Képviselőházi napló, 1906. XVI. kötet • 1908. február 21–márczius 14.

Ülésnapok - 1906-279

114 279. országos ülés 1908 február 26-án, szerdán. eoncludens«. Vannak tények, a melyekből egész bizonyossággal leket következtetést vonni és a mely tények mellett az ellenkező állítás be sem igazolható. Ha tehát itt azt a históriát ismerjük és tudjuk, hogy akkor a függetlenségi párt még a 21-es bizottság kiküldésének eszméjét sem fogadta el és ezen eszme keresztülvitelét is a legerélyesebben akadályozta meg, akkor, azt hiszem, szabad felhoznom, hogy ez olyan factum concludens, a melyből azt a következtetést és igazságot lehet levonni, hogy az ellenzék akkor a házszabályrevizió gondolatát és eszméjét a ümine elutasította magától. De, t. ház, van erre egyéb bizonyíték is. Azt hiszem, megállapítható, hogy különösen Magyarországon, a hol a pártok összeütközésének kérdése volt a házszabályrevizió, a házszabály kérdése és az e körüli csaták idézték elő azt, hogy egyik kormány felváltotta a másikat, egyik rendszer a a másik helyére lépett: mondom, megállapítható, hogy nálunk, különös figyelemmel az utolsó évtized históriájára, a házszabályok kérdése fontos, elsőrendű politikai kérdés. Mezőfi Vilmos : Alkotmánybiztositék ! Pető Sándor: Eltekintve attól, hogy alkotmánybiztositék-e vagy nem, az események folytán a poitikai kérdések között felülkerekedett és elsőrendű fontosságot nyert. Bocsánatot kérek — ha egy pártnak programmja, czélja, terve az, hogy a házszabályrevíziót, akármilyen formában, keresztülvigye, akkor ilyen fontos kérdésről előre is beszélni szoktak, a kormány programmot ad és programmot ad az a párt, a mely a választási harczba indul, mielőtt ezt a választási harczot lefolytatja. Már pedig tény az, t. képviselőház, hogy sem akkor, a mikor a koaliczió a koronával a megegyezést létesítette, sem akkor, a mikor, a koaliczió létesült és programmot adott, sem akkor a mikor a választásba mentek, soha nem beszéltek házszabályok revíziójáról; eUenkezőleg, nincs az a jámbor hivő, a ki szentebbnek tartaná a maga amulett] ét, a maga jelvényét, mint a milyen szentnek tartották a házszabályok érintetlenségét, és a Sión hegyéről lehozott kőtáblákat sem tartották soha olyan szenteknek, mint a milyen szentnek tartotta a koaliczió minden pártja a házszabályok érinthetlenségét. Nemcsak ezen tények igazolják, hogy a függetlenségi párt és a néppárt a házszabályrevizió gondolatától 1904 novemberben idegenkedett, hanem tényekkel és a képviselőház akkori naplójából is igen könnyen beigazolható az, hogy az igen t. belügyminiszter urnak semmi körülmények között sem sikerülhet annak igazolása, hogy a mikor a koaliczió pártjai a házszabályreviziót keresztülvinni akarják, következetesek maradnak önmagukhoz. 1904 október 4-én megjelent ugrai levelében gr. Tisza István többek között a következőket mondta olvassa) : »Bűnös könnyelműség és kötelességeinkről való gyáva megfeledkezés volna, ha fel nem használnék a helyreállott első nyugodt időszakot arra, hogy megszerezzük az alkotmányos élet állandó biztosítékait. A szólásszabadságot, a parlamenti viták utjáni küzdelmet parancsoló végszükség nélkül nem szabad korlátoznunk.« Gróf Tisza István ugrai levelének ezen részéből kitetszik, hogy egyáltalában semmivel sem volt kevésbbé hazafias hangon tartva, semmi esetre sem volt kevésbbé a nemzeti álláspont ezen házszabályrevizió-szándékánál gróf Tisza Istvánnál irányadó, mint a mennyire látjuk a nemzeti uralom eszméjének hangoztatását, a rendnek és a szólásszabadságnak hangoztatását gr. Andrássy Gyula beszédében, a mikor nekünk a házszabályreviziót javasolta. Mondhatnám, hogy lényegileg semmi más különbség nincs Tisza István beszédei, ugrai levele, továbbá gr. Andrássy Gyula tegnapi beszéde közt, mint az, hogy gr. Andrássy Gyula sokkal higadtabban, szenvedélyesség nélkül mondotta el azt, a mit gr. Tisza István higgadtság nélkül, sokszor indokolatlan, de meggyőződést jelentő szenvedélyességgel mondott el. Lényegben azonban ugyanaz az álláspontja gr. Andrássy Gyulának ma, a mi volt 1904-ben novemberben gr. Tisza Istvánnak ; az indokai is ugyanazok. A mikor az ugrai levél megjelent, egy elaléltságot, fáradtságot, bágyadtságot oszlatott el; mert hiszen tudvalevő dolog, hogy az 1904. tavaszán és nyarán lefolyt parlamenti küzdelmek az összes pártokat kifárasztották és majdnem tétlenségre kényszeritették; ez az ugrai levél pedig alkalmas volt arra, hogy a teljesen helyreállított csend, nyugalom és rend egyszerre véget érjen. 1904. október 4-én jelent meg Tisza István levele és már 1904. október 10-én, tehát a parlamenti tárgyalások előtt — nem mondható tehát, hogy a parlamenti tárgyalások tüzében és hevében — a függetlenségi párt értekezletén, Kossuth Ferencz a következőket jelentette ki (Halljuk ! Halljuk !) : »Rövid nyilatkozatot óhajtok tenni a miniszterelnök nyilt leveléről. A párt tagjainak bizonyára egyértelmű meggyőződése az, hogy a szólásszabadság képezi az országgyűlés védőbástyáját, a melyben erősen megvetve lábunkat, képesek vagyunk az ország jogait megvédelmezni .. .« Mezőfi Vilmos: Arany szavak! Pető Sándor: »Még a legerősebben felkorbácsolt szenvedelmek hatása alatt sem veszélyeztetik a mostani házszabályok a magyar parlamentarizmust, a mit leginkább bizonyít az, hogy a közelmúltban is, a midőn a szenvedélyek a legerősebben fel voltak korbácsolva, még kellő időben rá tudott lépni a képviselőház a békés törvényalkotás terére. Slinden olyan kísérlet, mely a szólásszabadságot vagy az ellentáüási képességet a képviselőházban a házszabályrevizióval megtörni szándékozik, az egész függetlenségi párt leghatározottabb eUentáüásával találkozik.« Mezőfi Vilmos: Éljen az akkori Kossuth Ferencz!