Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-285

270 285. országos ülés 1908 márczius 7-én, szombaton. ségi párt emlékezetébe kell hoznom, hogy a volt ellenzék, mihelyt kormánytöbbséggé vált, megpuhult, megtanult engedelmeskedni és szavazni. Ott van a gazdasági kiegyezés, a bankkérdés, a kvóta, ezek mind oly dolgok, a melyek a többségi pártokat. . . Somogyi Aladár: Hallgassa az ördög ezt a sok szamárságot! (Zaj.) Blaho Pál: Szamárság — ez nem parlamentáris kifejezés. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Blaho Pál: Ezek, mondom, mind oly népszerűtlen javaslatok és törvények voltak, melyek diskreditáíták a nép előtt a függetlenségi pártot. Ugron Gábor egyik beszédében még a jobb korszakban nagyon szépen ecseteli azt, hogy miként szokás Magyarországon elbánni az elégedetlenkedő ellenzékkel, mint a milyen volt ezelőtt a függetlenségi párt. Ugron Gábor ezt mondja (olvassa) : »Négyszáz esztendeje . . . Alikor Mukits képviselő is azt jelentette ki, hogy az obstrukczió jogosult és egyetlen fegyver, a melylyel a császár ellen küzdeni lehet. Csávolszky képviselő pedig ezeket mondotta (olvassa): »Én Magyarország közjogi viszonyai mellett üdvös dolognak, nagy jótéteménynek tartom az obstrukcziót bizonyos körülmények között«. Azt már hallottuk az igen t. kultuszmintszter ur ajkáról, hogy »bizonyos körülmények között« persze a körülmények most megváltoztak! (olvassa) : »De mindig és mindenütt csak az olyan obstrukcziót, a mely szívóssággal és nagy határozottsággal, állhatatossággal van összekötve. A mely obstrukczióban ezek a kellékek nincsenek benn, azt elitélem., kárhoztatom. Gyengekezű, ideoda tántoritható, befolyásolható emberek ne vállalkozzanak obstrukczióra, azok csak kompromittálják az ügyet, a melyet védeni akartak. Ezek csak kárt. de hasznot nem okoznak ; és a mily üdvös fegyver erős elhatározásuk, SZÍVÓS kitartásu egyének kezében az obstrukczió, ép olyan nevetséges dolog gyenge, gyámoltalan bábuk kezében. Én ezért az obstrukczió megkezdése előtt és az obstrukczió megindulása napjaiban, bár éber figyelemmel kisértem minden mozzanatot, de aggódó lélekkel, mert épen nem láttam az obstrukczió elemeiben ezt a szívósságot, ezt az állhatatosságot, ezt az erős elhatározást. Mit szól Polónyi Géza az akkori időben ? (Halljuk! Halljuk! a közéfen. Szónok keresgél az iratai közt.) Elnök : Kérem, méltóztassék folytatni a beszédét. BlahO Pál : Rögtön, kérem, csak kikeresem. Elnök: Méltóztassék előre kikeresni. (Felkiáltások a középen : Már megvan !) Blaho Pál: Halljuk kérem Holló Lajost. Holló Lajos igy nyilatkozik : »Ha ez az obstrukczió oly rettenetesen káros, elitélendő és meghiúsítandó, akkor a t. miniszterelnök ui minek tulajdoni tj a ezeknek az engedményeknek létrehozását. Azon 35 esztendős elitkorszaknak-e, a melyet ő és elődei támogattak ? Annak tulaj donit ja-e, vagy egyes-egyedül annak az ellenállásnak, a melyet itt a parlamentben szerveztünk és a melyet a nemzet is magáévá tett ? Nem annak tulajdonítja, hogy vannak engedmények ?« És igy megy ez tovább. így nyilatkoztak az összes akkori függetlenségi vezérek, még Barabás Béla is. (Halljuk ! Halljuk !) Goldis László : Ez most aktuális ! Blaho Pál: A ki egészen elkábulva tért vissza Bécsből, a hol a ti&gy gazdagságot és nagyságot csak most vette észre. Azt mondja . . . (Szónok keresgél az iratai közt.) Elnök: Méltóztassék folytatni a beszédet. Az mégsem lehetséges, hogy a képviselőház várjon, a mig a képviselő ur kikeresi a külön beszédet. Tessék erre előzetesen elkészülni. (Helyeslés.) Blaho Pál : Nagyon megváltozott Polónyi Géza exminiszter és tekintve az ő nagy obstrukcziós ellenzéki hajlamát, abból csak azt vélem megérteni, hogy hát sajnálja nagyon, hogy többé nem miniszter és igy az ő felszólalása ugy hangzik, mintha azt akarná mondani : Kár volt engem elejteni. Barabás Béla a titkos tanácsosság felé tart és németül tanul, no meg Holló Lajos, arról nagyon nehéz véleményt adni. Issekutz Győző: Nincsenek jelen. Jelen nem levőkről nem illik igy beszélni. Blaho Pál: T. ház ! Ezekből kitűnik, hogy az obstrukczió nem olyan ismeretlen fegyver a magyar parlamentarizmusban és hogy az obstrukczió alkotmányos szükségesség, kényszer, a melyet, a mint mondom, bizonyos körülmények közt használni kell és lehet. Az obstrukcziót lehet a revideált házszabályokkal letörni, megsemmisíteni, de az obstrukcziót a nagytömegek lelkében megsemmisíteni, megtörni nem lehet. (Igaz I a középen.) Es kérdem, nem volna-e helyesebb, ha megtartanék e szabadelvű, e jó házszabályokat, a melyek annyira üdvöseknek és jóknak bizonyultak, a melyekkel mindazokat a nemzeti vívmányokat, a melyekért a függetlenségi párt élt, lelkesedett, érte el, küzdeni lehet, harczolni lehet jövőben is, hát nem volna-e jobb továbbra is megtartani ezeket ? Hát csakugyan, a mint hangoztatják, a magyar nép, a magyar nemzeti állameszme kívánja ezt a revíziót ? Buza Barna t. képviselőtársam múltkori felszólalásában azt a kijelentését, azt hiszem, maga sem vette komolyan, a mikor azt akarta bizonyítani a t. ház előtt, hogy 800 kevesebb, mint 1600, vagy talán 2 ezer, hogy hiszen a 16 órás ülés oly széles, nagy szabadság, a melyhez hasonlítható e házban még nem volt. En arre azzal felelek, a mire nézve gondolom már úgyis esett felelet, hogy ez ugyanaz, mintha egy szomjas embert a tengerbe