Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-283

226 283. országos ülés 1908 márczius 5-én, csütörtökön. zett hozzám ; hogy t. i. hajlandó vagyok-e intézkedni az interpellácziókra adandó válaszok 30 napi határidejének a miniszterek által való megtartása iránt. Bocsánotat kérek, én a házszabályokban erre vonatkozólag semmiféle fogantyút nem látok. Farkasházy Zsigmond: őrködik a házszabályok felett! (Zaj.) Egy hang (balfelöl): ő jobban tudja! Elnök: Ne méltóztassék közbeszólni. — A házszabályokban nincsen olyan rendelkezés, a mely e tekintetben az exekutivát a ház elnökére bízná. Ha e tekintetben az elnök exekutivát akarna gyakorolni, akkor talán épen a t. képviselő urak volnának azok, a kik azt mondanák, hogy ime, az elnök egy Dalai Láma hatalmát akarja magának vindikálni a képviselő urak felett. (Igaz! ügy van /) Egyébként az eddigi szokásnak megfelelően kötelességszerűleg a múlt hónapban is figyelmeztettem a miniszter urakat, (Helyeslés.) hogy mely interpellácziókra nem adtak még mindezideig feleletet. (Helyeslés.) Ezek azok, a miket Mezőfi t. képviselő ur kérdésére szükségesnek láttam elmondani. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán (szólásra jelentkezik). Elnök : Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni? Lengyel Zoltán: A házszabályokhoz kérek szót! Tökéletesen egyetértek az elnök ur interpretácziójával, mert a 204. §. szankeziója nem az elnökség, hanem a ház kezében van. T. i. a ház bizalmatlansággal viseltethetik egy olyan kormánjniyal szemben, a mely az interpellácziós jogot nem veszi komolyan. Ebből a szempontból vagyok bátor felszólalni. Az igen t. miniszterelnök urnak bizonyos részben igaza van. Vannak interpeilácziók, a melyeknél a dolog természetében fekszik, hogy nem lehet azokra rögtön felelni. De meg lehetne mondani, hogy miért késik a dolog. Vannak olyanok is/ a hol nincs jelen az illető interpelláló, mint pl. Áchim L. András, a ki a belügyminiszter úrhoz a tömeges népgyűlések betiltása miatt 1906 június 2-án adott be interpellácziót. Ö természetesen már nem is lehet itt, mert olyan soká várt erre a válaszra, hogy azóta a mandátuma is megsemmisült. (Derültség balfelM.) Itt van pl. báró Bánffy Dezső t. képviselő ur interpellácziója, a mely két esztendős, a naszódi ösztöndíj-alap ügyében. Hát olyan kicsi ügy ez ennek az országnak és a kormánynak, vagy a, t. képviselő ur személye olyan mellékes, hogy erre felelni nem lehet, vagy talán nincs itt a t. képviselő ur ? Vagy vagyok bátor hivatkozni az állami napidijas szolgák ngyém, — ha szabad •az én szerény és csekély interpellácziómra hivatkozni — a melyet 1907 deczember 11-én, tehát •nem nagyon régen terjesztettem elő, méltóztassék meggondolni, hogy azok a szegény szolgák micsoda nyomorban vannak. Addig, mig a delegácziós urak oda fennt jártak Bécsben és a katonatiszti fizetéseket olyan nagyon sürgették, lehetne a szegény szolgák helyzetére is gondolni, nehogy elvigyék a pénzüket a katonatisztek fizetésére és ezeknek ne jusson. Van bizonyos igazság a miniszterelnök ur azon kijelentésében, hogy némely interpelláczióra vonatkozólag a dolog természetében rejük, hogy egyelőre nem válaszolhat, némelyiknél pedig az illető nincsen jelen, mint pl. Áchim András, de ez nem 69 interpelláczióra vonatkozik. Mikor az iskolás gyerek egy bizonyos dologban kimenti magát, elhiszszük, de 69 elmulasztott előadást nem lehet kimenteni. (Derültség.) A hol a kormány ilyen tömegesen nem hajlandó az interpellácziókra válaszolni, ott nekünk lehetetlen mentséget találnunk, ott meg kell állapitanunk tényként, hogy vagy nem tud válaszolni, vagy nem akar. (Igaz ! ügy van ! balfdől.) Nagy György; T. ház ! Elnök : Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni ? Nagy György: A házszabályokhoz kérek szót! A miniszterelnök ur azt mondotta, hogy az az akadálya az interpellácziókra adandó válaszoknak, hogy az interpelláló képviselők nincsenek jelen. Ezzel szemben kötelességemnek tartom felszólalni és rámutatni arra, hogy én állandóan jelen vagyok és hat olyan interpelláczióm van, a melyre választ nem kaptam. Farkasházy Zsigmond: A többiekre sem vonatkozik az, hogy nincsenek itt soha! (Felkiáltások : Bánffy !) Nagy György: Ezek a tárgyak az egész országot érdekük; az egész ország lázasan várta, hogy azokra az interpellácziókra választ kapjunk. így 1906 deczember 5-én a Fejérváry-kormány megbélyegzéséről tartott katedrális előadás tárgyában intéztem interpellácziót a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, azután 1907 április 24-én a budapesti magyar tudományegyetem oláh nyelvű előadásai miatt és nemcsak hogy választ nem kaptam, de azóta is tovább folynak az oláh nyelvű előadások a budapesti egyetemen. 1907 november 30-án a székely közbirtokossági erdők kezelése tárgyában nyújtottam be interpellácziót. Itt semmi vizsgálatot nem kellett volna tartani. A íöldrnivelésügyi miniszter urnak pár szavába került volna, hogy megnyugtassa az összes székelyföldi közbirtokosságokat. Ha méltóztatnék látni, milyen levelezést kell e kérdésben folytatnom, és mennyi megnyugtatást adnom, a melyeket a miniszter ur egy-két perczes beszéddel elintézhetett volna ! 1907 deczember 14-én a romániai határőröknek a magyar állam területére való fegyveres betörése miatt intéztem interpellácziót. Nagyon fontos dolog, várta mindenki, hogy a belügyminiszter ur a magyar állam tekintélyét hogyan tudta megvédeni ebben a kérdésben, (Igaz!