Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-258
258. országos ülés 1908 január 17-én, pénteken. 59 lanom, a melyeken a véderő-bizottságnak egész eljárása, valamint jelentése is alapszik. Az első az, hogy 1906. április óta, tehát az 1907. évi ujonczlétszám megállapítása óta nem változott a politikai helyzet azon vonatkozásokban, a melyeken a törvényhozásnak ez az évenként megújuló intézkedése alapul. A második kiemelendő mozzanat az, hogy az ujonczmegajánlási javaslat intézkedései, de még a javaslat szövege, formája sem változott semmiben sem, nem tér el semmi vonatkozásban sem az 1907. évre szóló ujonczmegajánlási törvénytől. Ezek után bátorkodom a javaslat főbb rendelkezéseit ismertetni. Az összes ujonczlétszám a közös hadsereg és a haditengerészet számára 103.100 főben állapíttatott meg, a magyar királyi honvédség részére pedig 12.500 főben, tehát minden tekintetben ugy, mint tavaly. Továbbá ezen 103.100 főnyi összes létszámból az 1900. deczember 31-ik napján foganatositott népszámlálás szerint Magyarországra, illetve a magyar szent korona országaira eső jutalék 44.076 főben állapíttatott meg. Ezek után intézkedést tartalmaz a törvényjavaslat arra nézve, hogy a jövő esztendőre, vagyis az ezen év végéntuli időre terjedő ujonczlétszám megállapításáról még az 1908. év vége előtt terjesztessék javaslat az országgyűlés elé. Végül intézkedik a törvényjavaslat ennek a meghozandó törvénynek a végrehajtásáról, a melylyel a m. kir. honvédelmi minisztert bizza meg egyedül, olyan utasítással, hogy a közös hadügyminiszterrel egyetértően intézkedjék. Ennek a javaslatnak egész létezése, valamint a javaslatnak általunk ajánlott elfogadása is közvetlen, mellőzhetlen folyománya a felszólalásom legkezdetén jelzett politikai helyzetnek. A nemzet ana az álláspontra helyezkedett, hogy addig, a míg a közjogi, nyelvi, egyáltalában nemzeti követelései uj tárgyalás alá nem vétettek és mindannyiunkat kielégítő módon nem intéztetnek el, a katonai terhet nagyobbá növelni nem engedi, létszámot nem emel, ujabb áldozatot nem hoz. Másrészt az a belátás vezeti a nemzetet, hogy a haderő fentartása nemcsak a sokat emlegetett összmonarchiának, nemcsak magának az uralkodónak, de a nemzetnek is, mindannyiunknak egyaránt érdeke. Épen ezért gondoskodni kivánt és gondoskodott is az 1906. és 1907. évekre kiterjedőleg a törvényhozás arról, hogy a haderő eddigi létszámában, eddigi méreteiben fenn tudjon maradni. Ezt ezélozza a jelen törvényjavaslat is, a mely, miként már előrebocsátottam, összes intézkedéseiben teljességgel megegyezik az 1906. és 1907. évi javaslatokkal. Hangsúlyoznom kell azonban akkor, mikor ezt a javaslatot a t. ház elé terjesztjük és elfogadásra ajánljuk, mindazokat az aggályokat és fentartásokat, kívánalmakat és követeléseket is, melyek a véderő-bizottság tárgyalásainak során megnyilatkoztak. Ezek közt első helyen áll az, a mi voltaképen független az 1906-iki paktumtól s a mi voltaképen a ma is fennálló, az 1867 : XII. t.-czikkben gyökerező közjogi helyzetnek folyománya volna, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 11., 12., és 13. §-ai és egyáltalában az egész törvény által használt helyes, a magyar közjognak teljesen megfelelő kifejezések, elnevezések használtassanak a véderőre vonatkozó ezentuli törvényekben és összes egyéb intézkedésekben is. Az 1867 : XII. t.-cz. kifejezetten a magyar hadsereget emliti, mint az összes hadsereg kiegészítő részét. Ezt követőleg 1875-ig ezt a kifejezést »a magyar csapatok«, »a magyar sorhadicsapatok« és más hasonértelmü kitételek váltották fel. Később következett »a közös hadsereg« kifejezésének általános, minden alkalommal való használata. A közös hadsereg kifejezés, mint olyan, talán jobb az »egész«, vagy »összes hadsereg« kifejezésénél, azonban hangsúlyoznunk kellett, hogy a »közös hadsereg« kifejezés nem pótolhatj 1867 : XII. t.-cz.-ben emiitett »magyar hadsereg« elnevezést. Mi is azon az állásponton vagyunk, hogy a »magyar hadsereg* elnevezés ma is törvényes, ma is az egyedül törvényes összefoglaló neve annak a hadi erőnek, a melyet a »közös hadsereg « részére a magyar állam szolgáltat és így ez a »magyar hadsereg* kifejezés meggyőződésünk szerint az ezentúl hozandó törvényekben visszaállítandó. Erre nézve a bizottság határozott óhajának adott kifejezést és ezt az óhaját kiegészíti, még pediglen mindannyiunk megnyugtatására, a magyar királyi honvédelmi miniszter urnak jelentésünkbe is felvett precziz, határozott nyilatkozata. Ezenkívül jogos óhajtásként nyilvánult a bizottság tárgyalásainak során az, hogy az 1889-ik évi VI. t.-cz. 15. §-ának utolsó bekezdése értelmében a magyar ujonczok mindig a magyar csapattesteknél szolgáljanak, oly fegyvernemeknél pedig, hol magyar csapattestek eddig nem alakíttattak, lehetőleg némi önállósággal szervezendő magyar osztályokba vagy alosztályokba soroztassanak addig is, míg ezen fegyvernemek terén is módunkban lesz önálló magyar ezredeket vagy legalább csapattesti jellegű önálló magyar zászlóaljakat felállítani. Hangsulyoztatott továbbá a bizottság tárgyalásai során annak több tagja részéről az az óhaj, hogy a magyar csapatokat lehetőleg egészükben, minden vonatkozásukban magyar tisztek vezényeljék, a mig pedig ez teljességgel nem volna elérhető, addig is arra törekedjék a hadügyi vezetőség, hogy a magyar tisztek mentül nagyobb számban helyeztessenek magyar csapatokhoz. Kifejezésre jutott azon kívánalom is, hogy a hadi iskolában mentül több magyar tiszt képeztessék ki a magasabb, különösen a tábornoki helyek megfelelő betöltésére. Annak a kívánságnak is adtak kifejezést a bizottság tagjai, hogy a honvédtüzérség kérdése tisztáztassék valamely irányban és hogy a honvédtörzstisztek előléptetése ne legyen függővé téve a magyar nyelv tudásán kivül bármely más nyelv ismeretétől. 8*
