Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-270

270. országos ülés 1908 február 4-én, kedden. 385 tett formális üléseket hívhasson egybe, akár főrendiházi üzenetek átvétele czéljából, akár más czélból, ha ez szükségessé válnék. Javaslom továbbá, hogy a delegaozionális ülések befejezte után az elnök felhatalmaztassék egy ülés egybehívására, a melynek tárgya legyen a következő ülés idejének és napirendjének megállapítása. Egyben kérem a t. ház felhatalmazását arra, hogy a netán megüresedő kerületekben képviselőválasztás czéljából az elnökség a maga rendes hatáskörében a választások elrendelése tárgyában eljárhasson. (Helyeslés.) Ekkép megállapítom, hogy a ház a legközelebbi érdemleges ülést megelőzőleg ülést tart, a melynek tárgya lesz azon ülés idejének és napirendjének megállapítása. Most áttérünk a sürgős interpelláczióra. Kérem Barta Ödön képviselő urat, hogy azt előterjeszteni szíveskedjék. Barta Ödön: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A midőn sürgős interpelláczióm előterjesztésére engedélyt kértem, azon remény vezetett, hogy a mai ülésen szerencsénk lesz a miniszterelnök úrhoz és igy alkalmat fogok neki nyújthatni arra, hogy abban a kérdésben, a melyet interpeüáczióm tárgyává teszek, válaszolván, visszautasíthassa azokat a közjogellenes kirohanásokat, a melyek interpelláczióm tárgyát fogják képezni. Abban a meggyőződésben tápláltam ezt a reményt, hogy velem együtt az ország közvéleménye várja és óhajtja, hogy erélyesen és illetékes helyről a megfelelő formában utasíttassanak vissza azok a kirohanások, a melyeket a magyar közjog területére olyan funkczionárius tett, a kivel szemben ilyeneket legkevésbbé szabad szó nélkül hagyni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Sajnálom, hogy e várakozásomban csalódtam, hogy a miniszterelnök urat egyéb teendői a ház ülésétől távoltartják ; de kötelességet vélek teljesíteni igy is, ha röviden bár, de rámutatok azokra a sérelmekre, a melyeknek megtorlását kívánom, a melyek megtorlatlanul nem maradhatnak és a melyeknek megtorlására elsősorban azt tartottam volna legalkalmasabb eszköznek, ha a magyar kormány a magyar kormányelnök utján egyenesen és határozottan kitanította volna a magyar kormányzatnak egyik szervét arra, hogy mivel tartozik ő a magyar államnak a magyar közjog respektálása tekintetében. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Méltóztatnak emlékezni arra és méltóztatnak tudni, hogy az 1908 január 31-én tartott osztrák delegaozionális külügyi albizottsági ülésen Aerenthal báró külügyminiszter ur megrendelt vagy meg nem rendelt, de tényleg hozzáintézett kérdésekre a lehető legnagyobb bőbeszédüséggel válaszolt és ezen bőbeszédűséget arra használta fel, hogy expektorácziókba bocsátkozzék a kiegyezésnek különösen közjogi tartalma felett. ,i KÉPvn. NAPLÓ. 1906—1911. xi. KÖTET. Ezen expektorácziók közben a külügyminiszter ur messze visszakalandozott a múlt századok osztrák politikájának területére, azt a dohos levegőt bocsátotta ismét a szabadba, a mely annak idején annyi bajt és veszedelmet idézett elő a magyarországi közéletre ; hangoztatta, és nyomatékosan igyekezett hangoztatni az u. n. Reichseinheit egyedül üdvözítő tanát, a melynek garancziáit ő az ujabban megkötött gazdasági kiegyezésben is feltalálhatni véli. Mérey LaJ0S : Sonst hat er keine Schmerzen ? Barta Ödön : A t. miniszter ur mint külügyminiszter nem műkedvelő és nem előkelő idegen. (Derültség.) Előkelőnek előkelő, de abból a szempontból, hogy mi és a külföld az ő nyilatkozatait milyen módon pertraktáljuk, interpretáljuk és apprecziáljuk, egyáltalán nem tekinthető idegennek, mert a magyar államháztartásban az ő személyének és környezetének, az ő egész személyzetének eltartása igen jelentékeny tételben szerepel. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A t. külügyminiszter ur szerve a magyar államkormányzatának, ha nem is közvetlen tagja a magyar kormánynak ; ha azon általam soha eléggé el nem Ítélhető viszonynál fogva, a melyben Magyarország és Ausztria ez idő szerint még mindig egymáshoz kötve van, a külügyek terén a képviselet egy személyben összpontosul is, azért az államok egysége ezáltal megvalósítottalak sohasem tekinthető (Helyeslés a baloldalon.) és nincs magyar politikus és nincs magyar ember, a ki Magyarország közjogával bármi vonatkozásban érintkezik, a ki ilyen definicziót megengedhetőnek tartana. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezerszer és ezerszer hangzottak el tiltakozások ebben a házban nálamnál sokkal illetékesebb egyénektől is, a mely tiltakozások rendjén nemcsak közjogi tiltakozások hangzottak el, de elhangzott egyúttal a figyelmeztetés azokhoz a körökhöz, a melyek nagyon szívesen hallják a Reichseinheit tanának hirdetését, hogy e tan hirdetése egyáltalán nem alkalmas azoknak a czéloknak a megvalósitására, a melyekért az illetőknek is küzdeniök kell. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztatnak emlékezni, hogy legutóbb 1903-ban az akkori osztrák miniszterelnök a felségjogok interpretácziója terén kalandozott ugy bele a magyar közjogba, hogy a magyaréielségjogokat egészen más, abszolutisztikus valaminek igyekezett feltüntetni és olyasvalaminek, a mi a magyar állam szuverenitását érinthetné és a magyar államszuverén jogait bármi tekintetben csorbíthatná. (Mozgás balfelöl.) Méltóztatnak emlékezni arra a felháborodásra, a melyet ez a nyilatkozat országszerte keltett és arra a nagyszabású vitára, a melyet ez a kérdés ebben a házban is előidézett. Ennek a vitának rendjén a jelenlegi kormánynak egyik igen előkelő tagja figyelmeztetést intézett a kormányhoz, mondván (olvassa) : »A magyar kormánynak kötelessége a magyar államiság ki49