Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-267

267. országos ülés 1908 január 31-én, pénteken. 311 az, és ha a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése és még egy további rendelkezése, a melynek • módosítását szintén kérni fogom, hatályban marad, akkor a jövőben még inkább az lesz a helyzet, hogy a tagositás nem fog más lenni, mint rákónyszerités. A helyzet az, hogy ma egy, nem is a községben lakó külbirtokos kérheti a tagositást, a tárgyalást kitűzi a biró, s arra nem jelenik meg a birtokosok egy része. Nincs eset, hogy bármilyen tárgyalásra mindenki megjelenhessen, a ki érdekelve van. A meg nem jelenőnek birtoka tehát quasi makacsolás alapján a tagositást károkéhoz számíttatik, azonkívül a tagositást károkéhoz számíttatik a régi törvény és ezen törvény szerint is az állami, törvényhatósági vagyon, a közalapítványi javak, a közintézetek, az árvák és gondnokság alatt lévők birtoka, úrbéri haszonvételekkel terhelt oly erdők, legelők és nádasok, valamint arányosítás alá tartozó oly közös használatú területek, a melyeknek rendezése befejezve nincs. — EÜ tehát mind a tagositást kérőkéhez számit. Nem akarok ujabb korlátokat felállitani ebben a tekintetben, de ahhoz semmi szin alatt hozzá nem járulhatok, hogy az eddigi helyzetet is rosszabbá tegyük és uj rendelkezés gyanánt vegyük fel a törvénybe azt, hogy még »a rendezés befejeztével közösben maradt területek« is a tagositást kérők birtokához számittatnak. Azt javaslom, hogy ez kihagyassék. (Helyeslés a szélsobálóldalon.) Ez a fogalom, a mint a törvényben van, nagyon homályos. Kerestem az indokolásban ennek világosbbá tételét, de nem találtam sem a miniszteri indokolásban, sem a bizottsági jelentésben, hogy mi akar ez tulajdonképen lenni ? A száz holdat el nem érő arányban jogosultak közösben maradt birtoka, vagy talán a még csak ezen törvényjavaslat alapján kihasítandó, az 5°/o-os hozzájárulás alapján létesítendő közlegelő ? Ha még ez is hozzászámittatik a tagositás megengedéséhez hozzájárulok birtokához, akkor ez egy okkal több lesz arra, hogy a község legkisebb birtokosai előre ellenszenvvel fogadják a létesítendő közlegelő intézményét. Épen azért én a magam részéről határozottan azt óhajtom, hogy ez innen kihagyassék. Amúgy is biztosítva van egyéb rendelkezésekkel, hogy a tagositás mindenütt, a hol kérik, megengedtessék, mert olyan feltételek vannak a törvényben, hogy mindenütt megengedhető lesz. Miért tegyük tehát bizonyos tekintetben magát az uj intézményt, az uj legelő-rendezést gyűlöletessé? Ezek alapján bátor vagyok kérni, méltóztassék javaslataimat elfogadni. Tehát még egyszer: a harmadik bekezdésben, a helyett: »a községre nézve hasznosnak« teendő: »a tagositandó terület birtokosainak többségére nézve hasznosnak«; az ötödik bekezdésben pedig a következő szavak: »végre a rendezés befejeztével közösben maradt területek« hagyassanak ki. Elnök: Ki következik? Zlinszky István jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István: T. képviselőház! Ezen czikkelynél tisztelettel indítványozom, hogy az B. és 7. bekezdés hagyassák ki. Indokaim röviden a következők: Hallottam tegnap, hogy egy bizonyos oldalról azzal a váddal jöttek, hogy ez a törvényjavaslat nagyon megnehezíti a tagositást; pedig szerény véleményem szerint, a mint Zakariás igen t. képviselőtársam is mondotta, ez nagyon könnyű lesz, sőt az ellenállás is ugy szólván illuzóriussá válik. Ugyanis a 6. §. 3. bekezdése azt mondja, hogy (olvassa): ». . , ha a tagositást kívánók birtoka a tagositandó község területének legalább egy negyedrészét teszi ki« és a többi előfeltételek megvannak, akkor a tagositás elrendelendő. Ezen intézkedés után azt olvassuk az 5. bekezdésben, hogy (olvassa): »Az állami, törvényhatósági vagyon stb. ... az általános tagositást kívánók birtokához számitandók.« Ebben az esetben, ha a miniszter hozzájárul, a tagositás általános lesz, és az ellen hatályosan védekezni teljes lehetetlen; mert a ki ismeri az erdélyi, de nem csak az erdélyi, hanem általában a magyarországi viszonyokat, az tudja, hogy az állami, törvényhatósági, községi vagyon, a közintézetek, az árvák és gondnokság alatt levők birtoka, továbbá a felosztandó úrbéri birtokok és közlegelők már magukban minden községben feltétlenül kiteszik az egynegyedrészt, ugy hogy elég megindítani ezen eljárást, s akkor feltétlenül meg lesz a tagositás, hogy ha a többi érdekeltek ellene vannak is, nemcsak, de az árvák, a gyámoltak, a gondnokság alatt levők, közalapítványok, közintézetek még csak nem is védekezhetnek, nem is léphetnek föl ellene. Én ezt a legnagyobb ig gtalanságnak tartom, és ez egészen elüt az eddigi törvényektől, s a bírói gyakorlattól is. A Curia niegsokalta azt a sok visszaélést, a melyet elkövettek az által, hogy minden törvényes intézkedés nélkül eddig mindig azt szokták mondani a hirdetményekben, hogy a távollevők, árvák, gondnokság alatt levők, stb. csatlakozottnak tekintendők a tagositási kérelemhez. Egy hang (balfelöl): Azt mondta a törvény! Pop Cs. István: Nem mondta a törvény, nagyon rosszul méltóztatik ismerni a törvényt, mert a törvény azt mondja, hogy: »ha a többség kívánja a tagosítást*. És a Curia meg a tábla ezt a kifejezést olykép értelmezi, hogy ezt a kívánságot annak módja és rendje szerint ki kell nyilvánítani és annak határozottan kifejezést kell adni a bírósági kiküldött előtti szavazás által. A bírói gyakorlat megállapította ezt az egészséges, jó elvet, és ezáltal igen sok és súlyos visszaélésnek vetett véget. Mert azoknak, a kik több parczellát megvettek vagy elharácsoltak az árváktól, elég volt, ha közülök