Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-286

290 286. országos ülés 1908 márczius 9-én, hétfőn. kolják, hogy minket nemzetiségeket itt mint a haza, mint a nemzet ellenségeit akarnak feltüntetni. Markos Gyula: A hogyan viselkedtek! Lukács László: Ebből következik a mi kötelességünk, alkotmányos érzetünkből, szabadságszeretetünkből, fajunkhoz hamisitatlanul, önzetlenül és mindenesetre legyőzhetetlen szívóssággal való ragaszkodásunkból, hogy rámutassunk ország és világ előtt arra, hogy ime, mi történik Magyarország állampolgárainak többségével, mert a statisztika szerint még Szent István koronájának országaiban többséget képeznek a nemzetiségek és a magyarság a statisztika szerint csak 46%-át képezi az összlakosságnak. (Zaj.) íme tehát, alkotmányos érában, a XX. században mi arra vagyunk kárhoztatva, hogy saját szeretett országunk és hazánk képviselőtestületében (Zaj. Elnök csenget.) mi, az országnak, az álladalomnak többsége mint anarchisztikus koteria legyünk feltüntetve. Én biztos vagyok abban, hogy ezt a művelt világ nem hitte el eddig sem, nem hiszi el most sem, (Zaj.) és gondoskodunk életünkkel, magaviseletünkkel, egész álladalmi politikánkkal, politikai felfogásunkkal, nyilatkozatainkkal arról, hogy a jövőben se higyje el. (Felkiáltások a baloldalon: Vajda!) Ha a Vajda-féle dolgot méltóztatik szenvedély nélkül, egész hidegvérrel elbírálni, akkor azt meg lehet magyarázni, ki lehet fejteni és másként fog az előttünk állani, mint a mai kép, a melyet az elfogultság rajzolt meg. íme, konstatálva van előttünk, hogy nem szabad elfogadnunk ezen házszabálymódoäitási inditványt mindaddig, a mig az az indokolás a kormány részéről, a többség részéről fennáll, a mely indokolás a pártközi konferencziákon és az egész publiczisztikában el lett terjesztve. Ezzel, igen t, képviselőház, áttérhetnék magára a dolog meritumára, ugy a mint Nagy Emil t. képviselőtársam előadta. Nagyon könnyű a helyzete egy parlamenti szónoknak akkor, a mikor saját álláspontjának erősségeit épen azokból a beszédekből merítheti, a melyek az elleninditvány pártolására és elfogadására akartak szolgálni. így vagyunk a jelen helyzetben Nagy Emil t. képviselőtársam indítványával. 0 ugyanis indítványának megindokolásában a következőket hozza fel (olvassa.): »Itt egy teljesen őszinte álláspont kijelentésével tartozom. Az a parlamentarizmus, a mely 1867-től kezdődik, csak a formákban volt igazi parlamentarizmus, de lényegét tekintve annak fontos sajátságai hiányzanak. Szinte axiómává tette a gyakorlat, hogy csak az a párt kormányképes, a mely a nemzeti aspirácziókat, ha nem is teszi egészen félre, de legalább túlságos hangosan nem hirdeti, és azok az államférfiak, a kik a nemzeti aspirácziókat hirdetni merték, sok évtizedeken át mint kormányképtelen férfiak tekintettek. Miután pedig a nemzet nem volt hajlandó lemondani az ő ideáljairól, és miután hű maradt régi szerelméhez, a 48-as parlamenthez, bizony megtörtént az, a minek tényét el kell ismerni mindnyájunknak, hogy hatalmi szervezettel, sokszor korrupczióval, sokszor választási visszaélésekkel kellett csinálni egy majoritást, a mely diszkrét módon gyakorolja a hazafiság hivatását.* íme egy kép van ebben lerajzolva. Az a művész, a ki ezt a képet festette, az ecsetet csak nagyon egyoldalulag kezelte, és ezért hiányzanak a képből a legélénkebb szinek, hiányzik a valóság, hiányzik maga az élet. Azon korban ugyanis, a melyre ez a leirás vonatkozik, konstatálva van, hogy a parlamentarizmus nem volt valódi parlamentarizmus, és az a majoritás, a mely ide azon választások, jobban mondva választási visszaélések, választási atroczitások utján bekerült, semmiképen sem képviselte az állampolgárok többségének politikai nézetét. Ez igy van. De azt kérdezem én Nagy Emil igen t. képviselőtársamtól, hogy a midőn ezt a való képet megrajzolta,' mi lebegett a szeme előtt? Én azt látom, hogy tisztán csak arra a magyarságra, arra a magyar fajra gondolt, a melyről Apponyi gróf fennen hirdette, hogy csak a magyarság érdekeiről kell gondoskodnunk. Hát hol voltunk akkor mi, nemzetiségiek ? Velünk szemben miféle eljárást követtek akkor? Majd rátérek arra is, hogy miféle eljárást követtek a közelmúltban és követnek jelenleg is. Hogy pedig ne mondhassák, hogy én román lapokból tudja Isten miféle román sovinisztikus szempontból, elfogultságból, izgatási viszketegségből beszélek, ime, Holló Lajos igen tisztelt képviselőtársam politikai nézetét olvasom fel. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Igy már a hatalom be volt rendezkedve. Az oláhot, a tótot, a szerbet zsandárral kocsikra pakkoltatta és bevitette »szavazni«. A városok korrupt klikkjei a mesés üzletekért szállitották a rendszer támogatóit. Folyt az egyéni vásár, folyt a meggazdagodás. Semmi, igénytelen emberek hat kézzel tömték zsebeiket, a hiúk jó pénzért kielégíthették hiúságaikat. Üzletté vált minden, politikai meggyőződés, sajtótámogatás, közvéleménygyártás, kitüntetés, jogok adományozása. Tökfejek, a kik vidékről felkerültek, egyszerre értettek papírgyártáshoz, dinamithoz, banktanácsossághoz, vizibiztossághoz. Ha ezer kezük lett volna is, mindegyikkel zsebeltek. így gazdagodtak meg az üzérek és igy lett semmivé a nemzet minden jogos vágyakozása, a mely ezekben a sivár lelkekben csak ellenségekre talált. Ennek a rendszernek az összetörésére szervezkedett az ország jsártkülömbség nélkül.« Ime, t. képviselőház, le van irva, hogy hogyan bántak a múlt rezsim alatt, a szabadelvű rendszer alatt a nemzetiségekkel. Hála