Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.
Ülésnapok - 1906-281
184 281. országos ülés 1908 február 28-án, pénteken. is felhoztak, — és ez szintén nagyon bevált mumus, a volt liberális párt nem egyszer használta, a fegyvertárból csak le kellett megint emelni egy fegyvert — hogy itt vannak a nemzetiségek és a horvátok. Gr. Andrássy Gyula erről minapi beszédében a következőket mondotta : »Erthető és igen szomorú hatást kelthetett Magyarországon, hog}~ ugy látszott a dolog, mintha az a nagy nemzeti fellendülés, a mely a koaliczió győzelméhez vezetett, a melyet annyi reménynyel üdvözöltek mindenütt, ez a nagy nemzeti fellendülés odavezetett volna, hogy a magyar parlament megszűnik magyarnak lenni. A mig azokat a reményeket, a melyeket keltett ez az uj többség, a dolgok természeténél fogva csak részben érhettük el, addig ezen váratlan következmény villámként csapott be ide, hogy Magyarországon, a magyar parlamentben ilyen obstrukczió támadt. Nem érthető-e, hogy ez a párt, a mely — ugy hiszem — j°gg a l nevezi magát nemzetinek, ezt el nem fogadja, nem akar a történelem Ítélőszéke elé azzal odaállani, hogy nemcsak hogy nem tudta megszerezni, a mit akart, lianem elvesztette azt, a mit a múltban megszereztek. Ha fellendült benne a magyar vér és ha ennélfogva az álláspontját változtatta volna, azt is, azt hiszem, mindenki megérthetné.« Hát nézzünk csak ezen beszédnek egy kissé a mélyére. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenki látja, hogy parlamentünk épületén kétféle zászló leng. Ez azt bizonyítja, hogy itt van egy magyar és egy horvát parlament, egy közös parlament ülésezik. Elnök *. Kérem, itt a magyar parlament, a magyar országgyűlés ülésezik. Ilyen köz jogellenes kifejezéseket ne tessék használni; ismételten figyelmeztetem, különben megvonom a szót. (Helyeslés.) Szkicsák Ferencz: T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy azáltal, hogy itt horvátul is beszélnek, e parlament nem szűnt meg magyar lenni. Nem is kellett itt megszerzett jogokból semmit elvenni; de igenis, t. képviselőház, elvette a kormány abból, a mi megvolt, azt, hogy pl. — és ez különben dicséretére legyen mondva — Horvátországban most tisztán horvát felirások vaunak a közös hivatalokon. Tehát hiába való ez a mumus. A kormán}* belátta, hogy ezen mumusokkal a házszabály módosításának beillesztésével nem lehet bebizonyítani azt, hogy erre szüksége is van az országnak. Mumusokat kellett tehát keresnie. Egy ilyen mumus az is, a mit gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur emiitett a beszédében, hogy igenis a házszabályrevizió a választói jog biztosítására szükséges. Azt hiszem, hogy a t. elnök ur meg fogja engedni, hogy mivel az előttem szólott többi szónokok is kiterjeszkedtek erre a kérdésre, én is szólhassak a választói jogról, természetesen mindig vonatkozással a házszabályok tervbe vett módosításával . T. képviselőház ! Én nem hiszem, hogy ez a kormány egy igazságos választói jognak törvényerőre emelése és annak szabadon, senki által meg nem akadályozható módon való gyakorolhatásának biztosítására törekednék. Nem hiszem azért, mert láttuk, hogy bár a mostani kormány tagjai már ellenzéki korukban követeltek egy igazságos választói jogot és folytonosan kifogásolták az akkori többségnek választási visszaéléseit, az ő rezsimjük alatt ezek a választási visszaélések ép ugy napirenden vannak, mint voltak a múltban, sőt talán még nagyobb mértékben. De nem hiszek abban, hogy a mostam kormány egy igazságos választójognak javaslatát hozza ide a ház elé, azért sem, mert ellenzéki korában a többség mindig ugy kontemplálta a választói jogot, hogy csak azután lehet a házszabályreviziót behozni. Es a mint a kormányprogrammból meggyőződhetünk, abba bele is illesztetett az általános választói jog megvalósítása, a melynek, a mint látjuk, biztosítására, ugy látszik, még egy kötőfék is szükséges, t. i. a házszabályok most tervbe vett módosítása, a melynek segítségével az az igazságosnak hirdetett választói jog törvényerőre emeltessék és ez legjobban bizonyítja a demokrácziájának hiányát. T. képviselőház ! Feltéve, de meg nem engedve, hogy a mostam házszabálymódositás tényleg szükséges a választói reform tárgyalásának biztosítására, — olyan hangok is hallatszanak, a melyek azt mondják, hogy Andrássy Gyula gróf az ő ismert alkotmányossági érzületénél fogva épen félti a választói jogot olyan reakcziós elemektől, a kik nem fogják azt olyan alakban, a mint azt ő be akarja terjeszteni, elfogadni, hanem a most érvényben lévő házszabályok segítségével való obstrukcziót fognak kezdem — és ezt lehetetlenné tennék. De engedje meg a t. belügyminiszter ur, (Halljuk! Halljuk!) hogy egy példán okuljak, a melyet gróf Apponyi Albert t. miniszter ur nyújtott nekem november 9-én tartott beszédében. (Szónok keresi a naplóban az idézetet.) Elnök: Ha czitálni akar a képviselő ur, akkor tudnia kell, hogy hol keresse az idézetet. (Helyeslés.) Szkicsák Ferencz: Gr. Apponyi Albert t. miniszter ur, röviden összefoglalva, azt mondta akkor, hegy ha gróf Tisza István meg is fogja Ígérni — a mint meg is Ígérte — a házszabályok revíziója fejében a választói jog reformját, akkor sem hiszi el, ha nem látja. Nem idéztem itt expressis verbis beszédének ezt a részét, mert nem tudom megtalálni beszédének ezt a helyét. (Derültség.) HÓdy Gyula: Hát minek vette a könyvet a kezébe % Máskor otthon keresse meg! (Mozgás balfelől.) Szkicsák Ferencz: ügy látom, hogy a ház már türelmetlen és nem akar nekem időt engedni arra, hogy ezt a passzust kikeressem, azért folytatom szabadon : Okulva ezen a politikai téren szokásos hitetlenségén, én nem hiszek gr. Andrássy Gyula belügyminiszter urnak a választói jog reformjára
