Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-258

82 258. országos ülés 1908 január 17-én, pénteken. járul, hogy a közös hadsereg iskoláiban képezik ki az osztrák Landwehr tisztjeit, mig mi magyarok csupán a magunk iskoláiban a magunk tisztjeit, és mikor még ezenfelül minden sérelem a világon, a mi lehetséges, megtörténik velünk. Itt van a tengerészet kérdése. Hát milyen vonatkozásban magyar itt valami ? Talán László Elemér sorhajóhadnagy vagy fregattkapitány, azután van talán egy Zrínyi nevű hajó, meg van itt négy dunai monitor, Szamos, Tisza, Duna stb. nevekkel, a miket németül is igy hivnak? Hiszen mi annyi pénz- és vóráldozatot hoztunk, hogy minket nem az illetne meg, hogy ott egy ezreléke a legénységnek magyar legyen, pedig talán annyi sincs, mert nincs ott 20°/o magyar... Kmety Károly: Magyar honos! Lengyel Zoltán: Erről szívesen beszélek, mert ha a közös hadsereg és a haditengerészet terén a honos jó, akkor tessék a nemzetiségi képviselő urakat és a horvátokat is ugyanazon szempont alá venni és nem bázszabályreviziót csinálni, ha ők valamit meg fognak obstruálni. Hiszen ha a honos jó, akkor ide lehet hozni Iiauch Pál bárót magyar miniszterelnöknek, mert az is magyar honos, sőt az egész képviselőházat is meg lehet ugyanezen czimen választatni — ha közjogilag lehetne — horvátokból, sőt meg lehetne választatni ide olyanokat is, a kik a tanácskozáshoz szükséges mértéken fölül egyáltalában magyarul nem beszélnek. Egy nemzetre nézve, a melynek területén több nemzetiség lakik, nemcsak az a lényeges, hogy azon területről való legyen, hanem hogy annak a fajából való legyen. Mit méltóztatnak gondolni, ha az angol haditengerészet vezetősége indiaiakból vagy Írekből állíttatnék össze kizárólag, tekintené-e az angol! azt a haditengerészetet a sajátjának ? Magyarországot nem az illeti meg, hogy a tenger számára csatahajókat csináljon, hanem megilleti azon arányban, a melyben hozzájárul, az, hogy azokat a hajókat magyar tisztek kommandírozzák magyar legénységgel. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Itt, van a katonai bűnvádi perrendtartás kérdése. Én édes Istenem, erről az oldalról és arról az oldalról a nagy összeomlás előtt báró Fejérváry Gézával mennyi vita folyt és mennyi ígéretet kaptunk. Jól emlékszem, Bakonyi Samu t. képviselő ur nagy beszédet tartott az uj katonai bűnvádi perrendtartás érdekében ; azt mondták, hogy legközelebb jönni fog, csak még az igazságügyminiszterekhez küldik le és ha azoktól visszakerül, meglesz. Elfelejtette a t. többség, hogy ez nincs benne a paktumban, hogy uj katonai bűnvádi perrendtartás legyen-e vagy ne? Elfelejtette már azt a középkori állapotot, melyben a katonaság bűnvádi eljárása van, azt a magyartalan és középkori állapotot, a mely ott van? Elfelejtettük, hogy belementünk nagy részben abba, hogy a bűnvádi eljárás nyelve magyar legyen? Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Az lesz! Lengyel Zoltán : Hát már reformokat sem csinálnak azért, mert paktum van ? T. miniszter ur, ha mi csak a reménységnél maradunk, hogy magyar lesz, de nem tudjuk, ;hogy a XXI. vagy XXII. században,lesz-e meg, akkor ez az ígéret nem ér semmit. Én azt szeretném tudni, hogy egyáltalában akarják-e ? . . . . Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Hogyne! Lengyel Zoltán : . . . . vagy mindezt fentartják, hogy az alsóbb katonai bírósági hatóságok előtt lefolyó tárgyalások nyelvében bizonyos apró konczessziókat, a melyek nem teszik ki a tizedrészét sem annak, a mihez jogunk van, ezt a létszámelés ellenértékeképen, nagy győzelemként tüntessék fel. Nem tudom, nem ez lesz-e ebből is? Itt van a magyar tisztek visszahelyezése. Látom a kimutatásból feltüntetve, mennyivel apadt az Ausztriában állomásozó magyar tisztek száma. De ezek a kimutatások igen hézagosak s csak azt tüntetik ki, hány magyar honos tiszt helyeztetett oda és vissza, mennyi innen oda és mennyi onnan vissza, de sohasem tüntetik ki azt, hogy az illető magyar volt-e, vagy horvát, vagy német, vagy miféle nemzetiségű. Mert épen ebben van a kérdés nyitja, hogy daczára annak, hogy 80-nal apadt a magyar honos tisztek száma a közös hadseregben, mégis megtörténhetik, hogy 300-zal több nem magyar tiszt van a közös hadsereg magyarországi ezredeiben s 300-zal kevesebb a magyar ezredekben, mint a mennyi van odaát. Folyton játszanak a magyar honossággal és kinevezik a horvát főtiszteket, mint Klobucsár, Szkrinyár, Eohr Ferencz . . . Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Csak mindenki olyan magyar volna, mint Klobucsár. Lengyel Zoltán: Kérem, elhiszem. A tény azonban az, hogy kineveznek idegeneket a legfelsőbb állásokba, de nem láttam magyar hadtestparancsnokot Zágrábban. Miért nem tesznek ellenértékkópen egy vérbeli magyar embert hadtestparancsnoknak Zágrábba, ha a magyar honvédség főparancsnokává kinevezhetnek egy horvát embert, kiről nekem rossz véleményem egyáltalában nincs, de a ki mégis csak horvát ember. T. miniszter ur, idáig van a mi viszonyunk Horvátországgal szemben, hogy horvát ember a magyar honvédség f őjjarancsnokává jó, de magyar ember a közöshadsereg zágrábi hadtestparancsnokává nem jó ? Odáig vagyunk, hogy a tartomány fiai közül származó tisztek a legmagasabb állást is elfoglalhatják a magyar honvédségnél, a magyar állam vérbeli magyar fiai pedig nem lehetnek a közöshadsereg vezető állásaiban, de még a honvédségnél sem. Ha Klobucsár jó ka-