Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-275

8 275. országos ülés 1908 február 21-én, pénteken. be bizonyos részben, hanem akként, hogy a magyar képviselők helyett nem magyar, azaz nemzetiségi képviselők fognak bejönni igen nagy mértékben ? Méltóztassék azt megmondani; mert akkor lehet ez a dolog valaminek indoka, de nem arra indok, hogy a házszabályreviziót csináljuk meg, hanem arra, hogy azt a választási törvényt máskép csináljuk meg. (Helyeslés a baloldalon.) Mert engedelmet kérek, az nagyon rossz üzlet volna, hogy a képviselőház adja oda a szólásszabadságát, és annak fejében azt nyerje, hogy a képviselőház magyarságát is el kelljen veszitenie. T. képviselőház ! Én nem vagyok annak a politikának a hive, a mely innen az idegen ajkuakat kiszoritja ; de annak a politikának még kevésbbé vagyok hive, a mely őket ebben a parlamentben úrrá teszi, a mely a magyar akarat érvényesülését azáltal teszi lehetetlenné, hogy ide megfelelő számban annak képviselőit be nem hozza. Ennek a választási reformnak alapföltétele egyrészről az kell, hogy legyen, hogy a népakarat legyen uralkodó, de másrészről, hogy a nemzetiségi képviselők arányszáma ne legyen olyan nagy velünk szemben, hogy az a magyar parlament magyarságát megváltoztassa, hogy itt a magyar uralmat veszélyeztesse, hogy a küzdelem lehetőségét a magyar pártok közt kizárja, a magyar pártoknak egymással való küzdelmét lehetetlenné tegye az által, hogy mindig együtt kell tartaniok, sohasem szabad a magyar pártoknak egymást felváltaniuk a parlamenti váltógazdaság értelmében, mert nagyon erős az idegen ajkúak száma, ofyannyira, hogy ha a magyarság két vagy több jjártra oszlik, többé a magyarság uralmát itt fönn nem tarthatja. Hát t. képviselőház, ha a belügyminiszter ur olyan választási reformot csinál, vagy a t. kormány olyanra vállalt volna kötelezettséget, a mely a magyar érdekkel ellentétben áll, akkor annál kevésbbé szabad a házszabályt revideálni. Ha pedig jó választási reformot méltóztatik idehozni, a mi nem a t. miniszter úrtól függ csupán, hanem függ a bécsi jóváhagyástól is, akkor nincsen szükség házszabályra. Tehát vagy rossz az a választási törvény, és akkor nem szabad arra házszabályt adni, vagy jó, és abban a konstelláczióban, a melyben ma vagyunk, húsz emberrel szemben 392 mindenkor keresztül fogja azt vinni. (Felkiáltások a baloldalon : Horvátok!) A horvátokkal szemben 1 Méltóztassék a közjogot megnézni, a horvátok nem szólhatnak bele a magyar választási törvénybe. (Zaj.) Mert itt nem egyébről van szó, mint a választói törvényről, annak a házszabályokra való vonatkozásáról. A választói reform jósága alapföltétele ennek a parlamentarizmusnak, de ennek a választási törvénynek a jósága nem függ egyedül a t. belügyminszter úrtól, nem függ annyira, hogy ha mi a házszabályt megadjuk erre nézve, akkor a t. belügyminiszter ur fölviszi Bécsbe azt a választási törvénytervezetet, ott megnézik Magyarország nemeztiségi mapjjáját és egyéb viszonyait, és azt mondják rá, hogy ezt a választási törvényt pedig nem engedjük beterjeszteni sem, nekünk ez nem kell, nekünk ez túlságosan magyar, vagy pedig túlságosan függetlenségi irányzatú, vagy nagyon kevéssé az. Nagy György: A dési választás! Lengyel Zoltán: Szabad talán tréfálkozni ? Mert a többségnek remélnie kell, hogy a választási törvény az ő érdekében fog készülni. Azt mondják arra odafönn, hogy ezt a választási reformtervezetet pedig jóvá nem hagyjuk, hanem utasítjuk, hogy uj javaslatot terjeszszen elő. Már most mi következik ? Vagy elfogadja a kormány azt, hogy átdolgozza azt a reformtervezetet, vagy nem fogadja el. Ha elfogadja, megromük a választási törvény, ha nem fogadja el, módjukban van ismét a parlamenten belül vagy ezen kivül egy másik többséget, egy másik választási reformot a másik többség utján létrehozni; és ha mi felhatalmazást adtunk egyszer, mondjuk, csak a jelen országgyűlés tartamára, sem a belügyminiszter ur személye, sem a titokban tartott, vagy mondjuk, nem ismert, de általunk mégis előlegezett bizalommal fogadott választási törvénytervezete nem biztosítja azt, hogy csakugyan meg lesz a választási reform és olyan lesz, a minőnek lennie kell. Biankó váltót kérnek tőlünk oly dologra, a melyre nézve nem tudjuk, mivel töltik ki, kérnek nem a többség részéről, a melynek meg van az eszköze arra, hogy leszavaztassa, vagy elfogadtassa, hanem a kisebbség részéről oly választási törvényre, a mely esetleg egyenesen a kisebbség kiirtására vezet. Ebből következik, hogy annak a házszabályreviziónak, a mely ilyen bizonytalan eszközökkel készül, mégis bizonyos garancziákat kell tartalmaznia arra nézve, elsősorban, hogy a választási törvény utján nem fogják e felhatalmazást kijátszani, másodsorban, hogy az a házszabályrevizió ebből a szempontból ne legyen olyan, a mely itt többségi abszolutizmust teremt, olyan házszabálynak kell lennie, a mely ezen a téren is esetleg a kormánynyal szemben és a jelenlegi kormány után is a nemzeti érdekek megvédését lehetségessé teszi. Azt mondják, hogy a választási törvény után a nemzetiségi, szoczialisztikus, mondjuk a nemzetközi irányzatú csoportokkal szemben védekezésre van szükségünk, hogy mi a bejövendő 400 vagy nem tudom hány magyar képviselő egységes akaratát nem helyezhetjük a kisebbség abszolutizmusa alá, nem különösen azé alá, a mely a feltevés szerint nem magyar irányzatot követ. Ma már rólunk, a kik a nagy rendszerváltozást támogattuk, ugy irnak a kormány lapjai, ma már ugy beszélnek rólunk, mint az utolsó mohikánokról, mint az obstrukczió haldoklásáról, mint egy nagy nemzeti eseményről, a melyet görögtűz fényébe kell állítani, beszélnek arról, a mikor máglyán elégetik azokat a gonosztevőket, a kik itt tovább is lehetetlenné teszik a nemzeti akarat érvényesülését. A mi fejünket, a mi szólásszabadságunkat köve-