Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-268

268. országos ülés 1908 február 1-én, szombaton. 351 Erre, t. uraim, két okom van — mondom, a poübikái momentumokra nem terjeszkedem ki. Az egyik ok az, hogy én mindig óhajtom — hisz magam is még ma is tartalékos tiszt vagyok — hogy a polgárság és katonaság között a legjobb egyetértés álljon fenn, (Helyeslés a baloldalon.) Az igen t. hadügyminiszter urnak, valamint azoknak az osztrák köröknek, a melyek, egyáltalában nem akarom itt szándékaikat pertraktáíni, egyszerre oly nagyon lelkesednek a katonatiszti fizetések emeléseért, figyelmébe ajánlom, vigyázzanak, hogy ha 120.000 magyar állami alkalmazottat brüszkirozunk azzal, hogy nekik azt mondj ulc, nincsen pénzünk, a katonatisztek részére pedig van, a midőn azok kevésbbé rossz helyzetben vannak, mint a polgári tisztviselők, ezzel az ellentéteket kiélesitjük. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Én az ellentétek elsimitása, a békés együttérzés, a békesség érdekében kérem tehát az igen t. miniszterelnök urat arra, hogy a legégetőbb kérdések tekintetében menjen el a pénzügyi helyzet adta keretekben a legmesszebbmenő előzékenységig azzal a toldással, hogy a régi latin közmondás szerint bis dat, qui cito dat. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A másik momentum, a melyre utalni akarok, a katonatiszti fizetésemelés ilyen előtérbetolásánál, az, hogy emlékeztetni óhajtanék arra, hogy egy császári és királyi táborszernagy volt az, a ki elfoglalta Magyarország miniszterelnöki székét és Magyarország miniszterelnöki székéből beledobta a legszélsőbb szocziális problémák megoldását a magyar közvéleménybe. Fejérváry Géza báró kormányzatának eredménye, pozitiv eredménye csak egy van, talán már itt is, vagy máshol elmondottam, és ez az, hogy az éheseknek nem tudott kenyeret adni, hanem igenis adott hatékony étvágygerjesztőket. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Az egész vonalon, az állami alkalmazottaknál épugy, mint a munkásságnál, minden foglalkozási téren fölingerelték a kedélyeket, Ígértek nekik, biztatták őket: követeljetek többet és nem adtak nekik semmit. Ezt a helyzetet is átvettük mi a leltárban, a melyben átvettük — és ennek nagyon örülök — az általános szavazati jog megvalósítását is. Ámde az általános szavazati jog megvalósításának vannak konzekvencziái; ennek legfőbb konzekvencziája, hogy nekünk az állampénztár megterheltetése tekintetében számolnunk kell azzal, hogy nagy szocziális problémák előtt állunk, s ezeket csak nagy kiadásokkal és nagy állami terhekkel lehet megvalósítani. Ezen nagy állami kiadásokra nekünk ide bent a szocziális problémák megoldására van szükségünk. Vessen Schönaich hadügyminiszter ur először az ő táborszernagy koüégájára, Fejérváry Géza, táborszernagy úrra, akkor, a mikor ma kénytelenek vagyunk számolni azzal, hogy a míg idehaza a legégetőbb kívánalmakat ki nem elégítjük .... (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Sümegi Vilmos: Darabont-kegydijak helyett a napidijasoknak adjunk pénzt! Gr. Batthyány Tivadar: .... addig nem vagyunk abban a helyzetben legkevésbbé sem, hogy ellenszolgáltatások nélkül nagyobb áldozatokat hozzunk meg a közös hadseregnek. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Én kijelentem, hogyha igenis képesek leszünk az állami alkalmazottaknak legszükségesebb igényeit kielégíteni, akkor — de csakis akkor — hajlandó vagyok belemenni a tárgyalásokba a katonatiszti fizetésrendezések tekintetében, de igen természetesen nem ugy, hogy egyoldalúan adjunk, hanem, ha kapunk is, illetve ha kap a nemzet. Ezeket kívántam elmondani. Magát a törvényjavaslatot készséggel elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Hencz Károly jegyző : Lengyel Zoltán ! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Á tárgyalás alatt lévő javaslathoz fontossága daczára, csak igen röviden akarok szólni, részben azért, mert az előttem szóló képviselő urak a vita anyagát már nagyrészt kimerítették, — így a személyzeti dologra vonatkozólag teljes mértékben osztozom azokban, a miket Brócly Ernő és Batthyány Tivadar t. képviselőtársaim előadtak — másrészt pedig azért is, mert egyéb téren vagyok bátor jelezni az igazságszolgáltatásnak egyik-másik fontos, égető kérdését és kívánságát a végből is, hogy a t. miniszter urnak alkalmat adjak, hogy talán e kérdésekre nézve, ha szükségét látja, nyilatkozzék. T. képviselőház! Ezt a javaslatot, a mely ugyan átmeneti, ideiglenes ós nem végleges javaslat, azt hiszem mégis, mint igen fontos javaslatot, a háznak minden egyes tagja örömmel üdvözli, elfogadja és a bírói függetlenség felé egy fontos lépést lát abban, hogy a törvényhozás a bírósági alkalmazottak anyagi viszonyait rendezi. De, t. ház, ez csak egy lépés, és arra kérem a t. miniszter urat, hogy a bírói függetlenséget a legteljesebb mértékben legyen szives kiépíteni (Éljenzés és helyeslés a baloldalon.) és megerősíteni annak mindenféle vonatkozásaiban, annak mind alkotmányjogi, mind igazságszolgáltatási szempontjai tekintetében. Különösen az ügyészi függetlenség kérdése ma még égetőbb kérdés, mint a bírói; ott még sokkal szükségesebb hathatósan beavatkozni, az ügyészeket a maguk feladatának betöltésére tökéletesen képessé, kormánybefolyástól és minden mástól lehetőleg függetlenné tenni. T. képviselőház! A mi a személyzeti kérdéseket illeti, mivel az előttem szólók igen sokat beszéltek már erről a kérdésről, én a t. miniszter urnak és az egész kormánynak a figyelmét főleg egy részben vagyok bátor felhívni és pedig olyan vonatkozásban, a mint ezt már deczember 11-én a t. miniszterelnök úrhoz intézett interpellácziómban is megtettem, t. i, az állami napidíjas szolgák helyzetét vagyok bátor ismételten a t. miniszterelnök ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés balfelöl,) 3500 alkal-