Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-266

302 266. országos ülés 1908 január 30-án, csütörtökön. tért, a ki ezért a törvényjavaslatért a felelősséget elvállalta. Különösen reflektálni kívánok Hinléder t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére, a mely abból állott, hogy a mikor az igazságügyi kormány a földmivelésiigyi minisztériumnak szívesen átengedte a tagosítás megengedhetősége kérdésében a döntést, a mi a közérdek képviselete szempontjából valóban szükséges, erre Hinléder képviselőtársam azt mondja, hogy ez a birói függetlenség, ajbirói tekintély elvébe ütközik. Sümegi Vilmos: Gazdasági kérdés! Günther Antal igazságügyminiszter: In nem akarok részletesen belebocsátkozni ennek az észrevételnek a czáfolásába, csak konstruálom azt az ellentétet, hogy ugyanaz a képviselő ur, a ki abban, hogy a földmivelésügyi minisztérium dönt a megengedhetőség kérdésében, tehát közérdekben : a birói tekintélynek a megtámadását látja, ugyanaz a képviselő ur a tiszti ügyészeknek felebbezési jogát elvétetni akarja. (Derültség.) Pedig hát, t. képviselőház, ha valami árthat a birói tekintélynek, ugy árt az, ha az első fokon meghozott, esetleg helytelen Ítéletek jogerőre emelkedése bizonyos machinácziók folytán (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) előidéztetik, s a felső bíróságoknak ítélkezése, vagyis a jogerős birói gyakorlatnak létrejötte pedig megakadályoztatik. (Igaz! Ugy van !) T. képviselőház ! Azt mondják, — és ez a törvényjavaslat ellen a legsúlyosabb észrevétel volt — hogy a javsalat 10. §-ában foglalt azt rendelkezés, hogy az 1880-ik évi szeptember hó 10. napja után kötött jogügyletek alaj)ján az egyéni illetményeknek természetben való elkülönítése csak abban az esetben rendelhető el, ha ezen illetmények elkülönítését a volt tulajdonosok egyénenként is igényelhették volna, a jogbiztonság elvébe ütközik és oly megengedhetlen visszaható erővel bír, hogy megsemmisít egyes perfekt, jóhiszeműleg hozott szerződéseket. Hát, t. képviselőház, itt egy nagy tévedés forog fenn. Hiszen azok a szerződések, nem egy már létező dolog vétele tárgyában köttettek. A Iák arányrészt vettek, azok nem egy már létező dolgot vettek, hanem vettek egy feltételekhez kötött reménybeli igényt; vették azt az igényt, hogy a mit az eladó birtokrendezés utján a közös tulajdonból esetleg kapni fog, azt a vevő, mint sajátját követelhesse. Az ilyen vétel, t. képviselőház, spekuláczión alapszik. (ügy van ! jobbfelöl.) Ha a spekuláczió nem üt be, az nem a szerződésnek a hibája, hanem a spekulánsé. És ha a spekuláczió folytán nyereség el nem éretett, akkor legfeljebb azt lehet mondani, hogy a spekuláns rosszul számított, de azt, hogy egy jogérvényes szerződést döntött meg a törvényhozás, egyáltalában nem lehet mondani. (Ugy van!) Én, t. képviselőház, annak kijelentésével végzem szavaimat és kérem, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassanak, hogy ez a törvényjavaslat csak az anyagi kérdéseket szabályozza. Az eljárási rész a rendeleti utasításba fog tartozni és én az érdekelteket és felszólaló képviselőtársaimat is meg fogom hívni azon ankétra, a melyet ezen eljárási utasítás elkészítése tárgyában meg akarok hallgatni. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Az előadó urat iüeti a szó. Ferenczy Géza előadó: T. képviselőház! Azután a tartalmas, magvas és adatokkal meggyőző beszéd után, a melyet az államtitkár ur, továbbá az igen t. miniszter ur voltak szívesek előterjeszteni, nagyon szűk térre korlátolódik az én érdembe vágó megjegyzéseim kerete. (Halljuk!) Mégis igénybe kell vennem egy pár perozre a t. ház figyelmét elsősorban is azért az általános kijelenlentésért, a melyet felhívás formájában Hinléder Ernő képviselő ur a székely képviselőkhöz intézett, t. i., hogy akczióba lépjenek a jelen javaslat ellen . . . Egy hang (baljelöl) : Nem teszszük ! Ferenczy Géza előadó: ... és óvást kell tennem azzal szemben annál is inkább, mert ezt a kijelentést én kellően megfontoltnak nem tekinthetem. (Ugy van! balfelől.) Nem pedig azért, mert hiszen ugy a képviselő ur, mint Vlád Aurél és Vertán Endre képviselőtársaim, a kik korábban általánosságban szintén nem fogadták el a javaslatot, valamennyien hangoztatták, hogy a ma életben lévő tagositási és arányositási törvények rosszak, hézagosak ; a jelen javaslat intenezióját és több intézkedését valamennyien nagyon helyeseknek minősítették; és ha ennek daczára a javaslatot még általánosságban sem fogadják el, azt annál csodálatosabbnak kell tekintenem, mert hiszen erejüket oda kellett volna konczentrálniok, hogy az általuk hátrányosaknak tartott egyes intézkedéseket alakítsák át, nem pedig az egész javaslatot, mint ilyent vessék el. (Helyeslés a baloldalon.) Bocsánatot kérek a hasonlatért, de ez olyanformán néz ki, mint annak az embernek az eljárása, a ki egy görbe fáért az egész erdőt kiirtja. A javaslatnak csupán novelláris jellege ellen szintén hoznak fel igen t. képviselőtársaim, kifogásokat. Én a felhozott kifogások által azokat az indokokat és érveket, a melyeket az igazságügyi bizottság kifejtett, és a melyek folytán ezen javaslat novelláris intézkedéseit és jellegét is nem csak indokoltnak, hanem föltétlenül szükségesnek tartja, még megtámadottnak sem látom, és igy ezen indok ismételt felhozatalát szerencsésnek nem tekinthetem. Nagy György t. képviselőtársam azon megjegyzésével szemben, hogy nem látta képviselve a kisbirtokos érdekeltséget azon az ankéten, a melyet a törvényjavaslatban lefektetett elvnek első izben való nyilvánosságra hozása és megbeszélése czéljából a korábbi igazságügyminiszter ur hivott össze, megjegyzem, és mint tényt állapítom meg, hogy az akkori igazságügyminiszter által az I érdekeltek oly nagy tömege hivatott egybe, a mely