Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-273

273. országos ülés 1908 február 19-én, szerdán. 407 Hát hogyan élnek meg Budapesten a kisiparosok, a kiskereskedők? Nagyon kevés kisiparos, kereskedő van Budapesten, a kinek évi jövedelme több 2000 forintnál; a ki 3000 forintot keres egy évben, annak már nagyon jó menetelű üzlete vagy ipara van. Ez is akar egy háromszobás lakást, de szintén nem \ap 800 forinton alul. Kitűnik tehát, hogy ez is keresetének harmadrészét, sok esetben felét kénytelen a házbéruzsorásnak odaadni. De menjünk tovább. Ezek a johbmódu osztályok voltak. Nézzük meg a munkásokat. Pedig a népesség felét Budapesten a bérmunkások és ezek családtagjai teszik. Miként élnek Budapesten a munkások? Erről igen érdekes felvilágosítást nyújt az Országos Iparegyesületnek szeptemberben közölt kimutatása, a melyből kitűnik, hogy az ügyes, tanult, képzett munkások Magyarországon, tehát Budajiesten is átlag egy esztendőben keresnek, pl. a férfiszabók 1250, a női szabók 1375, a vasércztermelök 1250, a dohánygyárban dolgozók 1300, a könyvnyomdában dolgozók 1500 koronát. Tehát maga az Országos Iparegyesület, a munkaadók testülete ilyen magasra taksálja Magyarországon és Budapesten a munkások egy esztendei keresetét. Vegyük azt a nyomdászt, a ki keres egy évben 1500 koronát, 750 forintot. Ha most egy szoba és konyhát akar ebből a pénzből bérelni, legalább is 250 forintot kell áldoznia a 750 forintból, marad neki 500 forintja. Ebből éljen, ruházkodjék, tartsa el családját?! De azt mondja az Országos Iparegyesület, hogy a nem kéjjzett munkások, mint pl. a téglavetők egy esztendőben csak 616, a malomijjarban dolgozók csak 875, a czukoriparban dolgozók szintén csak 875 koronát keresnek, ez tehát 300 vagy 400 forint. Most az ilyen szerencsétlen ember, a ki Budapesten lakik, mert ideköti a munkája, hogyan tudna magának csak egy szoba és konyhából álló lakást kibérelni, a mikor évi keresete négyszáz forint és midőn a legrozzantabb, legundoritóbb, legpiszkosabb lakást . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Mezőfi Vilmos: . . . sem kaphatja meg 200 forinton alól, a midőn tehát 200 forintja marad s ebből kell az egész esztendőben családostól együtt megélnie. Érre képtelen az a szegény ember, képtelen az a munkás, képtelen az a kishivatalnok és képtelen az a napszámos. Mit cselekszik tehát ? Azt cselekszi, hogy egy szobakonyhában nem egy család, hanem két-három család kénytelen meghúzódni. Ez történik Budapesten, és azért nincsen olyan világváros, a melyben szörnyűbbek volnának a lakásviszonyok és a túlzsúfoltság, mint épen Budapesten. Erre nézve is szolgálhatok a t. képviselőháznak igen megszívlelésre méltó adatokkal. (Halljuk! Halljuk!) Budapesten 1901-ben élt 718.000 ember. Ebből 365.000 ember 85.000 egyszoba-konyhából álló lakásban lakott, tehát egyszoba-konyhából álló lakásra esett 4 ember. Kétszobás lakásban élt 180.000 ember, három-, négy-és ötszobás lakásban élt 133.000 ember, és olyan ember, a ki megengedhette magának azt a lukszust, hogy hatszobás lakásban lakjék, csak 16.500 volt 1901-ben. Ellenben 23.500 olyan ember akadt Budapesten, a ki éjszakáit műhelyekben, irodákban, félszerekben és istállókban volt kénytelen eltölteni. Es ez a helyzet 1908-ban, illetve 1907-ben még rosszabbodott, 1907-ben 812.000 főre szaporodott Budapest lakossága, ebből 400.000 ember, tehát a lakosság fele, 90.000 egyszobás lakásban volt kénytelen magát meghúzni, ugy, hogy egy szoba-konyhás lakásra átlag nem négy, hanem öt, sőt hat ember jutott. Ebből a 400.000 emberből 1907-ben 260.000 embert olvasott össze a népszámlálás, a kik hatan-heten laktak egy szobában, sőt nem ritkaság Budapesten az sem, hogy egy szobában 17 ember hált meg és ezeknek a rémületes szörnyű lakásviszonyoknak az eredménye az, hogy 1907-ben azt tünteti ki a fővárosi statisztikai hivatal, hogy Budapesten 5264 olyan ember lakott, a ki másodmagával hált egy ágyban, 478 olyan ember, a ki harmadmagával, 82 olyan ember, a ki negyedmagával hált egy ágyban. (Derültség.) Hát ez nagyon humoros lehet a képviselő urak szempontjából, de ezen nyomorult emberek szempontjából szörnyen elszomorító. A kik ebben kételkednek a t. képviselő urak közül, azoknak igen melegen ajánlom, hogy egy délutánt arra áldozzanak fel, hogy járjanak végig Budapest külvárosainak utczáin és nézzék meg a kapukon lógó öreg betűs, hibás ortográfiával irott czédulákat, a hol ilyen hirdetéseket fognak találni: »Ebben a házban egy ágyra kerestetik egy lakó«, sőt olyan hirdetést is fognak találni, hogy: »Ebben a házban egy ágybérlőhöz egy ágytárs kerestetik 2 frt havi fizetésért.« (Mozgás.) T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy bár nem valami étvágygerjesztő dolgokról van és lesz szó, el kell mondani, mert ez a törvényhozás arra van hivatva, hogy a dolgokat a maga valóságában lássa, még akkor is, ha azok undorító dolgok, mert ha nem látja a maga valóságában, akkor sohasem fogja tudni azokat orvosolni. Már pedig ezek szomorú és undorító dolgok. Ennek a lakástulzsufoltságnak következménye, hogy a halálozás arányát- véve Budapest a világ legelső városai közt foglal helyet, Budapesten van aránylag a legtöbb tüdővészes beteg és a legtöbb sziülitikus, ragályos megbetegedés. Ezeknek a szomorú lakásviszonyoknak eredményé, hogy Budapesten évenként átlag többen halnak meg, mint a hánynak normális viszonyok közt egy egészséges, a közegészségügy minden követelményével bíró városban évente elhalnia kellene.