Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-266

266. országos ülés 1908 január 30-án, csütörtökön. 305 június 28-iki naplója bizonyítja, a trónbeszédben erre vonatkozólag a következők foglaltattak: »Azok a nagyfontosságú közjogi kérdések, melyek a nemzet és a király közt a korábbi országgyűléseken fékeértésekre vezettek, , a jelen országgyűlés munkaprogrammj ából kirekesztetnek.« T. képviselőház! Az nem leket vitás, nem lehet kontroverz közöttünk, hogy a katonatisztek fizetésének felemelésére szintén egy katonai téren hozandó ujabb áldozatot jelent. Az a vélemény nyilvánult meg, hogy tisztán csak humanitárius alapon kell tárgyalni ezt a kérdést, és ilyen alapon tárgyalva, tekintettel arra, hogy a képviselőház más foglalkozásúak fizetését is felemelte, figyelembe véve a megdrágult életviszonyokat: igazságos, méltányos lenne a katonatisztek fizetését is felemelni. Nem mi vagyunk okai annak, hogy a katonatisztek fizetését nem lehet emelni. (Ugy van ! balfelől.) Nem lehet ugy feltüntetni a magyar parlamentet, hogy egy ilyen kivánság elől, az élet egy ilyen felmerülő szükségletének teljesitése elől mereven elzárkózik. Itt egy hibás, egy bűnös van : az osztrák hadvezetőség, az a hadvezetőség, a mely a magyar nemzetnek a katonai téren való jogos, igazságos, törvényes követeléseit nem akarja teljesíteni, (ügy van ! halj elől.) A közvélemény fékevezetésére, a katonatisztek ellenséges indulatának felébresztésére a bécsi katonai lapok szándékosan ugy tüntetik fel a dolgot, hogy a magyar nemzet képviselőtestülete mereven elzárkózik egy igazságos kérés teljesitése elől: nem akarják bevallani a magasabb katonai körök azt az igazságot, hogy ők a bűnösök akkor, mikor kibújnak e kérés teljesitése elől az által, hogy a mi jogos, igazságos követeléseinket nem engedik érvényesülni. (Ugy van I balfelől.) T. képviselőház ! Különös hangok hallatszottak a hadügyi albizottság ülésén a katonatisztek fizetésfelemelésének kérdésében. így pl. Széll Kálmán igen t. képviselőtársam, az alkotmánypárt elnöke, majdnem örömmel üdvözli a tiszti fizetések felemelésének kérdését, örvend, hogy végre tárgyalás alá kerül ez a kérdés, és azt mondja, hogy miután több szükségleti czimben is mutatkozik emelkedés, a felvetett politikai aggodalom, nem szabad, hogy irányitsa e javaslat ellenzőit. Hiszen igaz, hogy a paktum megszegésével — és ez is hiba volt, a melyre többször rámutattam már — katonai téren igenis ujabb áldozatokat hozott a nemzet, ujabb áldozatokat hozott akkor, mikor a szárazföldi hadsereg évi költségvetését a folyó évben 6,897.000 koronával emelte, a hadi tengerészet költségvetését pedig 11, 600.000 koronával. De épen azért kell megállani már egyszer az áldozathozatal utján és nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a kvótafelemelés aránya is egészen másképen mutatkozik, ha tekintetbe veszszük a katonatisztek fizetésének felemelését. A hadügyminiszter hivatkozik a magyar nemzet igazságszeretetére, lovagiasságára. Mi is hivatkozunk az övékére. Nekik meg kötelességük lenne KÉPVH. KAPLÓ. 1906-1911. XV. KÖTET. a magyar nemzet törvénybe iktatott jogait végre biztosítani. Azt kívánni, hogy ez a nemzet mindig áldozzon, megsarczolni, megfosztani ezt a nemzetet, folyton csak áldozatokat követelni a nemzettől, és ezzel szemben a nemzet jogait nem teljesíteni : ez maga a legdurvább, a legnyersebb lovagiatlanság, ez az igazságszeretetet legsúlyosabb megsértése. (Ugy van ! balfelől.) Ne a tanitó szerepére váüalkozzék a hadügyminiszter, hanem elsősorban tanulja meg a saját kötelességét, a mely őt arra kötelezi, hogy a magyar nemzet jogos kívánságait is figyelembe vegye. f)e tovább megyek, és törvényre hivatkozva, állítom azt, hogy a delegácziónak egyáltalában nincs is joga, nincs is hatásköre . . . Molnár Jenő ". A törvény nem is ismer albizottságot ! Sümegi Vilmos : Szédelgés ezzel a delegáczióval! Nagy György : .... a katonatisztek fizetésének felemelésére 1867-ben, mikor a közös számszéket felállították, mikor a közös minisztériumokat szervezték, kimondotta volt már mind a két delegáczió, hogy a fizetéseket csak mindkét állam törvényhozása állapithatja meg, és így a katonatisztek fizetésének kérdését nem a delegáczió intézheti el, hanem erre egyedüli hivatott testület a magyar országgyűlés. Ezzel a delegáczió túllépte hatáskörét, mikor egyáltalában ilyen kérdést tárgyalási rendjébe felvett. (Felkiáltások balfelől : Okolicsányi!) Egyáltalában ugy viselkedett a delegáczió, mintha egy központi parlament lenne. Le kell szállítani a helyes, igazságos nívóra, a bizottsági hatáskörre, hogy a háznak egyszerű bizottságaként működjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: El kell törülni ! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagy György: Hiszen a czél az, hogy eltörüljük és maga Kossuth Lajos is azt tanította, hogy ha a függetlenségi párt belemegy is a delegáczióba, ezt csak azért teheti, hogy likvidálja azt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Okolicsányi t. képviselőtársam azzal is igyekszik megindokolni határozati javaslatát, hogy a katonatisztek fizetésének felemelésével a tisztikar szolgálati működése iránt is elismerésünknek adunk kifejezést. (Zaj balfelől.) Én hiszem, hogy a katonatisztek nagyrésze szolgálatát hiven, becsületesen teljesiti, (Felkiáltások balfelől: Ugy van!) Elismerjük !) de általában megjutalmazni nem tartom helyesnek a tisztikar működését, mert mindjárt Okolicsányi t. képviselőtársam felszólalása után gr. Zichy Miklós a hadügyi albizottság ülésén kimutatta, hogy a Danzers Armeezeitung czimű katonai félhivatalos lapban, a melyet magasabb rangú katonatisztek közreműködésével szerkesztenek, nap-nap mellett durva támadások jelennek meg a magyar nemzet ellen, a magyar nemzet vezérei ellen, kigúnyolják nemzeti aspiráczióinkat és Kossuth-kutyának nevezik a magyart. 39