Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-285
285. országos ülés 1908 márczius 7-én, szombaton. 279 gitson minket, választóinkat és közvéleményünket, hogy mi is elmondtuk véleményünket és megtettük azt, a mi erőnkben állott. Azt hiszem, hogy a kormány első és legszentebb kötelessége e jogi szempontokat tekintetbe venni, érvényesíteni és a r kisebbséggel szemben is méltányosnak lenni. És még nagyobb kötelessége ez egy oly túlnyomó nagy többségnek, mint a koaleált pártoknak, velünk szemben és a többi kisebbségi pártokkal szemben. Ezért kérem, méltóztassanak határozati javaslatomat elfogadni, a mi pedig az inditványt illeti, azt általánosságban nem fogadom el. (Élénk helyeslés a középen; szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Ki következik % Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Lukács László ! Bredicean Koriolán : Kérem, én jelentkeztem a jegyzőnél, hogy a házszabályokhoz kérek szót. (Felkiáltások : Fel lett hiva a szónok !) Egry Béla: Nem beszélhet már ! Elnök: A szónokot már felhívták. Lukács László képviselő urat illeti a szó. Fel lett szólitva. (Halljuk ! Zaj. Elnök csenget.) Lukács László : Minthogy az idő nagyon előrehaladt, méltóztassék megengedni, hogy méltányosság szempontjából kérjem, (Zaj. Elnök csenget.) hogy beszédemet a legközelebbi ülésben mondhassam el. (Felkiáltások : Most beszéljen !) Lengyel Zoltán : Már negyed elmúlt! Elnök: Kérdem a t. házat : megengedi-e a képviselő urnak, hogy beszédét a legközelebbi ülésben tartsa meg ? (Igen ! Nem !) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház megengedi. Mielőtt áttérünk az interpellácziókra, meg kell állapitanunk a következő ülés idejét és napirendjét. Javaslom, hogy a legközelebbi ülést hétfőn, márczius 9-én, délelőtt 10 órakor tartsuk. Ennek napirendjén lenne : Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása, azután pedig a Nagy Emilféle indítvány folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen !) Akkor a napirendet ekkép megállapítva, áttérünk az interpelláczióra. Ki következik % Gr. Thorotzkai Miklós jegyző : Nagy Dezső! Nagy Dezső: T, képviselőház! A fővárosi lakásdrágaság ügyében kívánnék egy interpellácziót intézni az összminiszteriumboz. A múlt alkalommal már megbeszélés tárgyát képezte a képviselőházban a lakásínség, a mely a fővárosban uralkodik. Mezőfi t. képviselőtársam több rendbeli statisztikai adatokat mutatott be, és ezenkívül bizonyos élénk színekkel ecsetelte azokat a fővárosi tarthatatlan állapotokat, a melyek a lakásviszonyok terén különösen a szegényebb sorsú és a munkáslakosságra nézve uralkodnak. Lehet, hogy ezek a színezések, melyeket használt, talán túlélénkek voltak, azonban köztudomású tény az, hogy a bajok igen nagyok, (Igaz! Ugy van!) és köztudomású, hogy nincs is reményünk, hogy ezeken a bajokon egyhamar segíthessünk, igy tehát egy erélyesebb, radikálisabb beavatkozásra van szükség. Hogy pedig nincs reményünk arra, hogy ezen bajokon pillanatnyilag gyökeresen lehessen segíteni, mutatja az a sajnos tény, hogy pl. a fővárosnál ebben az esztendőben eddigelé még egyetlenegy nagyobb éjntkezési engedély ki nem adatott, tehát a főváros területén az építkezés úgyszólván teljesen megakadt, másrészt azonban nem lehet mondani, hogy a lakosság lakásszükséglete csökkent, mert a lakosság szaporodása folyvást tart, minek következménye ez lehet, hogy a súlyos lakásviszonyok, ha beavatkozás nem történik, javulás helyett egyenesen rosszabbodni fognak. (Igaz! Ugy van!) Még azt is meg kell jegyeznem, hogy az építkezési kedv a közeljövőben aligha fog lényegesen fellendülni, mert hiszen méltóztatik tudni, hogy a fővárosi épitőmunkási állapotok az épitőviszonyokat megnehezítették, a vállalkozási kedv épen az építkezés terén rendkívül csökkent, továbbá az uralkodó pénzviszonyok is csaknem lehetetlenné teszik, hogy a fővárosban nagyobb mérvű építkezések megkezdődjenek. T. ház! Mindezek arra vezetik az embert, hogy kénytelen a figyelmét arra fordítani, hogy elsősorban az államnak kellene ezen kérdésnek a felderítéséhez, a létező pénzügyi, munkásügyi, gazdasági és szocziális viszonyoknak beható tanulmányozásához hozzáfogni. Azt szokták mondani, hogy e tekintetben a társadalomnak is segíteni kell. A társadalom önmagában véve még szervezetlen valami, a társadalom, mely szervezve van, nem egyéb, mint az állam, és ma azon irányban vagyunk benne, hogy egy állami omnipotenczia kezd kifejlődni, a társadalom magát teljesen az államra hizza, megköveteli az államtól, hogy csaknem minden kérdésbe beleavatkozzék, de viszont az is igaz, hogy az álíain a polgárok összes erejét igénybe veszi, hogy a maga czéljait elláthassa. Ennélfogva azt hiszem, hogy az államnak ugy jogilag, mint erkölcsileg kötelessége, hogy ezen lakásviszonyok javítására elsősorban közrehasson. Igaz, nagy szerepe van ezen dologban magának a főváros adminisztrácziójának, a törvényhatóságnak is. Fájdalom, a főváros törvényhatóságától erélyes beavatkozást — legalább a közel jövőben — szintén nem várhatunk, mert először is a főváros pénzügyei meglehetős dezolált állapotban vannak, másodszor azt látjuk, hogy bizonyos tekintetben a fővárosi adminisztráczióban nincs egységes vezetés, hanem zilált állapotok uralkodnak, melyek a főváros adminisztrácziójának helyes vitelét és a lakáskérdés helyes megoldását egyenesen megakadályozzák. Most tehát itt áll tulajdonképen a fővárosnak, büszkeségünknek ez a nyomorúsága, s azt látjuk, hogy a főváros nem gazdagodik, nem vagyonosodik, hanem látjuk azt a másik rendkívül szomorú jelenséget, hogy a főváros teljesen
