Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-256

256'. országos ülés 1908 január 15-én, szerdán. 51 Én, t. képviselőház, nagyon félek attól, — és fél az ország közvéleményének az a része is, a melyet évtizedeken át kizártak az alkotmány sánczaiból — hogy ez a bujkálás, ez a titkolódzás, nem hiábavaló, hanem hogy az általános választói joggal is ugy fognak járni, a mint jártunk az Ausztriával kötött kiegyezéssel, (Zaj.) hogy t. i. felutazott a kormány Bécsbe alkudozni, leutazott a kormány Bécsbóí Budapestre alkudozni, és ez alatt az egész kormánybarát sajtó teletrombitálta az országot, hogy annál jobb kiegyezést még nem kötöttek soha, hogy micsoda nagy vívmányai lesznek Magyarországnak Ausztriával szemben, és végeredményképen: megkaptuk a képzelhető legrosszabb kiegyezést; megszavazták azt, s ráadásul még megszavazták a magasabb kvótát is. (Zaj.) Ilyen előzmények után jogos az az aggodalom, hogy a t. kormány és a t. belügyminiszter ur azért nem akarja már most tájékoztatni a közvéleményt: vájjon általános lesz-e, vájjon titkos lesz-e, vájjon egyenlő lesz-e az a választói jog, mert valószinü, hogy nem lesz sem általános, sem titkos, sem egyenlő. (Helyeslés. Zaj.) Vagyis, az alkotandó választási törvény nem lesz megvalősitása annak a programmpontnak, a melynek alapján lépett ez a kormány uralomra, s a mely programmpont alapján támadt ebben az országban a béke — s a mely programmpontért támogattam én, és támogatta ebben az országban minden igaz hazafi ezt a kormányt, a ki azt akarta, hogy ez az ósdi, maradi, rendi alkotmány megváltoztassák s az általános, egyenlő, titkos .... Nagy György: És községenkénti! Mezőfi Vilmos: . . . választási törvény alapján uj, igazi népparlament jöjjön itt össze az ország törvényhozó testületében. (Zaj.) T. képviselőház! A beterjesztendő általános titkos választói jogról szóló javaslatról nem tudunk semmit. Sem az alapjait nem tudjuk, sem azt, hogy végre valahára mikor terjesztik már a képviselőház elé. Azt azonban már tudjuk, t. képviselőház, hogy a szólásszabadság korlátozása, a házszabályok szigoritása alajjján: nemcsak tervbe van véve, de már ki is van dolgozva egy egyszakaszos javaslat, a melylyel nemsokára találkozni is fog a t. képviselőház. Pedig nagyobb őrületet elképzelni annál, hogy általános, titkos és egyenlő szavazati jog alapján akarnak egy uj törvényhozást összehozni, a melynek azonban a mostani, maradi képviselőház, a mai szűk cenzus alapján egybegyűlt képviselőház, előre szájkosarat akar rakni és a jövendő népparlamentnek szólásszabadságát előre el akarja fojtani: ennél nagyobb abszurdumot elképzelni nem lehet. (Mozgás a baloldalon. Elnök csenget.) De, t. ház, el nem képzelhető parlamentáris országban, hogy egy kormányzati rendszer, a mely egy adott programmon, egy adott főelven vállalta az ország kormányzását és mégis arról a főelvről két év óta egy szót el nem árul; két év alatt nem tudja, hogyan akarja azt a programmot megvalósítani: ez •— ismétlem — parlamentáris elvek alapján kormányzott országban szinte elképzelhetetlen. (Mozgás.) Hiszen azt az egyet el kell ismsrnie minden képviselőtársamnak, hogy ez az ország nyugalmának javára nem szolgál, és hogy az alkotmány sánczaiból kirekesztett, de az elkövetkezendő és nekik megígért reformért hevülő és lelkesülő népnek nyugalma érdekében szükséges, hogy tessék már nyíltan szint vallani: milyen lesz az a reform és hogyan kívánja azt megvalósítani a belügyminiszter ur ? Hiszen kell, hogy elkészült légyen már az a törvényjavaslat. Tessék hát az ország előtt nyíltan megmondani: ilyen lesz, ilyennek akarjuk és a háztól függ, hogy miképen fogja megvalósítani. De nem lenne szabad alkalmat adni arra, hogy napról-napra a sajtó száz és száz szócsöve utján más és más legbelsőbb értesülések közöltessenek, hogy más és más leleplezett javaslatok a sajtóban megírassanak. Nem szabad alkalmat adni, hanem igaz, hogy az egyik újság azt mondhassa, hogy az általános egyenlő és titkos szavazati jog azon alapelven fog nyugodni, hogy csak annak lesz szavazati joga, a ki magyarul irni és olvasni tud . . . (Helyeslés a baloldalon.)—nézetem szerint nem helyes, de annak megítélésébe, hogy helyes-e vagy nem helyes, most nem akarok bocsátkozni. Az igen t. belügyminiszter ur józan gondolkodásának ítélőszéke elé akarom bocsátani azt a kérdést, hogy helyes-e az, hogy a sajtó — ha nem ez van a reformban, — helytelen adatokkal, valótlan közlésekkel a közvéleménynek, a jogfosztottaknak nagy tömegét fellázítsa? Okos, helyes kormányzati politika-e ez? A másik újság azt irja, szintén beavatott, csalhatatlan forrásból, a mint ez a sajtótermék mondja, hogy plurális lesz a szavazati jog; hogy egy embernek két szavazatra lesz joga. Egy másik újság pedig szintén megbízható és kétséget kizáróan biztos forrásból közli velünk, hogy a diplomás embereknek egy személyben három szavazatra lesz joguk. (Mozgás és derültség a baloldalon.) Ilyen jelenségek közepette, a midőn ennyire érdeklődik a közvélemény a reform iránt, a mikor ilyen lázitó értesülések kerülnek a nép elé: nézetem szerint a kormánynak az ország és a nép nyugalma érdekében első kötelessége az lenne . . . Buza Barna : Borzasztóan nyugtalan a közvélemény ! Mezőfi Vilmos: ... most, a mikor már e télre, vagy a tavaszra igértetett meg a reform, hogy felvilágositsa a kormány az országot arról: milyen lesz tehát igazában az a választási jog; milyen alapelveken fog nyugodni és mondja meg biztosan, hogy mikor terjeszti a képviselő7*