Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-268

268. országos ülés 1908 február 1-én, szombaton. 343 Én azt hiszem, hogy az igazságügyminiszter ur még emlékszik ezekre az időkre. Szivem mélyéből kérem őt: tegye lehetővé,liogy az ügyészi kar erre a régi dicsőséges magaslatra visszahelyeztessék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A javaslatot, a mint mondtam, elfogadom, de bátor vagyok az ügyészi pótlékokra vonatkozólag egy határozati javaslatot beadni, a mely igy szól (olvassa) : »Az 1891 : XII. t.-czikk 28. §-ának második bekezdése és 38. §-ának második bekezdése, az 1893 : IV. t.-czikk 18. §-ának első és harmadik bekezdése, végül az 1907 :

1. t.-czikk 6. §-a és 7. §-ának második bekezdése hatályát veszti«. (Helyeslés és éljenzés.) Hencz Károly jegyző : Bródy Ernő ! BrÓdy Ernő : T. képviselőház ! Mindenekelőtt kijelentem, hogy a Szász József t. barátom által előadottakhoz a magam részéről én is a legmelegebben hozzájárulok, (Helyeslés balfelől.) azért, mert én is szeretném módját megadni annak, hogy az ügyészi kar ismét arra a magaslatra helyeztessék, a melyen Kozma Sándor idejében állott. Én is szeretném, ha az ügyészi testületben kiváló kvalitású, meleg szivű emberek volnának, kiknek érzékük van a szocziális igazság iránt akkor is, a mikor a törvény betűje nem is szolgáltat a vádlott mellett jogot, a kiknek szivük van arra, hogy a vádat el is ejtsék, meg is változtassák, a kik nem bürokraták, hanem férfiak és emberek, a kik a maguk emberi szempontjait is kifejezésre tudják juttatni. (Helyeslés balfelől.) Ebből a szempontból természetesen hive vagyok annak, hogy az ügyészi kar minél inkább függetlenittessék a kormánytól, és ha már az ügyészi pótlékok tekintetében befejezett tényekkel állunk is szemben, ámbár talán remélhetem, hogy Szász József módositása elfogadtatik, mindenesetre jogos és méltányos kivánság áthelyeztetésük kérdése szempontjából, hegy ne legyenek áthelyezhetők, — ha törvényszéki birói állásra folyamodnak — másutt megfelelő birói állásra, mint abban a törvényszéki körletben, a melyben már alkalmazva vannak. Mert, ha egy budapesti ügyésztől megvonatik a megbízás, és őt Alibunárra lehet kinevezni járásbirónak, azzal a királyi ügyészszel szemben ez oly méltánytalanság, oly degradálás, a melyet semmi körülmények között meg nem érdemel. A mi a javaslatot illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy rövid idővel ezelőtt nekem volt szerencsém interpellálni az igen t. igazságügyminiszter urat a javaslat napirendre tűzése tárgyában, természetesen folyik ebből a körülményből az, hogy én a javaslatot és a javaslat által magát a fizetésrendezés tényét örömmel fogadom és üdvözlöm és a magam részéről, — ha szabad igy szólnom — elismerésemet fejezem ki az igen t. miniszter urnak ezért a tényért. Nagyon természetes, örömöm nem teljes. Magának a javaslatnak indokolása, az igazságügyi és a pénzügyi bizottságnak előadmánya, de magának az igen t. előadó urnak a beszéde is meggyőz bennünket arról, hogy ebben az esetben csak a legsürgősebb, a legégetőbb kérdések és sérelmek orvoslásáról van szó, és hogy még igen sok jogos igény kielégítetlenül marad. De legyen szabad nekem ezen alkalommal mégis általánosságban azokat az óhajokat is felemlítenem, kifejezőjévé és tolmácsává válni azoknak, a mik birói körökben a birói függetlenség kérdésében, e függetlenség megteremtése és kiépítése kérdésében felhangzottak. A birói függetlenségnek két része van: az erkölcsi függetlenség és az anyagi függetlenség. Az erkölcsi függetlenséget meg lehet teremteni oly módon, hogy törvényhozási intézkedésre talán nem is lesz szükség, mert hiszen most is, a jelenlegi korszakban is a legtöbb intézkedés rendeleti alapon nyugszik, tehát igy módunk van arra, hogy a birói függetlenség erősebb kiépítése végre is megkezdessék. A birói függetlenségnek bizonyos tekintetben hiányait, a birói függetlenségre vonatkozó intézkedések elégtelenségét maguk a birák érzik legjobban és azt hiszem, hogy a törvényhozásnak az a feladata és kötelessége, hogy a bírót szabadítsa ki abból a helyzetből, és ne tűrje, hogy a biró oly helyzetben legyen és maradjon, a mely a függetlenség biztosítékait meg nem adja. A szegedi birói kongresszus, a mely 1907 október havában tartatott, igen plasztikusan domborítja ki azokat a sérelmeket és panaszokat, a melyek a biró erkölcsi függetlenségére vonatkoznak. Azt mondja az igazságügyminiszter úrhoz beadott emlékirat: »Hogy miben rejlik a magyar birói függetlenség és ezzel a magyar igazságszolgáltatás veszélye ?« Elsősorban abban, hogy birói szervezetünk és biráink javadalmazása a birót arra kényszeríti, hogy felettes hatósága és a kormány kegyét keresse ma. Ha a mai birói szervezet és javadalmazás fentartatik, a birói kar önérzete és képzettsége mély sülyedésének kell bekövetkeznie. Innen ered a felettes hatóság személyes kegyeinek keresése, az önállóság hiánya egyfelől, másfelől befolyásos egyének keresése, a kik előbbre segítsék. Innen ered, hogy a birák néhány évi működésük után anyagi viszonyaiknak kárára, az igazságszolgáltatás jóságának és gyorsaságának rovására székhelyüket és működésük körét folytonosan változtatni kénytelenek. « A mikor nem egyoldalú szempont, és azt hiszem, a t. ház meg van győződve, hogy legkevésbbé pártszempontok, de igenis a bírói karnak, magának az igazságszolgáltatásnak és ezáltal a magyar nemzet egyetemes érdeke szólal meg szavaimban, a mit a birák felfogása és előadása is megerősít, akkor legyen szabad kérnem a t. igazságügyminiszter urat, hogy a birói erkölcsi függetlenség biztositékának kiépítésében a kezdeményező lépéseket a maga részéről, a maga lelkületéből kifolyólag is, a melyet mindnyájan ismerünk, legyen szives megtenni. Az erkölcsi függetlenség alapelveinek elsejeként jelentkezik az, hogy a biró a maga előlépte^ tésében ne legyen a kormány kegyeitől^függő. (Helyeslés. Mozgás.) A kijelölés kérdésében, a birói