Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-288

336 288. országos ülés 1908 már.czius 11-én, szerdán. a melyeket az államjogászok műveikben hosszasabban szoktak előadni, de a mely körülmények közül bátor vagyok kettőt az igen t. ház figyelmébe ajánlani. Az országgyűlésnek korlátlan akczióképessége korlátozva van mindenekelőtt a törvényhozás másik faktora, a korona által, a melynek beleegyezése nélkül, igen természetes, hogy érvényes törvényt az országgyűlés nem hozhat. Ez az egyik tényező, a mely korlátozza az országgyűlésnek akczióképességét, abszolút akczióképességét. Van azonban a többi tényezők között egy, a mélytálán épen olyan fontos és jelentékeny, mint a törvényhozásnak második faktora, a korona és ez az országnak közvéleménye. Az országnak közvéleménye ellen az országgyűlés szintén nincsen jogosítva cselekedni, a nélkül, hogy a közrendet meg ne bontsa. A közvéleménynek ez a megnyilatkezása tulaj donképen a legelső és legfontosabb u. n. impedimentum publicae honestatis. Az olyan országgyűlés, a mely olyan helyzetbe kerülne, hogy kénytelen lenne az országnak közvéleménye ellen hozni határozatokat, a helyett, hogy az országban a rendet megszilárdítaná, ellenkezőleg a közrendet háborítaná meg, a kakosságot elégedetlenségre késztetné és olyan körülményeket teremtene, a melynek azután megint szükségessé tennék, hogy egy másik országgyűlés helyrehozza azt, a mire nézve az illető első országgjülés tévesen határozott. A hamisítatlan parlamentarizmusnak ezen princzipiumaiból következik, hogy az országgyűlésnek teendőit annak megnyitásakor elő szokták adni és minden országgyűlés feladatai már az országgyűlés megnyitásakor is köztudomásúak. Ezen feladatok közé tartoznak mindenekelőtt azok, a melyek az országnak rendes, évről-évre ismétlődő közszükségleteire vonatkoznak. Ilyenek a költségvetés, az ujonczoknak megajánlása, a külállamokkal kötött szerződések, azután következnek az apróbb ügyek, a melyek tulajdonképen nem országos érdeküek, hanem csupán egyes különleges kérdések megoldására vonatkoznak. Ezeken kivül van sok olyan általános fontosságú kérdés, a mely az ország alkotmányát vagy pedig a nemzet életét mélyen érintő reformokra vonatkozik. Ezeket az országgyűlés csakis akkor van jogosítva megoldani, ha azokra nézve az országgyűlés a nemzettől határozottan megbízatást nyert. Azt hiszem, t. ház, ezek közé a kérdések közé tartoznak a háznak tanácskozási rendjét meghatározó házszabályok is. A mi országunkban, a mi sajátságos viszonyainknál fogva a ház tanácskozási rendje különösen óriási nagy fontosságú, úgyannyira, hogy az felveszi a versenyt az országnak bármely más alaptörvényével. Hogy a házszabályoknak mily óriási fontossága van a mi parlamentünkben, azt, t. ház, bizonyította az úgynevezett nagy nemzeti küzdelem. Hiszen tulaj donképen, ha közelebbről szemügyre veszszük ezt a nemzeti küzdelmet, akkor azt találjuk, hogy ennek a kiindulási pontja a házszabályok sértetlensége körül kifejtett parlamenti harcz volt. Honnan indult ki ez az úgynevezett nemzeti küzdelem 1 Onnan indult ki, hogy a házszabályok sértetlen fentartását követelte az ellenzék. Kérdem, t. ház, hogy miután lezajlottak a nagy viharok, a melyek megakasztották úgyszólván az országnak akczióképességét éveken keresztül, az uj választások alkalmával, az 1906. évi választások alkalmával, nyert-e vájjon ez az országgyűlés megbízatást a nemzettől arra, hogy a házszabályok módosításába belemenjen ? Én, t. ház, ellenkezőleg ugy tudom, hogy a koalicziónak képviselőjelöltjei valamennyien nemcsak hogy azt nem kívánták, hogy a házszabályokat a mostani országgyűlés megváltoztassa, hanem ellenkezőleg, programmbeszédeikben, kortesbeszédeikben a választások alkalmával mindenütt épen azt vitatták, hogy mint szentséget fenn kell tartani a régi házszabályt. Bizonyos, t. ház, hogy a nemzet közvéleménye 1906-ban abban a szent meggyőződésben volt, hogy az ő megválasztott képviselői ezen országgyűlés folyamata alatt semmikép sem fognak arra gondolni, hogy a házszabályokat módosítsák, azokat a házszabályokat, a melyeknek segítségével épen a mostani többség többséggé lett. Muzsa Gyula : Ez belügye a háznak egészen, semmi köze hozzá a választóknak! Goldis László : Igaz, t. ház, hogy a házszabályok úgyszólván a háznak saját belügye, (Zaj.) de bátorkodtam megjegyezni azt, hogy a mi sajátlagos viszonyainknál fogva a házszabályok óriási fontossággal bírnak. Hiszen ha ezt el nem ismerjük, akkor teljesen lealacsonyítjuk a volt ellenzék óriási küzdelmét a házszabályok fentartása ezéljából, akkor azok az urak a vezérlő-bizottsággal, a nemzet vezéreivel az élükön, igen haszontalan dolgot cselekedtek, a mikor a házszabályok re víziója ellen küzdöttek. A házszabályok olyan érdeke az országnak, hogy az én meggyőződésem és az urak előbbi meggyőződése szerint is ezeket megváltoztatni az ország közvéleményének meghallgatása nélkül nem szabad, vagyis legalább is imparlamentáris eljárás. Én magam tanuja voltam, hallottam Apponyi Albert t. kultuszminiszter ur szónoklatát, a melyet az ő nagy tehetségével Aradon a tizenhárom vértanú szobrának alján mondott, azon a népgyűlésen, a hol ezerek és ezerek gyűltek össze, hogy meghallgassák Magyarországnak ezt a híres szónokát. Ott voltam én is ; hallottam mint mennydörgött az ő ékes szavaival azok ellen, a kik fejszét akartak emelni Magyarország legnagyobb alkotmánybiztosítéka, a házszabályok ellen. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Goldis László : Hallottam, a mint gr. Apponyi Albert Aradon a Szabadság-téren vallomást tett arról, hogy ő harmincz éven át nagy politikai csalódásban volt, a mikor azt hitte, hogy az ország boldogságát el lehet érni a közösügyek mellett is