Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-256

44 256. országos ülés 1908 január 15-én, szerdán. a vármegyék megoltalmazását a dotáczió megvonása tekintetében, a vármegyei pénztárak és a vármegyei ellenőrzés újjászervezését nem tudtuk keresztülvinni, pedig a nemzet ezeket nagyon óhajtotta. Es miért nem tudtuk mindezt elérni % Azzal a természetes indokkal mentették az eredménytelenséget, hogy ezekben a kérdésekben az alkotmányosságnak és a törvényalkotásnak egy másik faktora is beleszólhat és az nem volt megnyerhető ezekhez az alkotásokhoz. Ezzel szemben a házszabály az egyetlen alkomtánybiztositék: a melyhez semmi más faktornak nincs beleszólása, a melyre csak az ország képviselőinek van befolyásuk, és ehhez hozzányúlni, a szólásszabadságot korlátozni, a mi egyetlen biztos és megtámadhatatlan fegyverünket gyengíteni oly lelkiismereti kérdés, hogy..: Visontai Soma: Sem nem korlátozzák, sem nem támadják. Farkasházy Zsigmond : ... mondom, ez oly lelkiismereti kérdés, hogy nem hiszem, hogy ez a többség, a mely a legnagyobb önfeláldozással küzdött egy ilyen törekvés ellen, rávehető volna, hogy a mai viszonyok közt ezt a merényletet és veszedelmet az országra rázuditsa. Jól tudom, t. ház és bizonyosan föl is fogják hozni, hogy annak idején az ellenzék, a függetlenségi párt sem idegenkedett abszolúte véve a házszabályreviziótól, és szerény nézetem az, — és most csak magam nézetéről beszélek, mert disszidens-társaim nézetét e tekintetben nem ismerem — hogy igenis bizonyos házszabályrevizió. bizonyos feltételek mellett, bizonyos körülmények közt eltűrhető és szükséges. (Mozgás.) De azokat az előfeltételeket méltóztassék most is odatenni korlátokul, a melyeket három év előtt emelt a függetlenségi párt és az ellenzék, t. i. hogy a nép jogok kiterjesztése és a nemzeti követelések teljesítése után szabad csak házszabályreviziótól beszélni. (Mozgás.) Mert addig, a mig ez meg nem történt, nincs biztosíték arra, hogy a házszabályokat nem fogják-e a nemzet elnyomására és a nemzeti törekvések mindenkorra való letörésére felhasználni ? (Mozgás.) Ezek a szempontok azok, a melyek bennem aggodalmat keltettek arra a hirre, a melyet emliteni voltam bátor. Es hogy e hirek, a melyek tudom, nagy mértékben érintik a közvéleményt, további nyugtalanságot ne keltsenek, és hogy megnyugvást nyerjünk abban a tekintetben, hogy a házszabályreviziót az általános választói jog behozatala előtt nem tervezi a kormány és többség, azért vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz a következő interpellácziót intézni: (Olvassa.) Interpelláczió a házszabályok szigoritása tárgyában a m. kir. miniszterelnök úrhoz. 1. Igaz-e, hogy a t, kormány a képviselőház házszabályainak szigorítását sürgős szükségnek minősítette és már a legközelebbi jövőben megvalósíttatni kívánja? (Igaz!) 2. Hajlandó-e a t. kormány respektálni a parlamenti többség által mindig vallott és a végletekig védelmezett azon elvet, mely szerint a házszabályok módosítása csakis pártközi egyezmény utján, a majorizálás elvének mellőzésével eszközölhető ? (Moujás.) 3. Ugyancsak hajlandó-e a t. kormány respektálni a parlamenti többség által mindig vallott és a végletekig védelmezett azon elvet, mely szerint a házszabályok módosítása csakis a népjogok kiterjesztése, illetve a választói reform és a nemzeti követelmények teljesítése után eszközölhető ? (Mozgás.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. A miniszterelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk.') Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Ha megengedik, azonnal leszek bátor a kormány álláspontját ebben a kérdésben jelezni. (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő ur csodálkozáson kezdte. Nekem is csodálkoznom kell, hogy a t. képviselő ur a hírlapok legújabb közleményeiből értesül arról, hogy a kormány a házszabály-reviziót szükségesnek tartja. Hiszen már hetek előtt többszörösen, a bizottsági tárgyalások során legutóbb is t. barátom, a belügyminiszter ur kijelentette, hogy igenis, a házszabályoknak revízióját szükségesnek tartja, sőt ocláig ment, hogy azt egy előfeltételének tekintette a választói jog reformálásának, és azzal egyenesen junktimba hozta, mint előfeltételt, ugy, hogy ez nem olyan meglepetésszerűen jött, hogy a képviselő urnak a hírlapokban ma vagy tegnap megjelent közleményekből kellett volna a kormány ezen szándékáról értesülnie. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) A t. képviselő ur itt olyant állit, mintha a házszabályok revíziója nem a ház tanácskozási rendjének biztosítása érdekében vagy egyéb magasabb politikai szempontokból történnék vagy vétetnék czélba, hanem kicsinyes eszközül használtatnék fel arra, hogy egyes kényesebb természetű javaslatok keresztülhajtassanak. Én megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy sem a kormány tagjainak, sem az én tudtommal egyetlen magyar politikusnak soha nem volt szándéka ilyen czélzattal a házszabályokat módosítani, sőt a mennyiben a házszabályok még ezen országgyűlés tartama alatt életbeléptetnének, épen kizártnak tekinthetjük azt, hogy a házszabályok ilyen természetű dolgok tárgyalására is kiterjesztessenek. Farkasházy Zsigmond: Abból nem lesz semmi! Wekerle Sándor miniszterelnök: Arról is biztosithatom a t. képviselő urat, hogy senki a szólásszabadságot korlátozni nem akarja, klotür behozatalát nem inicziálja, sőt oly messzemenő liberalitással kívánjuk a házszabályoknak mellőzhetetlen reformálását, a mely a szólásszabadságot minden irányban biztositja, legfeljebb azt köti vele össze, hogy a talán kiterjedtebb mérvben igénybe vett szólásszabadsággal kiterjedtebb ta-