Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-285

276 285. országos ülés 1908 márczius 7-én, szombaton. zött elvégezzük ezt a dolgot. A mi azután minket illet, nemzetiségi pártot, hát azt hiszem, hogy ha a választójogi reform akármilyen csekély mértékben is kielégíti a mi jogos igényeinket, mi nem fogjuk azt megobstruálni. Ha pedig annyira rossz lesz — a mint ez kitetszik abból, hogy félnek az obstrukcziótól — kérdem, hogy akkor a választói jog reformja elleni vita hosszabb lesz-e, mint a mi obstrukcziónk — a hogy a mi szerény vitánkat, felszólalásainkat nevezik ? Nagyon könnyű kiszámítani, hogy sokkal rövidebb vita lett volna, ha közvetlenül a választói jog reformját tűzik ki napirendre, és nem csinálnak két vitát. Ha az idő drága, időmegtakarításból jó lett volna épen a választói reformot tárgy altatni. Bredicean Koriolán: ök félnek legjobban tőle ! (Ugy van ! Ugy van ! a nemzetiségi padokon.) Vajda Sándor: Nekünk az a benyomásunk, hogy nem is annyira ellenünk, vagy azok ellen lesz szükség erre a házszabálymódositásra, a kik a jövőben képviselik majd itt a nemzetiségi pártot, hanem szükség lesz arra elsősorban azok ellen a magyar képviselőtársaink ellen, a kik nem lesznek megelégedve a napirendre tűzendő választói jogi reformmal, ugy hogy a kormány inkább a saját elégületlen többségi elemei ellen fogja majd igénybe venni, mint ellenünk. Sokáig töprengtem és gondolkodtam azon, mi is lehet az igazi, a rejtett czélja ennek az indítványnak. Sokáig azt hittem, hogy a katonai reformok és az Ausztriával elintézendő ügyek érdekében szükséges, hogy keresztülhaj szoltassék a házszabályrevizió a magyar elégületlen elemek ellenkezése daczára is. (Ugy van! ügy van! a nemzetiségi fádokon.) De miután az igen t. belügyminiszter ur kijelentette, hogy ez egy rémregény, miután kijelentette többször, hogy ez nem felel meg az ő intenczióinak és hogy a katonai kérdéseket ő nem akarja napirendre tűzni, nekem és pártomnak kötelességem ezt elhinni. De akkor nagyon kérném az igen t. kormány tagjait, a kiknek bizonyára van valamicske befolyásuk az indítvány előterjesztőjére, hassanak oda, hogy az azt előterjesztő képviselő ur módosítsa az ő indítványát olyan irányban, hogy abból a katonai kérdések nyíltan és direkte ki legyenek véve. (Felkiáltások a nemzetiségi fádokon: Azt nem teszik !) Hogy ha már nekünk, nemzetiségi pártnak nem telhetik örömünk abban az indítványban, hadd teljék legalább öröme és haszna a mi magyar testvéreinknek. Goldis László: Ezt nem teszik ! Ettől döglik a légy! Vajda Sándor: Ha pedig azt nem tehetik, legalább azt a megnyugtatást nyújtsák az ország közvéleményének, hogy biztosítsák arról, ha lehet intézményesen ugy, hogy ha már az igen t. belügyminiszter ur, a mint nem kétlem, nem fog előhozakodni a katonai és a közösügyi kérdésekkel, hogy ez az áUapot a jövőre is fenmaradjon és ne hozakodhassak elő az ő utóda se ezekkel az ügyekkel. Mert ma ez a nagy kormány és nagy többség van, de megtörténhetik félév, vagy két év múlva, hogy sokkal kisebb jön és a pártja is kisebb lesz és hogy az akkori miniszterek nem fogják tekintetbe venni a mi igen t. belügyminiszter urunk mostam kijelentéseit, hanem ennek az indítványnak az alapján, a mely akkor törvényerővel fog bírni, keresztülhajszolnak minden olyan közös ügyet, a mely nemcsak nekünk nem fog konveniálni, hanem, meglehet, hogy nem fog konveniálni a mai igen t. többség azon tagjainak sem, a kik akkor mint kisebbség fognak itt ép oly nehéz szerepet játszani, mint mi ma! Goldis László : Azt akarják ! Vajda Sándor : T. ház ! Ha pedig nem mi vagyunk az okai — a mint nem mi vagyunk — hogy ez az indítvány napirendre tűzetett és ha az nem mi ellenünk és nem a katonai kérdések megszavazására irányul, méltóztassék akkor nyíltan kifejezést adni annak, hogy miéTt szükséges ennek az indítványnak keresztülhajszolása ? Mert rövid idő alatt ki fog tűnni, hogy mi, mint oly sokszor, ismét mumusként használtattunk fel és hogy valóban nem vagyunk egyebek, mint kismiska ebben az egész dologban, (ügy van I baljelól.) Az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter ur hangsúlyozta, hogy az indítvány a szólásszabadságot nemhogy korlátozná, nemhogy békóba verné, hanem, igenis, tágabb alapokra helyezi, ugy hogy a szólásszabadság teljesen biztosítva lesz a jövőre is és csak a vita szabadsága lesz megszorítva. Nos, nem tudom, az igen tisztelt miniszter urat nem értettem-e jól, vagy az indítvány 24., 25. és 26. mondatát; e mondatok ugyanis egészen nyíltan megadják az elnöknek azt a diskreczionális jogot, hogy kénye-kedve szerint és szubjektív benyomások alapján a szónokok és a felszólalások sorsa felett döntsön. Hát furcsa az a vitaszabadság, a mikor azt tartom, hogy a házszabályok megsértettek, a mikor nagyon is meg lettem személyemben támadva és nem adatik meg nekem a jog. hogy ez ellen védekezzem, stb. Legalább annyira volna liberális az indítvány, hogy annyi konczeszsziót tenne a kisebbségnek ezen a téren, a mennyit a német Reichstag házszabálya, hogy t. i. ilyen esetekben legalább öt perczes felszólalásokat engedjen meg. De mikor odáig jutottunk, hogy e téren is határtalan jog adatik az elnöknek, nem tudom, mennyire kompatibilis ez az álláspont a szólásszabadsággal. Bredicean Koriolán : Semennyire ! Vajda Sándor : A 25. meg a 26. mondat pedig én rám nyíltan a klotürnek és az abszolutizmus beismerésének a benyomását teszi. (Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) Két miniszter utalt tehát a nemzetiségi veszélyre, mint a mely a jövő parlamentben akuttá fog válni. De az indítvány mellett szólók is valamennyien hangoztatták a veszélyt, a mely a téren a jövő parlamentet fenyegeti. Oly parlamentről beszélünk itt, t, ház, a melynek állapotait még egyáltalán nem ismerjük, mert meg sem..