Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-256

48 256. országos ülés 1908 január 15-én, szerdán. jedve, hogy a pénzügyminiszter ur vissza akarja Tonni ezeket a javaslatokat, kérdem: Szándékozik-e a pénzügyminiszter ur a már benyújtott adójavaslatokat a képviselőházban tárgyaltatni, vagy pedig tekintettel arra, hogy igen sok oldalon panaszok merültek fel, hogy a javaslatok ankét tartása nélkül terjesztettek a képviselőház elé, a felmerült kívánalmak figyelembevételével szándékozik-e a javaslatokat átdolgoztatni ? Végül, miután aggályok merültek fel arra nézve, hogy az adóreform következtében jelentékeny adóemelés előtt áll az ország és különösén a kereskedelmi és ipari osztályok adóterhei fognának növekedni: biztosítékokat nyujthat-e a pénzügyminiszter ur az iránt, hogy javaslatai alapján az adóterhek növekedni nem fognak ? « Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselőház! (Halljuk!'Halljuk!) Én az adóreform kérdésében már többszörösen nyilatkoztam. Nyilatkoztam expozém alkalmával és nyilatkoztam a pénzügyi bizottságban a tárgyalások során is. A javaslatokat visszavonni eszem ágában sincsen, (Helyeslés.) sőt mindent el fogok követni, hogy azok mielőbb törvényerőre emelkedjenek. (Helyeslés.) Kétrendbeli javaslatot voltam bátor előterjeszteni. Egy átmeneti természetű javaslatot, a melynek lényege a másodosztályú kereseti adó átmeneti mérséklésére irányul és azután magát az átfogó organikus egészet képező adóreformjavaslatokat. Miután az adóreformjavaslatok, bármennyire preczipitáljuk is azok tárgyalását, azonnal életbeléjűethetők nem lesznek, hanem egy-két esztendő elmúlik, mig azokat a gyakorlati életben keresztül tudjuk vinni, ennélfogva átmeneti jellegű törvényjavaslatom tárgyalását is kell a t. háznak ajánlanom, előre megállapított programmom szerint. Találkozom azzal a panaszszal, hogy hevenyészve, rögtönösen készítettük elő ezeket a javaslatokat. Bocsánatot kérek, 1893-ban terjesztettem a t. ház elé e javaslatok tulajdonképeni alapját képező elveknek összes foglalatát, (Igaz! Ugy van.') azóta pedig folyton foglalkoztam ezekkel a javaslatokkal. Tiz esztendei birói működésem alatt, mikor ezer és ezer adóügyet bíráltam el, mindig az a szempont vezérelt, hogy hogyan fogna ez az eset alakulni az adóreform szempontjából, ugy hogy minden váddal találkozhatom, csak azzal nem, hogy nem kellő megbirálással és előkészítéssel terjesztettem elő ezeket a javaslatokat. (Ugy van!) Az igaz, hogy ankét elé nem terjesztettem. Meg is mondom az okát, miért nem. 13 —14 esztendeje annak, hogy a nyilvánosság elé hozatott az elv, a mely az adóreformnál irányadó és 13—14 esztendeig úgyszólván senki sem foglalkozott azzal. 1894-ben tartottunk egy ankétet, de az is csak egyes főbb elvek bírálatába bocsátkozott, magának a javaslatoknak részleteivel az sem foglalkozott. Miután pedig az volt a meggyőződésem, hogy daczára minden előterjesztésnek, a mi közvéleményünk, a mely más kérdésekkel inkább szeret foglalkozni, az adóreform érdemi részével ankéten sem fog behatóan és alaposan foglalkozni, azt a megoldást választottam, hogy előterjesztettem a javaslatokat a t. háznak, mert azt tartottam, — és ezen feltevésem valóra is vált — hogy ha ezek a javaslatok elő lesznek terjesztve és égetővé válik a kérdés, akkor az érdekeltek előfogják terjeszteni nézeteiket; csakis azért nem siettettem tehát eddig a javaslatok tárgyalását, mert mostan nyilvánulnak meg azok az ellene felhozott aggodalmak. Mindenütt, a hol egy átfogó adóreformot inauguráltak, mindig felhozták ellene azon vádakat, a melyek most minálunk is felbangzanak. Ilyenkor sok adóügyi tudós keletkezik, a kik részint talán jóindulatból, részint egyes érdekek képviseletében előállanak és száz meg száz kifogást képesek az adóreform-javaslatok ellen tenni, Az első kifogás az szokott lenni, hogy a javaslat nem időszerű. T. képviselőtársam is méltóztatott ezt hangoztatni. Én olyan gazdasági viszonyokat nem tudok magamnak képzelni, hogy azt mondjam, hogy egy adójavaslat nem időszerű. Akkor sohasem lesz időszerű, ha arra várunk, hogy egyes átmeneti bajok fel ne merüljenek; a mi bajaink elsimulnak akkorra, a mikor életbe fognak lépni a javaslatok. Ilyen időszerűtlennek azok szokták ezt jelezni és számtalan előfeltétel teljesülését kívánni, a kik nem igen szeretnek az esetleg reájuk háruló magasabb adószolgáltatásokban particzipálni. (Igaz! Ugy van!) Az ilyen adójavaslatoknál mindenütt többé kevésbbé a megalkuvás terére is kellett lépni s voltam bátor a bizottságban egyszer nyilatkozni az iránt, hogy vannak ennek az előterjesztett reformjavaslatnak is egyes pontjai, a melyek esetleg módosulás alá vonhatók. Mert hiszen a felmerülő kívánalmak elől sem lehet az adóreform keresztülvitelénéi tökéletesen elzárkózni. Lényeges pontjaiban azonban ezen reformot alterálhatónak nem tartom. A felmerült kívánalmak nem olyan természetűek, hogy ezek a javaslatoknak újra átdolgozását tennék szükségessé. A felmerült kívánalmak közül azok, a melyeknek jogosultságát elismerjük egyes esetekben, nézetem szerint olyanok, hogy kisebb módosításokkal, a javaslatok keretének minden megváltoztatása nélkül könnyen keresztül lesznek vihetők, a mennyiben méltányosak. (Helyeslés.) '. Egyet azonban . vagyok bátor megjegyezni. Hogy miután minekünk egy szempontot, t. i.