Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-280

280. országos ülés 1908 február 27-én, csütörtökön^ 145 mint az a mészégető, a ki az erdő fáit ledönti, olyan érzés tölti el, mint azt a kaszást, a ki egyaránt lekaszálja a rét virágait és füvét. így vannak az emberek is. A kinek a lelke oly kicsiny, hogy nem fér bele csak a kormány, a vezérek iránti bizalom, ebben a lélekben nincs helye az aggodalomnak, nincs helye a politikai előrelátásnak, bölcseségnek, megfontolásnak és mérlegelésnek, megy az a vezére után, lelke tele van bizalommal és ezen bizalommal eltelve, talán teljes jóhiszeműséggel, de tudtán és akaratán kivül, esetleg végzetes, kárhozatos veszélyeket hozhat nemzetére és hazájára. (Élénk helyeslés és taps a baloldal felső •padjain.) Én ezen t. képviselőtársaim előtt mint ember meghajlok. Elvégre a mint az a serleg nem tehet róla, ha belé több csepp nem fér, ugy az a lélek sem tehet arról, hogy nem nagyobb, hogy több érzést befogadni nem képes. Avagy mindenki lehet-e nagy, bölcs, okos, felvilágosodott, telve, a humanizmus, a szabadság nagy eszméivel? Én azt hiszem, t. ház, hogy már a bölcsőben eldőlt sok embernek a sorsa. És hogy most annyi kicsiny lelkű, ámbár jóhiszemű ember van, a ki vakon megy vezére után, a nélkül, hogy tudná, milyen irányban: ezeket én mint ember kárhoztatni nem tudom, de szólok hozzájuk a hit, a lelkesedés, a szeretet hangján, szólok azért, hogy a lelkesedés tiszta borából öntsek a lelkükbe és az^ ő lelküket is ezzel az érzéssel megtöltsem. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ezért szólaltam fel, t. képviselőház. Felszólaltam, hogy hátha az én egyszerű szavam csak egy embert is meg tudna győzni. Hátha akadna csak egy lélek is, a melyben a hazafiúi aggodalom érzése ébredne fel és akkor azon táborhoz csatlakoznék, a mely tiltakozik a szájkosár ellen és a függetlenségi és 48-as eszmék lobogója alatt a szólásszabadság megvédéseért küzd. (Elérik helyeslés a haloldalon.) Kérem szépen az elnök urat, szíveskedjék öt perez szünetet adni, mert még hosszasabban akarok beszélni. (Helyeslés. Éljenzés és taps a baloldal felső padjain.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Nagy György képviselő ur folytatja beszédét. Nagy György : T. képviselőház ! (Halljuk !) Ha Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ur február 25-iki beszédében azt mondja, hogy a revizió nem arra való, hogy a horvátokat letörje, nem arra szolgál, hogy a nemzetiségeket elnyomja, nem X. Y., nem egy párt és nem is egy töredék ellen van irányítva, akkor azt kérdezi mindenki, — mert önként merül fel a kérdés — hogy miért van hát szükség a házszabályrevizióra ? KÉPVH. NAPLÓ 1906 —1911. XVI. KÖTET. Bozóky Árpád: Bécs akarja! Jó lesz majd a 67-es többségnek! Nagy György: A felelet rövid, egyszerű, igazságos, letagadhatatlan. (Halljuk 1) A királynak van szüksége arra, a létszámemelés keresztülvihetése czéljából. (Mozgás.) T. képviselőház ! Azok a jóhiszeműek, a kiket az imént Wilde Oszkárnak De profundis czimű munkájából vett hasonlattal jellemeztem, a maguk nagy jóhiszeműségében, abban a boldogító, naiv jóhiszeműségben azt gondolják, hogy a Nagy Emil-féle indítvány alapján nem lehet a létszámemelést tárgyalni, mert ennek az indítványnak utolsó bekezdésében az van mondva, hogy (olvassa): »Ennek a szakasznak intézkedései csakis a jelen országgyűlés alatt, a költségvetési, illetve költségvetési felhatalmazási javaslatok, továbbá az általános választói jogra vonatkozó javaslatok és a magyar szent korona országait egyedül érdeklő egyéb ügyekben bírnak érvénynyel.« A jellemzett jóhiszeműek — örülök, hogy közülök egy közbeszólót, Pattantyús Ábrahám Dezső t. képviselőtársamat névszerint megnevezhetem, ugy látszik, érdekli ez az ügy — ezt nem tartják lehetőnek, s t. képviselőtársam is épen azt kérdezte most, hogy hát hol van az általam felolvasott szövegben a létszámemelésről szó % Ezt akarom épen megmagyarázni és igen fogok örvendeni, ha t. képviselőtársam és barátom az én felszólalásom után szintén azon a véleményen lesz, hogy e szöveg szerint a létszám igenis emelhető. A dolog ugy áll. t. képviselőház, hogy az ujonczj avaslat megállapítása, az ujoncz-kontingens meghatározása ebbe a keretbe tartozik. Az njonczlétszám felemelése is, függetlenségi felfogás szerint, nem is lehet más, mint a magyar szent korona országait egyedül érdeklő ügy, (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) bevonható így ebbe a keretbe. A t. képviselőházat tehát figyelmeztetem, gondolja meg jóelőre ennek a kérdésnek fontosságát, mert mi függetlenségiek soha nem adtuk fel azon jogunkat, nem is vagyunk hajlandók azt feladni, hogy az ujonezok megszavazását Magyarországot egyedül érdeklő. ügynek tekintsük, soha nem ismertük el, hogy az közösügy lenne. (Ugy van! bal jelöl.) Veszélyes, mondhatnám, kétségbeejtően veszélyes következményekkel járhatna, ha az a felfogás terjedne itt el, ha az a nézet kapna lábra, hogy az ujonezmegszavazás is közösügy, olyan, a mely ennek a házszabályreviziónak az alapján, a Nagy Emil-féle indítvány alapján, ki van véve a sürgősség alól. A t. képviselő urakat figyelmeztetem arra, hogy a mikor az ujonczjavaslatot tárgyaltuk, én voltam az, a ki felszólaltam abban az irányban, hogy ne állapítsuk meg az egész hadsereg számára az ujonczjutalékot. Az 1867 : XII. t.-cz. világosan azt mondja, hogy a magyar hadsereg »mint az összes hadsereg kiegészítő része.« Mi tehát ennek állapítjuk meg az ujonczjutalékot. Indítványoztam, hogy hagyjuk ki a 103.000-re vonatkozó 19