Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-265

254 265. országos ülés 1908 ja nem czélszerű, nem hasznos a közre nézve a tagosítás, hogyan lehet joga annak a bizonyos résznek — legyen az bár többség vagy kisebbség — azt kívánni, hogy egy másik rész ilyen kicselérésre kényszeríttessék ? Hogy lehet arra kényszeríteni valakit, hogy akkor is tűrje tulajdonának a korlátozását, a mikor ki van mondva, hogy a közérdek épen ellenkezőt követel, mert a közérdekre ez a tagosítás káros ? (Zaj. Elnök csenget.) Ennélfogva véleményem szerint abban az esetben, ha a gazdasági szakbizottság hasznosnak és czélszerűen keresztülvihetőnek tartja a tagosítást, talán még több engedményt is tennék a tagosítás keresztülvitelére, minden oly esetben azonban, midőn a gazdasági szakbizottság véleménye oda konkludál, hogy ez a községre és a közre nézve káros, semminemű többségi kényszerrel nem engedném meg a tagosítás keresztülvitelét. Második lényeges intézkedése a törvényjavaslatnak az, a mi a legelőkre vonatkozik. E tekintetben a törvényjavaslat a maga egészében szakit a régi törvényhozási intézkedésekkel. A régi törvényhozási intézkedések szerint ugyanis ezek a közlegelők felosztandók, sőt lehetőleg a birtokosnak a többi vagyonával együtt adandók ki, és a feloszthatóság csak akkor van korlátokhoz kötve, ha a rendezés megtörtént és az eredeti rendezés rendjén a legelék közöseknek maradtak, a minek indoka talán az volt, hogy már ekkor ki volt zárva az a lehetőség, hogy a közös legelőbeli jutalék a tulajdonosnak a többi vagyonával együtt adassék ki, mert ezek már külön-külön ki lettek osztva. A törvényjavaslat teljesen szakit ezzel az állásponttal és a legelőknek' a közösségben való hagyását, sőt tovább menve, közös legelőnek a magánegyéni tulajdonból való alakítását és oly esetben, midőn az eddigi közös legelő e czélnak meg nem felelt vagy talán, azt hiszem, az esetben is, midőn más czélra is alkalmas, más területekkel való kicserélését rendeli el. Nem vitatkozom a felett, hogy ez az intézkedés helyes-e vagy nem helyes, ez a maga egészében véve közgazdasági kérdés. Közgazdasági kérdés az, hogy az állattenyésztés, a mire itt fősuly van helyezve, csakug3ran megérdemii-e azt, bog}

7 a tulajdonjog korlátoztassék és ily módon a szabad tulajdonból közös tulajdon váljék. Egyszerűen utalok arra, hogy közgazdasági tekintetben ez intézkedéssel a középkorba megyünk vissza. Utalok arra, hogy ez a lényeges kérdés, és talán észre se vette a miniszteri törvényjavaslat és a bizottság sem, hogy a lehető legkardinálisabb egyéni j ogokat sérti ez a törvény és egyetlenegy szakminiszter belátása és direktívája alá helyezi azokat. Mert nézzük meg, hogy mit mond a törvényjavaslat? Azt, hogy csupán a földmivelésügyi miniszter engedélye alapján lehet a legelőket felosztani. Ha még megfordítva mondaná [Felkiáltások a szélsőbahldahn : Ez törvény volt eddig is !), ugy még érteném. De e felett tovább nem akarok vitatkozni; ez kizárólag gazdasági kérdés és e uxuár 25-én, szombaton. tekintetben csak bátor voltam felhívni a t. ház figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat, a mely előttünk fekszik, a legkardinálisabb egyéni jogokat egy minisztérium önálló rendelkezése alá bocsátja és a miniszternek jogot ad arra, hogy az egyéni tulajdonba teljes erővel beleszólhasson. A leglényegesebb intézkedése ezen törvényjavaslatnak annak 10. czikke, a mely igy szól folvassa) : »Az 1880. évi szeptember 10-ik napja után élők közötti jogügylettel szerzett ingatlanok vagy az ingatlanok nélkül szerzett aTányrészek után egyéni illetményeknek természetben való elkülönítése csak abban az esetben rendelhető el, ha azok után illetményeik elkülönítését a volt tulajdonosok egyénenként is igényelhették volna«. Mondhatom, t. képviselőház, hogy a törvényalkotásnak ez. volt a czélj a és főként ez a szakasz az, a miért ezen törvényjavaslat meghozatott. Erre is van fektetve a legfőbb súly és ezt igyekezett legjobban indokolni ugy a miniszter, mint az igazságügyi bizottság, a mely szintén a lehető legnagyobb erővel, sőt merném mondani, még a czélon egy kissé tul is lőve, védi a törvényjavaslat ezen intézkedését. Az indokolás szerint a törvényjavaslat ezen intézkedését az magyarázza meg, hogy nem áll ellentétben a régi törvényekkel, sőt egyszerűen csak preczizebben határozza meg azokat, továbbá, hogy a birtoknak jogi minőségét sértené a törvényjavaslatnak esetleges ellenkező intézkedése. A kérdés ugy áll, hogy ez az intézkedés régi törvényeken, legalább az 1848 utáni törvényeken nem alapszik. Mert az 1848 utáni törvények ezt a kérdést a legrosszabb esetben hallgatással mellőzték, erről a dologról nem intézkedtek, különösen nem oly irányban, a milyenben a törvényjavaslat szeretné azt feltüntetni. Egy hang : Birói gyakorlat volt e tekintetben ! Vertán Endre : A bírói gyakorlat épen azért vált ingadozóvá, mert a törvények nem intézkedtek e kérdésben. Hiszen ha intézkedtek volna, akkor uj intézkedést ebbe a törvénybe beleiktatni teljesen fölösleges lenne. Ha ingadozóvá vált a birói gyakorlat, ez szooziális indokokra vezethető vissza, mert a bíróságok látták azokat a nagy visszaéléseket, a melyek a vásárlások alkalmával történtek, és a melyeknek másként nem tudták útját állani, mint hogy az arányosítás és a tagosítás rendjén a szerződések hatályát igyekeztek szűkíteni. Véleményem szerint másként, igazságosabban lehetett volna eljárni. De a bíróságnak más mód alig állott a rendelkezésére, a jogvédelemnek más eszköze, mint épen ez. A mi pedig a jogi minőséget illeti, hát nagyon szép dolog, a mit az igazságügyi bizottság és a miniszteri indokolás is mond, hogy itt élő nemzedékeket csupán közös használat illette meg ezen közös dolgokban, s hogy inkább törzsvagy ónról volt szó, és ennek jogi minőségét vette fel. De bocsánatot kérek, az 1848-iki nagy átalakulás, a jobbágyság felszabadulása előtt minden úrbéres vagyon csak használat czimén illette az úrbéreseket.