Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-269

374 269. országos ülés 1908 február 3-án, hétfőn. felmerült eseteket, a melyekről ugy beszél, hogy az egyikben Dasinszkit nem kérték ki, a másikban pedig gr. Sternberg Afrikába utazott és a mikor visszajött, az ügyészség nem indította meg az eljárást, mert nem akadt ügyész, a ki kikérje. Ezeket a tényeket csak ugy lehet odaállítani, mint a mikor rabulisztikával soha meg nem hozott kúriai döntvényekre hivatkoznak. A t. képviselő ur nem volna képes ezt a negatívumot bebizonyítani, a képviselő urnak tehát ilyen argumentumot ide behoznia sem lehet. Én a leghatározottabban kétségbe vonom, hogy Ausztria ügyészei olyan önfeledtek legyenek, hogy egy jogerős Ítélet végrehajtását ne szorgalmazzák. (Zaj. Elnök csenget.) Ezt nem tételezem fel, daczára azon általában nem egészen kedvező véleménynek, a melylyel Ausztria közegei és intézményei iránt viseltetem. A t. képviselő ur pedig nagyon merész politikát űz, a mikor arra vár, hogy Ausztriából igazolják azt, a mit ő mondott. Vlád Aurél: Ausztriára nem szabad hivatkozni ? Barta Ödön: Lehet hivatkozni, azonban csak való dolgokra. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De rámutatok a képviselő ur argumentácziójának legnagyobb hibájára. A t. képviselő ur azt mondja, hogy itt belemegy a mentelmi bizottság és a ház annak birálatába, vájjon Ivánka Milán beszéde lényegileg és tartalmilag beleütközik-e a büntetőtörvénykönyv valamely rendelkezésébe. Tehát voltaképen meritórius ítélkezést gyakorol. Ez nincs így. Ez a t. képviselő ur legjobb tudomása szerint is ellenkezőképen áll. Itt csak arról van szó, hogy azokban a cselekményekben vagy kifejezésekben, a melyekért vád emeltetik, bennfoglaltatnak-e azok az ismérvek, a melyek a büntetőtörvénykönyv valamely rendelkezését sértik? Ha igen, a bíróság dolga megállapítani, hogy bűnös-e az illető, vagy nem? A t. képviselő ur elfeledkezik arról, hogy Magyarországon lehet beszélni és írni is mindent, de csak az igazat. (Helyeslés a haloldalon.) A ki jiedig a programmbeszédében valamit mond és azt programarjául tekinti, annak legyen annyi férfias bátorsága, hogy beszédének minden szaváért helytálljon, ne csak abban a tömegben, a mely őt esetleg felkarolja, vállára kapja és megválasztja, hanem ott is, a hol a férfinak helyt kell állania szavaiért: a büntetőbíróság előtt. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Annyival inkább meg lehet ezt követelni attól, a ki a nép bizalmára appellál, mert] annak nyilatkozata veszélyesebb, mert neki a nép el is hiszi és ha valótlanságokat állit, akkor a felelősség alól kibújni semmiféle mentelmi jog köpenyegébe burkolózva nem szabad, és nem illik, ha pedig igazat állított, büntetőtörvényünk és büntetőtörvénykezésünk módot ad reá, hogy igazolja — és a mentelmi bizottság előadója is hangsúlyozta, hogy azért adják ki, hogy.módja legyen igazolni azon körben, a hol a büntetendő cselekményt elkövette — azt, hogy igazat mondott, mert ha igazat mondott, a bíróság fel fogja menteni. (Ugy van! a baloldalon.) Szofizma tehát az, a mivel a képviselő ur élt, és álláspontja olyan, a melyen ez a ház sohasem állott és a melyre lázitókkal szemben sohasem fog, mert ez a ház arra az álláspontra nem helyezkedhetik, hogy az illető, képviselővé választatván, magára nézve per törlést vehetne igénybe. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ajánlom a, mentelmi bizottság javaslatát elfogadásra. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Hédervári Lehel előadó: T. képviselőház! Reflektálni kívánok Vlád Aurél képviselő urnak azon vádjára, hogy a mentelmi bizottság a nemzetiségi képviselők mentelmi jogának megsértéséről szóló bejelentéseket nem veszi tárgyalás alá, ellenben siet azokkal az ügyekkel, a hol a nemzetiségi képviselők mentelmi jogát kell felfüggeszteni avégből, hogy ellenük a bűnvádi eljárás megindítható legyen. Ezzel szemben megállapíthatom, hogy a mentelmi bizottság' előtt fekvő iratoknak legalább két harmadrészét teszik ki azok, a melyekben nemzetiségi vidékeken működő ügyészek megkeresik a házat, hogy nevezett képviselőket izgatás miatt adja ki. Pl. Szkicsák Ferencz képviselő urnak legalább 8—9 ilyen ügye van a mentelmi bizottság előtt és hogy megnyugtassam a képviselő urat, felemlítem, hogy naprólnapra sürgeti az ügyészség a mentelmi jog , felfüggesztését abból a czélból, hogy — bűnhalmazatról, folytatólagos bűncselekményekről lévén szó — ellene a büntetőtörvónykönyv teljes szigorát érvényesíthesse. A meneteimi bizottság azokat a bejelentéseket, a melyeket választásokból kifolyólag a t. képviselő urak itt a házban tettek, rögtön tárgyalás alá vette, és ezekre vonatkozó jelentésével készen is van. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a milyen sürgősnek tartja a mentelmi jog felfüggesztését a bűnvádi eljárás megindítása czéljából, épen olyan sürgősnek fogja tartani az általuk megjelölt mentelmi jogsértéseknek illetékes helyen való elbírálását is. (Helyeslés a baloldalon.) A mi a jelen esetet illeti, a képviselő ur hibásan fogja fel a mentelmi jog lényegét akkor, a mikor azt mondja, hogy a bizottságnak nincs meg a jogosultsága ahhoz, hogy nézze, vájjon büntetendő cselekmény tényálladéka forog-e fenn, vagy nem? Annak megállapítására, hogy forog-e fenn zaklatás esete, szükséges tudni, hogy van-e deliktum? Hogy pedig megtudjuk, van-e deliktum, néznünk kell a tényállást, mert épen akkor