Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-285

268 285. országos ülés 1908 márezius 7-én, szombaton. Supiló Ferencz: T aktikai ékszploitáczió.( Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem aka­rom az időt vesztegetni azzal, hogy itt jogi argumentálásokba bocsátkozzam, (Felkiáltások a baloldalon: Nem is szükséges!) és pedig azért, mert bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, de inkább a politikai patológia körébe tar­tozik az a felszólalás, mintsem a jogi argu­mentáczió körébe. (Elénk helyeslés a hal- és a jobboldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Wekerle Sándor miniszterelnök: Hanem azt a vakmerőséget, a mely abban megnyilvánul, a leghatározottabban közjogi rendünk értelmében egyszerűen viszszautasitom. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Blaho Pál! (Folytontartó zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Méltóztas­sanak helyüket elfoglalni és csendet kérek, mert igy nem lehet tanácskozni. Blaho Pál: T. ház! A házszabály körül folyó vita igen érdekes mozzanatokat hozott napvilágra. Az igen tisztelt belügyminiszter ur némileg föllebbentette a leplet és betekintést engedett abba a titokzatos műhelybe, a melyben az általános választói jog készül, a melyről senki sem tudja, hogy mikorára készül el és mikor kerül a ház asztalára. Csak tegnaj>előtt azt olvastuk a lapokban, hogy a belügyminiszter ur Bécsben járt 0 fel­ségénél audienczián és ott szóba hozta az álta­lános választói jog kérdését is. Azt is olvastuk, hogy az általános választói jog plurális választói jog lesz. Az összes lapok tele voltak vele. Minket nem lepett meg ez a hir; ismerve a belügyminiszter urnak a választói jogot illető nézeteit és ismerve az ő és párthívei magas osztálytudatát, könnyen megértjük, hogy miért készül olyan hosszadalmasan ez a választói jog és miért tolatik annyira el annak a beterjesz­tése és miért késlelteti a kormány annyira ennek az életbevágó reformnak beterjesztését. A plu­rális választói joggal nem érünk czélt, nem elé­gítjük ki a jogfosztott nép millióit, nem vesz­szük fel az alkotmány sánczaiha azokat a széles köröket, a melyek nincsenek még benne, és ez által egyenesen arczul ütjük a jogegyenlőség elvét és üszköt dobunk a nép tömegeibe, a mely nem fogja tétlenül elviselni azt a kirivó, modern felfogást gúnyoló privilegizálást, a melylyel a miniszter a gimnáziumi és polgári iskolai u. n. intelligens osztálynak a proletár seregét meg akarja ajándékozni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék a tárgyhoz szólni. Most nem az általános választói jogról szóló törvényjavaslat, hanem a házszahályrevizió van napirenden. (Helyeslés.) Blaho Pál: De összefüggésben van vele. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Blaho Pál: Meghajlom az igen tisztelt elnök ur figyelmeztetése előtt. Ez csak rövid indokolás. T. ház ! A választói jognak egyenesnek, áta­lánosnak és a demokratikus követelményeknek megfelelőnek kell lennie; és ha a kormány és a minisztérium mégis arra határozná magát, hogy ezen házszabály uralma alatt a plurális választói jogot terjeszti be, kijelentem, az én és nemzetiségi képviselőtársaim nevében, t. ház, hogy minden megengedhető parlamentáris esz­közzel . . . (Felkiáltások: Nem a válasz­tói jog van napirenden!) küzdeni fogunk az ilyen plurális választói jog ellen és azt semmi esetre sem fogadjuk el. Mikor, t. ház, a felett gondolkoztam, hogy mi kényszeritette tulajdonképen Nagy Emilt és a kormányt arra, hogy a házszabályrevizióról szóló indítványt a t. ház elé benyújtsa, különö­sen a t. belügyminiszter ur felszólalása után azt hittem, hogy a kormány szakitani akar régi politikájával, hogy uj rendszert akar behozni ebbe a házba és az országba, egyáltalában hogy egészen uj nemzetiségi politikát akar csinálni és a választói jogról szóló javaslatba olyan rendel­kezéseket is vett fel, a melyek talán kedvezné­nek kissé az itt levő nemzetiségeknek. Mert a t. belügyminiszter ur azt mondotta, hogy a választójogi reform alapján, meglehet, megerősödve jönnek be a nemzetiségi csoportok és a szocziáldemokraták. Ebből azt következ­tettem, hogy azért kell a kormánynak a ház­szahályrevizió, hogy a függetlenségi pártot és a ház többségi pártjait ezekkel a drakónikus ren­delkezésekkel, a melyek a házszabályrevizió által életbe lépnének, kényszerítse arra, hogy a vá­lasztói jogról szóló javaslatot megszavazzák, ne­talán azokkal a kedvezményekkel is, a melyek abba a nemzetiségek részére felvétettek. De figyelmesen átolvasva a t. belügyminiszter ur beszédét, a melynek csaknem minden sorából kitetszik, hogy a magyar szupremaczia és hege­mónia biztosítása nélkül nem fog a kormány oly javaslatot benyújtani, a mely a nemzetisé­geknek kedvezne, arról győződtem meg, hogy nem ez az igazi ok, nem ebben keresendő az ok, a mely a kormányt a reviziós inditvány benyujtatására kényszeritette. T. ház! Ha figyelemmel átolvassuk mind­azokat a beszédeket, a melyek a házszabályrevizió mellett a házban elhangzottak, arra a meggyő­ződésre jutunk, hogy többnyire azt hangoztat­ták, gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur is, gróf Apponyi Albert kultuszminiszter ur is és az összes szónokok, a kik a házszahályrevizió mellett szólottak, hogy ez a revizió az obstruk­czió ellen, a horvát és a nemzetiségi akadékos­kodás és ellenállás letörésére, a magyar faj hegemóniájának hiztositására és megerősítésére szükséges.

Next

/
Thumbnails
Contents