Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-264

264. országos ülés 19í/8 január 24-én, pénteken. 243 után a keresetkéjjtelen nagyapának vagy özvegy nagyanyának egyetlen unokája, ha azoknak fiuk nincsen; 3. teljesen árvaságra jutott testvéreknek egy fitestvére, vagy féltestvére, úgyszintén atyátlan testvéreknek egyetlen féltestvére, (Zaj. HaUjuJc!) T. képviselőház ! Azt hiszem, figyelmet lehet ezeknek a kérdéseknek szentelni, mert ha mi már túlestünk is ezeken a kötelezettségeken, egész sereg ember van, a ki igazán tőlünk várja ezeknek a sérelmeknek orvoslását. Ezeknek érdekében legalább meghallgatni a sérelmeket, azt hiszem, mindnyájunknak kötelessége. (Halljuk!) Ez a sérelem nem is uj keletű. A ki megfordul a nép között, a ki a szegény ember baját megismerni igyekszik, a ki nemcsak talán épen képviselőválasztáskor programmbeszédje tartása alkalmával látja a szegény embert, a kisembert, hanem igyekszik annak baját megismerni, jól tudja azt, hogy nagyon sokszor hangzanak fel ilyen panaszok, ilyen kesergések, a melyek épen a póttartalékosság kedvezményének szigorú voltára vonatkoznak. A törvény a gyakorlati életet egyáltalában nem vette figyelembe. Megadja a póttartalékosság kedvezményét a keresetképtelen apa vagy özvegy anya egyetlen fiának. De mi a gyakorlati élet? Az, hogy több gyermek, több fiu van. Ha most a nagyobb fiu megházasodik, külön, önálló családot alapit, a másik fia tartja fenn szüleit, az tartja fenn a családot, de hiába kéri a póttartalékba való helyezését, a törvény szerint ez nem lehet. A törvény köti a miniszter ur kezét, a kiben lehet jóindulat, de a törvény lelketlen, szigorú, igazságtalan, a gyakorlati élettel nem számol. Vagy hányszor van az, hogy a nagyobb fiu kivándorol Romániába vagy Amerikába, egyáltalában nem segítheti szüleit, nem tarthatja fenn a családot. Hiába hivatkoznak erre. Én nagyon sok szegény embernek jmóbáltam az ügyében eljárni, de beláttam magam is, hogy nem a kormány rosszindulatán, hanem a rossz törvény rendelkezésén múlik, hogy nem lehet ezen segiteni. (JJgy van! balfelöl!) Vagy megtörténik igen gyakran, hogy a nagyobb fiu a helyett, hogy eltartaná szüleit, még maga szorul gyámolitásra, támogatásra, hogy vagy állást nem tudott szerezni, vagy pedig béna, de nem állapitható meg orvosilag róla, hogy egészen munkaképtelen, vagy hanyag, lusta, — ez is megesik — kártyás, részeges, nem teljesiti a szülőkkel szemben a gyermeki kötelességet; a másik szeretettel gondol öreg, elaggott szüleire, vállára venné az egész család gondjait és terheit, de hiába, a szigorú, a rossz, az embertelen törvény kényszeríti, hogy bevonuljon a katonasághoz és eltölísön ott három esztendőt. Ezalatt pedig parlagon hever otthon a föld, elpusztul a marhaállomány és szegénység és nyomor dúlja föl annak a szegény embernek a hajlékát. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ezen a bajon segiteni nem nagy fáradságba kerül. Ezt nem lehet a katonai kérdések közé számítani és erről nem lehet azt mondani, hogy e tekintetben az átmeneti idő alatt való szanálás ki van zárva. Ez elsősorban polgári természetű és nem katonai természetű kérdés. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaldalon.) Én nem biszem, t. képviselőház, hogy a hadseregnek ilyen elkeseredett, lelkileg beteg tagokra volna szüksége; olyan fiu, aki tudja, hogy otthon romlásba és veszedelembe jutott öreg ajjja vagy édes anyja, nem fogja tudni teljesiteni katonai nehéz szolgálatát. Lelkében ott bolyong a kisfalusi bogárhátú hajlékban és azért van, igen t. honvédelmi miniszter ur, hogy olyan sok az öngyilkosságok száma, mert beteg, fájdalmas, meghasonlott lelkű emberek kerülnek oda. akik inkább megölik magukat, mintsem azon tudatban éljenek, hogy miattuk otthon a család éhezik és szűkölködik. (Helyeslések a szélsöbaloldcűon.) A hivatalos statisztika szárazon bánik el ezekkel, az igazság azonban az, hogy a léleknek és a szívnek a fájdalma adja ezeknek az öngyilkosoknak a fegyvert a kezükbe. (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) Én hiszem, t. képviselőház, hogy a honvédelmi miniszter ur intézkedni fog egy olyan törvényjavaslatnak az előterjesztése tekintetében, a mely ezen sérelmeket orvosolja. Ha jól emlékszem, épen a múlt esztendőben a költségvetés tárgyalása alkalmával a függetlenségi és 48-as párt részéről ilyen természetű sérelmeket hozott fel valamelyik t. képviselőtársam és már akkor megígérte a t. honvédelmi miniszter ur, hogy a mennyire hatáskörébe esik, igyekezni fog ezen a bajon segiteni. Arra kérem a t. honvédelmi miniszter urat, hogy törvényjavaslatot méltóztassék előterjeszteni, a melyben az egyetlen fiúra vonatkozó kedvezményt kibővíti, másodszor pedig egy szakaszt terjeszszen elő, a melyben a honvédelmi miniszter ur bölcsességére bizatik, hogy bizonyos esetekben megadhatja a póttartalékossági kedvezményt, (Helyesléseit a szélsöbaloldalon.) Mert, t. képviselőház, az élet igen gyakran oly helyzeteket teremt, a melyeket előre preczizirozni, szó szerint azokról a törvényben gondoskodni nem lehet. A legnagyobb mester: az élet, kényszerítő erejével áll elő és nem egyszer az élet maga összeütközésbe jön a rideg betűből alkotott törvénynyel és akkor rendesen az egyén lesz a tragédia áldozatává; már pedig nem vagyunk olyan sokan, hogy fiainkat és testvéreinket áldozatul dobhassuk oda egyes törvényes intézkedések kegyetlenségeinek. Még egy másik sérelemre vagyok bátor felhívni az igen t. honvédelmi miniszter ur figyelmét, a mely szintén nagyon könnyen orvosolható és ez az, hogy a honvédségnél törzs31*