Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-288

288. országos ülés 1908 márczius lí-én, szerdán. 343 keinket a házszabályok revíziójától. A népeket nem a törvények szülik. A népek fentartják magukat, ha van bennük életerő; ha nincsen, mesterségesen semmiféle törvénynyel sem tarthatók fenn. Az az egy sajnálatos, az fáj nekünk, •— őszintén megmondom, a mint előttem szóló elvtársaim is megmondották — hogy a nemzetiségi kérdést a házszabályrevizióval kapcsolatban ugy hozzák fel, hogy azért kell szigorítani a házszabályokat, mert a nem magyar népek ellenségei a magyaroknak. Kovács Ernő : Nem mondták! Goldis Lászlő : A nem magyar népek sohasem vétettek a haza ellen. (Mozgás. Felkiáltások bal felöl: De 48-ban igen!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Goldis László: Bocsánatot kérek, ha erre a 48-as időkre vonatkozó közbeszólásra röviden, de igen komolyan nyilatkozom. Mi románok, szerbek, tótok 48-ban nem a haza, nem a magyarok ellen támadtunk, hanem nemzetiségünk védelmére keltünk. (Zaj. Elnök csenget.) Az önök 48-a nekünk szabadságot igért, de cserébe el akarta venni nemzetiségünket, nekünk pedig szabadság nem kell nemzetiség nélkül. (Ugy van! a középen.) Kijelentjük itt nyiltan, hogy sokkal drágább a mi nemzetiségünk, mint a világnak akármilyen szabadsága. (Éljenzés és taps a középen.) És elégférfiak vagyunk ahhoz, hogy kijelentsük, hogy ha bárki is megismétli a támadást nemzetiségünk ellen, mi ugyanannyiszor annak védelmére kelünk, (Zaj. Elnök csenget.) mert vagy kivívjuk nemzetiségünk jogait vagy belepusztulunk. (Zaj. Elnök csenget.) Ki fogom mutatni, hogy mire kell önöknek a házszabályrevizió. Itt van a »Budapesti Hirlap«, a mely a legszorosabb összeköttetést tartja fenn a koaliczió kormányával. Ez a lap az a sajtóorgánum, a mely tulajdonképen előkészíti az ország közvéleményét olyan dolgokra, a melyeket a kormány a jövőben el akar követni. Ez a koalicziónak egyik legfőbb orgánuma. Egy hang (a középen) : Van ilyen húsz! Goldis László : Andrássy és Apponyi miniszterek beszédei után a »Budapesti Hirlap« czikket irt, a melyet nem egészen, hanem csak részben fogok felolvasni (olvassa) : »Az általános szavazati jog alapján elkészítendő választási reform egyik legfontosabb, de egyúttal legnehezebb feladata is ennek a kormánynak és ennek az országgyűlésnek, mert senkisem tudj reform hatásait előre kiszámítani. Kívánatos tehát, hogy egyrészről a választási reformjavaslat elkészítésében a kormánynak teljesen szabad keze legyen; másrészről, hogy mindazt, a mi a nemzeti megerősödést ugy a parlamentben, mint az országban előmozdítja, a választási reform benyújtását megelőzőleg lehessen elintézni. Mert a nemzet érdekének megfelelő választási reformot csak akkor lehet elkészíteni, ha a kormánynak nem kell kötött marsrutával útnak indítani és a nemzeti konszolidáczióra ez a reform csak akkor nem veszélyes, ha előzetesen megoldást nyer mind az a sok függőben lévő kérdés, mely alkalmas arra, hogy megvesse a nemzeti fejlődés helyes alapjait. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Munkaképes parlamentre van tehát szükség és arra, hogy a kormány minél teljesebb mértékben birja nemcsak a parlament, hanem a fejedelem bizalmát is. A nemzeti megerősödést künn az országban pedig leginkább a katonai kérdés sikeres megoldásával lehetne biztosítani és ez egyúttal arra is alkalmas volna, hogy a fejedelem bizalma a kormány és az ország iránt növekedjék. A mai helyzetben elsőrendű feladat, hogy a fejedelem és a dinasztiának minden igaz híve meggyőzessék, hogy a magyar nemzet a dinasztia érdekében is sok áldozatra képes. (Helyeslés a középen. Mozgás.) Meg kell tehát győzni a dinasztiát, hogy a magyar nemzet nemzeti megerősítésére addig kell megtenni a katonai kérdés megoldásában az első lépést, mig az általános szavazati jog törvénynyó nem vált. Ezt a helyzetet, az ilyen pillanatokat a nemzet erdekében ki kell használnunk és ha a hadügyminiszter valóban jobb meggyőződésre jutott, arra kell törekednünk, hogy ezt a jobb meggyőződést benne megérleljük, sőt neki arra módot adjunk, hogy a dinasztia igaz hívei közül másokat is jobb meggyőződésre bírjon. Ez a gondolat vezette a delegáczióban azokat a felszólalókat is, a kik, mint Nagy Emil és Hoitsy Pál a katonai kérdéseknek a magyar nemzeti követelmények teljesítése utján való megoldására adtak impulzust.« De a vége legérdekesebb. Azt mondja (olvassa) : »A mikor pedig a katonai kérdés megoldását halljuk minden oldalról emlegetni, nem szabad megijednünk a létszámemeléstől, félve idegeskedni, hanem higgadtan kell foglalkozni az ügyekkel, mert nagy nemzeti érdek, hogy a katonai kérdés még a választási reform előtt nyerhessen megoldást. A mikor ilyen a helyzet, akkor nem szabad a házszabályrevizió ellen a katonai létszámemeléssel érvelni.« Ez tiszta ós világos beszéd. Lázár Pál: Tiszta beszéd, de annak, a ki irta, egyéni véleménye. Goldis László: Az van benne, a mit önök tagadnak. Önök tagadják, hogy a katonai kérdéseket a választói reform előtt akarják megoldani. (Mozgás és zaj a, baloldalon.) Egy hang (balfelől): De ne mondja, hogy ez a kormány nyilatkozata! Goldis László: Nem is mondtam, hogy a kormány nyilatkozata. Azt mondtam, hogy olyan lap írja ezt, a mely az ország közvéleményét elő szokta készíteni. Lázár Pál: Ugyan! Minden lap előkészíti! Az a lap hivatása. (Mozgás és zaj.)