szocziálistáktól, mert meg kell adni, hogy a szocziálisták eddigi viselkedése nem érdemelte ki a nemzet szimpátiáját. Mint méltóztatik tudni, 15 év óta a szocziálizmus itt is felütötte fejét, de a szocziálizmus társadalmi evoluczió, a mely egész Európában, sőt az egész világon feltalálható, és a nagy szocziológusok és tudósok azon vannak, hogy ezt a kérdést megoldják. Nálunk, a mint tudjuk, háromféle frakczió van: a nemzetköziek, az ujjászervezettek és a legújabban a bécsi Lueger-féle szocziálisták mintájára alakult keresztény szocziálisták. Én azt a nagy bajt látom a szocziálistáknál, különösen azok egy részénél, hogy nincs nekik világos, tiszta programmjuk, s tulajdonképen a szocziálista elvekkel sincsenek tisztában. Nagyon hibásak abban a tekintetben, hogy nem tudnak programmjuknak nemzeti jelleget adni, azonban én azt hiszem, hogy ezen kérdés később nem lesz annyira veszedelmes, mindenesetre tisztázódni fog és a szocziálizmus veszedelme ez által el fog múlni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ma is látjuk azt, hogy a hol a szocziálizmus fellép, ott bizonyos nivelláló hatással van a magyarság és a nemzetiségek között. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezért nem tartom oly nagy veszedelemnek, ha mondjuk 20 — 25 szocziálista képviselő ide bejön, mert meg vagyok győződve, hogy a szocziálisták veszedelmesek künn az utczán, de a házban nem rejtenek veszedelmet magukban. Beszédem elején azt mondottam, hogy a házszabály revíziót azért kell megalkotni, mert ezzel az uj házszabálylyal akarnak egy olyan választási törvényt úgyszólván oktrojálni a nemzetre, mely a nemzetnek nem kell. (Igaz! 47