Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-288

288. országos ülés 1908 márczius 11-én, szerdán. 359 Farkasházy Zsigmond: Nem én! (Felkiál­tások a baloldalon : De igen !) Csak felolvastam! (Zaj.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Nagyon helytelenül! (Zaj. Elnök csenget.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Legyen meg­nyugodva az igen t. képviselő ur, hogy azok az államtitkárok, a kik akkor saját akaratuk ellenére a kormányzat körében hivatalos állásukban a mi tudtunkkal és beleegyezésünkkel és a mi kíván­ságunkra megmaradtak, ott minden tekintetben csak hazafias kötelességet telj esitettek. (Élénk éljenzés a jobb- és baloldalon.) és azért nem szemre­hányást, hanem minden igaz hazafi részéről a nehéz viszonyok között telj esitett kötelességet meg­illető elismerést érdemelnek. (Élénk éljenzés.) Muzsa Gyula: Éljenek! Hazafiak voltak! (Helyeslés.) Wekerle Sándor miniszterelnök: A mi azt illeti, hogy a vád alá hetyezés nem lehetséges, én itt a képviselőház előtt és az igazságügyi bizott­ságban egész nyiltan kimondottam azt, hogy igenis azt az Ígéretet tettük, hogy mi, korábbi áldatlan viszonyainknak végét vetendő, oda akarunk saját részünkről hatni, hogy vád alá helyezésekkel mi ne dolgozzunk. (Helyeslés.) Sümegi Vilmos: Azért henezeg Kristófíy! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ennélfogva arra sem vagyok hajlandó, és azt hiszem, ezt minisztertársaim nevében is kijelenthetem, hogy bárminemű lépést vagy intézkedést tegyek abban a tekintetben, hogy Kristófíy vád alá helyeztessék. Egy hang (a baloldalon) : Elég baj ! (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy közállapotainknak nyuga­lomra van szükségük, (Élénk helyeslés.) nyugo­dalmas munkára van szükségünk, nem pedig rekriminácziókra, ennélfogva én még nagyobb zavarok előidézéséhez, a melyekben különben csak azok akarnának halászni, a kiknek nincsen mit veszteniök, hanem csak nyerniök, (Igaz! ügy van ! Élénk helyeslés.) segédkezet nyújtani semmi körül­mények között nem fogok. (Élénk helyeslés.) Az egész Kristóffy-féle felszólalás azért tör­tént, vagy legalább az a tenorja, hogy szemrehá­nyást tegyen nekünk, hogy a választói jogot nem akarjuk megvalósitani, vagy pedig máskép fogjuk talán megoldani, mint azt kilátásba heyeztük. Nekünk, t. ház, politikai Ígéreteink vannak; mi programmunkban és azóta tett nyilatkozataink­ban azt a határozott politikai kötelezettséget vál­laltuk, hogy az általános választói jogot keresztül­viszszük. Legyen a t. ház meggyőződve, hogy ezen elvállalt, nem módosítható és vissza nem vonható politikai kötelezettségünknek, mihelyt okszerűen és megfelelően előkészítve tehetjük, minden kése­delem nélkül meg fogunk felelni. (Általános he­lyeslés.) " . ; ;• Higyje el a t. képviselőház, hogy senkinek nem fekszik annyira érdekében, mint épen a kor­mány férfiainak, hogy ezt a proczesszust siettessék, mert nekem az a meggyőződésem, hogy igen sok­ban ok nélkül fölbolygatott közállapotainkban tulaj donképeni nyugalom és ugy a politikai mint a gazdasági működésnek háborithatatlan előfeltéte­lei addig be nem állnak, a mig ezt a kérdést nyugvó­pontra és megoldásra juttatni nem fogjuk. (Élénk helyeslés.) Mi itt is kijelentettük többszörösen, — mon­dom — hogy részünkről a megoldást nem késlel­tetjük, hanem lehetőleg siettetjük; szándékunk az, hogy erre vonatkozó javaslatainkat még a nyári szünetek előtt a törvényhozás elé terjeszt­hessük, ismétlem, ha csak lehetséges, még a nyári szünetek előtt a törvényhozás elé terjeszthessük és az őszi hónapokban tárgyalásukba bocsátkoz­hassunk. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Farkasházy Zsigmond : T. ház ! A miniszter­elnök ur felvilágosításaira mindenekelőtt a leg­határozottabban kijelentem, hogy Krístóffy vád­jaival magamat nem azonosítom. A legőszintéb­ben, a legnyiltabban, leghatározottabban mond­hatom, hogy interpellácziómmal csupán alkalmat akartam keresni és találni arra, hogy e csúnya vádak, a melyek az országból minden idealizmust, minden államférfiuba vetett bizalmat örökre meg­semmisíteni képesek, nyilvánosan megczáfoltas­sanak. A legkevésbbé igazságos azonban a mélyen t. miniszterelnök urnak az az állítása, mintha az államtitkár uraknak akartam volna ezen inter­pelláczióval kellemetlenkedni. Ellenkezőleg, Kris­tófíy vádjainak épen ezt a részét a legkevésbbé tettem magamévá, mert sajnálnám, hogy épen azok a férfiak, a kik ebben a kormányban tevékeny munkát végeztek és nagy érdemeket szereztek, a mely érdemeket én is készséggel elismerek, ilyen váddal egyszer s mindenkorra közmegvetésnek tétetnének ki. Köszönettel és megnyugvással tudomásul ve­szem a miniszterelnök ur válaszának azt a részét, a melyben határozottan kijelentette, hogy sem ő, sem a kormány tagjai, sem a Kristófíyval való érintkezésben, sem a külkereskedelmi szerződések törvény- és alkotmányellenes megkötésében nem részesek. Sajnálatomra nem vehetem tudomásul a válasznak azt a részét, a mely szerint nem hajlandó a koronának Kristófíy vád alá helyezésére vonat­kozólag előterjesztést tenni. Mert ez a férfiú igenis rászolgált arra, hogy vád alá helyeztessék. Ha fenn is áll a miniszterelnök ur által emiitett meg­állapodás, ő neki joga van megkövetelni, hogy vád alá helyezése megtörténjék, és ezeknek a miniszterelnök ur előadása szerint rágalmazó kije­lentéseknek helyes megtorlása csak ugy történ­hetik meg," ha parlamenti bíróság fog ítélni felette. Szatmári Mór: Nem törődünk vele. Lengyel Zoltán : Tessék vád alá helyeztetni! Szatmári Mór : Nem törődünk vele ! Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatnak-e

Next

/
Thumbnails
Contents