Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-288
356 288. országos ülés 1908 márczius 11-én, szerdán. Farkasházy Zsigmond: Épen ezt mondom én a t. többségre és a t. kormányra nézve szerencsétlenségnek. Lehet, hogy tévedek, de én igy találom, és az országban vannak sokan, a kik igy gondolkoznak. Emlékeztetem a t. házat, épen a t. kereskedelemügyi miniszter ur közbeszólására hivatkozva, hogy mikor ebben a házban védték a kiegyezést, védték a kvótaemelést és azt a szerencsétlen álláspontot, hogy a gazdasági önállóságot már most életbeléptetni nem lehet, noha az 1899. évi XXX. törvényczikk erre feltétlenül jogot és módot adott az országnak, akkor minden felszólaló kivétel nélkül mind a kormány, mind a többség részéről a legelkeseredettebb szavakkal emlékezett meg arról, hogy kénytelenek vagyunk ezt elveink, programmunk, terveink ellen megcsinálni, mert a darabont-kormány az ország önrendelkezési jogát a gazdasági kérdésekben feladta, feláldozta azzal, hogy a külkereskedelmi szerzó'déseket törvényellenesen megkötötte s ezzel lehetetlenné tette, hogy más mint a gazdasági közösség alapján berendezkedhessünk tiz esztendőre. Ezt a kormány és a többség padjairól kivétel nélkül minden szónok felhozta. Már most előttem áll Krístóffy Józsefnek állitásai szerint az a vád . . . (Zaj.) Hiszen azért hozom fel, hogy megczáfoltassék. Lengyel Zoltán : Minek türelmetlenkedni, ha olyan nagyon nem igaz ? Farkasházy Zsigmond: Azért hozom fel, hogy ez az állítás ne maradhasson ezáfolat nélkül. (Zaj.) Elnök : Ne tessék a szónokot zavarni. Lengyel Zoltán : De farkasszemet nézni szabad. (Zaj.) Elnök ". Kérem, tessék helyre menni. Szatmári képviselő ur, tessék helyre menni. (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Most előttünk áll Kristóffy Józsefnek — a ki mindenesetre, már az előadásából is látszik, de a tényekből ugy is tudja mindenki, tájékozva lehet az eseményekről — az az állítása, hogy ezt a törvény- és alkotmányellenes tényt, a melyet a kormány és a többség tagjai kivétel nélkül súlyosan megbélyegeztek minden alkalommal, nem a darabont-kormány követte el. . . Csizmazia Endre: Hát ki ? Farkasházy Zsigmond : ... hanem elkövette volna — ezt állítja ő — a vezérlő-bizottság több tagja, a kiknek tudomásával, hozzájárulásával, sőt közreműködésével köttettek volna meg ezek a szerződések. (Zaj.) Csizmazia Endre: Ilyet állítani! (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Engedelmet kérek, nem én állítom, leszek bátor erre vonatkozólag felolvasni Kristóffy József volt belügyérnek az állításait. Azt mondja Kristóffy (olvassa) : »Megérkezett azonban a nagy terminus, 1906. márczius elseje, a kereskedelmi szerződések életbeléptetése, mely tudtommal a Fejérváry-kormány egyetlen törvénysértését képezk. Tehát ő is elismeri, hogy ez törvénysértés. (Tovább olvas) : »Eszem ágában sincs — mondja — ezt a lépést a suprema lex-szel védelmezni« .... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Farkasházy Zsigmond : Nem tudok, kérem, beszélni, ha itt egy külön parlament van közvetlen szomszédságomban. Elnök : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond (tovább olvas): . . . »sajnos, megtörtént, viselem érte a felelősségnek azt a részét, a mi belőle rám esik, de csalás a politikait, mert az erkölcsi felelősség azokat a bizonyos államtitkár urakat illeti, a kik ezt az életbeléptetést konczijáálták, nyélbe ütötték s végrehajtották, s ebbeli szolgálatukért nemcsak fényes állásukban megmaradtak, hanem darabontokból még hazafiakká is vedlettek. Mert ne méltóztassanak, t. uraim, annyira naivnak lenni és azt gondolni, hogy ezen életbeléptetésre a Fejérváry-kormánynak volt szüksége; hitemre mondom, hogy nagyobb szivszorongássak, — ezt méltóztassék figyelembe venni, ezt méltóztassék megczáfolni, mert nagy szüksége van az országnak arra, hogy az megczáfoltassék — »várták ezt az életbeléptetést a vezérlő-bizottságban, mint bárhol a világon, melynek politikai sikerét főleg annak köszönhették, hogy bizonyos szálak e tárgyban a Fejérváry-kormány köréből a vezérlő-bizottság némely a tagjához vezettek«. Ezeket mondja Kristóffy. Elsősorban és legfőképen ez az, a miért felszólalni bátorkodom. Mert kétségtelen, hogy itt csak két eset lehet. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. Farkasházy Zsigmond: Vagy nem igaz ez a dolog, és akkor egy napnak sem szabad elmúlnia a nélkül, hogy ez határozottan és világosan megczáfoltassék. Azt hiszem, az országnak, de a t. kormánynak és a többségnek is szolgálatot teszünk, ha alkalmat adunk arra, hogy ez a közvéleményben megczáfolatlanul ne maradjon. IVluzsa Gyula : Csak az olyanoknak a közvéleményében, mint te vagy. (Zaj.) Elnök : Kérem a t. képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. (Zaj.) Lengyel Zoltán : Hát vigyék, miért nem viszik? Farkasházy Zsigmond: Rá fogok térni... (Lengyel Zoltán ismételten közbeszól.) Elnök : Kérem Lengyel Zoltán képviselő urat, legyen szíves csendben maradni. A képviselő urnak joga van interpellálni, méltóztassék tehát csendben maradni. (Szatmári Mór közbeszól.) Kérem Szatmári képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Farkasházy Zsigmond: Leszek bátor rátérni, hogy a mennyiben ez nem igaz, a mennyiben a t. kormány abban a helyzetben lesz, hogy határozottan és világosan megczáfolja ezeket az állításokat, módja lesz a t. háznak arra, hogy ezen valótlanságokat megtorolja. En fogok rá módot ajánlani, hogy ez a megtorlás bekövetkezzék,
