Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

275. országos ülés 1908 február 21-én, pénteken. 23 (Éljenzés.) Sajnálom, hogy nincs olyan iv nálam, a melyen még magasabb nevek is szerepelnek. Egy-egy ilyen ivre száz aláírást csináltunk akkor, hogy húsz jelenlevő mindig meglegyen. Ilyen mértékben, ilyen nagy eszközökkel dolgoztunk akkor, mert annyira szentségnek tartottuk akkor a házszabályt. Egy hang (balfelölj: Ugyanezt a házszabályt! Lengyel Zoltán: Elhiszem, hogy a választási reformmal kapcsolatban, a választói jogról szóló törvény megalkotása után bekövetkezhetnek eshetőségek, a melyek között szükség lehet a házszabályok módosítására; de ma, mikor az összes ellenzéknek a létszáma talán tizenöt százaléka annak az egésznek, a mi akkor volt, a mikor úgyszólván kilátás sincs arra, hogy itt egyelőre sokkal nagyobb ellenzék legyen, a mikor a t. kormány azt állítja, hogy olyan nemzeti czélok vezetik, hogy itt egyáltalában nem is szabad szerinte ellenzéket csinálni, mert akkor sincs nekünk igazunk, annyira magaslatán jár a nagy nemzeti czéloknak, hogy akkor is haragszik, ha valaki ellene beszél, mert hiszen hirdeti az önálló vámterületet, hirdeti az önálló hadsereget és hirdet mindenféle magasztos czélokat; kérdezem tehát, mi szükség van erre a revízióra ebben a mértékben, a melyben most előterjesztetett és miért van az az óriási roham, a melylyel ellenünk jönnek, mikor mi még csak nem is tartottuk fenn egészében ugyanazt az álláspontot, a mely azelőtt volt? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Méltóztassanak helyüket elfoglalni! Külön tanácskozást folytatni nem lehet, sem pedig másképen zavarni a tárgyalás menetét. Kénytelen leszek névszerint megnevezni a folyton zajongó képviselő urakat. (Halljuk! Halljuk !) Lengyel Zoltán : Igyekeztem rámutatni azokra a szempontokra, a melyek ezt a képviselőházat óvatosságra intik és tanítják, a melyek nem a merev ellenzékiség álláspontjából fakadnak, hanem a józan magyar ész és politika követelményeiből születtek és tanítanak óvatosságra. Ezzel szemben most még mindössze néhány ellenérvvel akarok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A képviselőháznak tagjai és a mostani többségnek vezérei, az 1904. évi november 18-án és deczember 13-án (Zaj jobbfelől.).... Elnök : Csendet kérek! Lengyel Zoltán : . . . ugy kezelték ezt a kérdést, mint alkotmánybiztositékot, a mely annál fontosabb, mert ez az egyetlen terület, a hová a király hatalma, keze el nem ér. Azt mondottuk, hogy a törvényhozás egész területén alá van vetve a hatalomnak, alá van vetve a hatalom beleegyezésének; hogy törvény és kormány nem lehet ebben az országban, ha előbb királyi beleegyezést nem kap ; ellenben a házszabályok felett nem rendelkezik senki, az a nemzetnek saját autonóm joga, abba belenyúlni senkinek módjában nincs. Hát ezt a területet is fel kell nekünk adnunk, t. képviselőház ? Szappanos István : Fel akarják adni ! Lengyel Zoltán : Ebből a területből is zsákmányt kell csinálni ? Ezen területen sem szabad a nemzetnek többé megnyilatkoznia ? Még odáig sem szabad megnyilatkoznia, hogy itt a mérkőzés lehetséges legyen ? (Zaj.) Sokban igaza van gróf Andrássy Gyulának, a mikor azt mondja, hogy bizalmatlanságot kelt az uralkodóval szemben az, ha a sürgősség alól épen a katonai kérdéseket veszszük ki. Abban is igaza van a belügyminiszter urnak, hogy Ö felsége, ha engedményeket tesz, nem tudja, hogy ha a többségnek elég az engedmény, vájjon elég-e az a kisebbségnek is ? Barta Ödön : Csak a nemzet jogait kell követelni ! (Ugy van balfelöl.) nagy György; Egy nemzet nem is kérhet engedményt! Egy nemzet követel! Mi tehát nem kérünk semmit, hanem követelünk ! Lengyel Zoltán : Különben pedig az ő ... Barta Ödön : Mi fizetjük a czivillistát és követelünk, de engedményeket nem kérünk! (Zaj balfelől.) Elnök: Barta Ödön képviselő urat kérem, hogy ne tartson parallel szónoklatokat, mert ezt tiltják a házszabályok. Lengyel Zoltán : Mondom, igaza van a belügyminiszter urnak abban, hogy ha Ő felsége — a hogy ő magát kifejezi — engedményeket tesz, nem tudja, hogy megelégszik-e azzal a kisebbség is, a mi a többségnek már elég. A kilenczes bizottság programmja alkalmával megtörtént, hogy a többség azt tényleg elfogadta a létszámemelés ellenértékéül a maga számára, a kisebbség pedig nem fogadta el. Ebből folyólag sem a többség, sem a kisebbség számára nem csinálták azt meg. Most azonban nem erről van szó. Igaza van Barta Ödön t. képviselő urnak abban, hogy mi engedményeket nem kérünk és nem is kérhetünk. Nem kérünk annyit sem, a mennyi a kilenczes bizottság programmjában volt, nem kérünk annyit sem, a mennyit ma kérnek, t. i. : semmit. És nem is követelünk semmit sem. Mi jogainknak szilárd alapján állunk. Mi nem vagyunk ebben a tekintetben a királyi kegyre utalva. (Ugy van ! balfelől.) Nagy György: Nem bizony ! Lengyel Zoltán: Mi százados, ősi törvényes jogaink alapján állunk, mikor azt mondjuk, hogy nem követelünk, hanem kimondjuk, hogy annak a hadseregnek magyarnak kell lennie és másnak lennie nem szabad. (Ugy van! balfelől.) Hogyha tehát ez a törvényhozás elhatározza, hogy Ausztria határán vámsorompókat állit ; ha elhatározza, hogy nem szerződik tovább és ha elhatározza, hogy az osztrák-magyar bankkal nem köti meg az uj megállapodást, akkor ipso facto fel kell állítani azt a vámsorompót és ipso facto megszűnik az osztrák-magyar bank szabadalma és fel lehet állítani a magyaT jegybankot. Mi jogainkat nem