Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-282

222 282. országos ülés 1908 február 29-én, szombaton. áll érdekükben az, hogy a hadsereg erős legyen. Felhozta azt, hogy a románok Nagy-Romániát és a szerbek Nagy-Szerbiát akarnak. Én határozottan állást kell hogy foglaljak ezen gyanúsítás ellen. (Helyeslés a nemzetiségi padokon.) Lássuk, hogyan áll ez a dolog ? A szerbek többsége a nemzeti küzdelemben önökkel együtt volt; a szerb radikálisok az önök fegyverbarátai voltak, most pedig meggyanúsítják egykori fegyvertársaikat. Lojális eljárás ez ? Ha pedig a szerbek az ország ellenségei, irredentisták voltak, hogyan lehetséges az, hogy a leghazafiasabb emberek, a mint önök magukat nevezik, ezekkel együtt csináltak politikát ? Nagy György: Ezt egyes emberek mondták, nem a párt! Nem szabad a pártot gyanúsítani! (Zaj.) Elnök (csenget); Kérem Nagy György képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni! Ilyen kis társaságban talán lehet zavartalanul beszélni. Vlád Aurél: De a románoknak sem áll érdekükben, hogy a hadsereg gyenge legyen, már pedig ez volna az érdekük, ha irredentisták volnának. Fényesen bizonyítja ezt az a tény, hogy a nemzeti küzdelem idején, a mikor az ujonczlétszám nem volt megszavazva, a román vidékekről kiegészítendő ezredekbe olyan számban állottak be önként az ujonczok, hogy nem volt szükség a póttartalék behívására. Hodzsa Milán: Tót ezredeknél is! (Zaj a középen.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kérem Hodzsa és Lukács képviselő urakat, ne zavarják a szónokot. Hodzsa Milán: Ne tessék bennünket hazaárulással vádolni! (Folytonos zaj a középen.) Elnök: Hodzsa Milán képviselő urat ismételten kérem. Vlád Aurél: Hogyan lehet tehát azt mondani, hogy irredentista egy nép, a mely épen akkor, a mikor a magyar parlamenti többség meghiúsította az ujonczok megszavazását és a hadsereg kiegészítését, önkényt adott ujonczokat? Leitner Adolf: Ez hazafiatlanság volt! A nemzeti küzdelem ellen történt! (Zaj a középen.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Vlád Anrél; Én konczedálom, hogy a magyar nemzeti szempontból, az önök szempontjából ez hiba volt. (Zaj. Elnök csenget.) Azonban, ha én ezt konczedálom, önöknek viszont be kell ismerniök, hogy ez a körülmény még sem mutatja, hogy mi kifelé gravitálunk, hogy az irredentizmusnak a nép széles rétegeiben gyökere volna. (Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház! Már most hogyan állunk ezekkel a dolgokkal ? Schönaich hadügyminiszter beszédéből azt a tényt szegezhetjük le, hogy a katonai kérdések megoldása nem Bécsből inicziáltatott, hanem innen. Sőt a lapok közlése szerint az egyik miniszter ur még a múlt nyáron memorandumot terjesztett volna fel Bécsbe, a melynek értelmében a mostani kormány és a mostani többség lemond a magyar vezényszó követeléséről és egészen más természetű engedményeket kér. (Mozgás balról.) Hodzsa Milán: (Halljuk!) Arról van szó, hogy tudjuk meg a valót. Elnök: Csendet kérek! Vlád Aurél: Schönaich hadügyminiszter beszédéből tudjuk, hogy ő, a ki optimistának vallja magát, azon kijelentést tette, hogy a magyar vezényszóról szó sem lehet, épen ugy nem, mint a horvát vezényszóról, de más apróbb engedményeket hajlandó majd tenni. 0 optimistának vallotta magát, pedig azt hiszem, hogy az olyan államférfiú, a ki optimistának vallja magát, szegénységi bizonyítványt állit ki magáról, mert az optimista államférfiak voltak mindig azok, akik a gondjaikra bizott intézményeket és országokat tönkre tették. (Ugy van! ügy van! a középen.) Mit mondott Schönaich közös hadügyminiszter ur? Azt mondotta, hogy az ezrednyelv és a szolgálati nyelv tekintetében igenis bizonyos engedményekre hajlandó. Nagy György: Hiszen nem ő kell, hogy adja! 0 olyan miniszter, akinek parancsolnak! Elnök: Kérem képviselő ur, tessék tartózkodni ilyen kifejezésektől. Vlád Aurél: Azután a jelvénykérdésben fognak bizonyos engedmények tétetni. Legalább ezeket helyezték kilátásba. Én azt hiszem, t. ház, hogy a hadügyminiszter ur vagy önmagát ámítja, vagy pedig olyan naiv, hogy azt hiszi, hogy ilyen apróbb engedményekkel egy ilyen nagy kérdést meg lehet oldani. Ilyen apróbb engedményekkel lehet a bomlás, a hadsereg kettéválásának az útját egyengetni, de végleges rendezést ilyenformán legalább én magamnak elképzelni nem tudok. Hodzsa Milán: G-abalyitják a helyzetet! Vlád Aurél: Ilyen félrendszabályokkal korrumpálják a hadsereg szellemét, de békét és rendezést hozni nem fognak. Ez az én véleményem. Nagy György: Az igaz! Magyar vezényszó kell! Vlád Aurél: Én azonban veszedelmeseknek tartom azon engedményeket, a melyek az ezrednyelv és a szolgálati nyelv tekintetében kilátásba helyeztettek. Nagy Dezső: Azt már elhisszük! Vlád Aurél: Veszedelmeseknek tartom azért, mert ezáltal a nemzetiségi súrlódások és villongások bevitetnek a hadseregbe. Hodzsa Milán: Előbb a vezényszó kell! Vlád Aurél: Veszedelmeseknek tartom azért, mert ilyen utón és módon gyűlöletessé fogják tenni a hadsereget a legénység szemében. Lehet a mi[ szavunk itt nagyon gyenge, lehet a mi politikai súlyunk csekély, de a mi az ujonczokat és a hadsereget illeti, a magyar